Hogyan változik az emberek zenei ízlése?
A kor haladtával változik az emberek zenei ízlése, hogy összhangban legyen az életükben bekövetkező szociális változásokkal – állapították meg brit kutatók egy új tanulmányban.
A Cambridge-i Egyetem kutatói három „zenei korszakot” azonosítottak be az emberek életében: intenzív, kortárs és kifinomult. A tinédzserek a punkhoz és a metálhoz hasonló intenzív zenét használják az identitásuk megalapozásához, de ahogy változik az életmódjuk, úgy a zenei ízlésük is alakul és belépve a korai felnőttkorba csökkenni kezd az intenzív muzsika iránti érdeklődésük és elkezdenek a kortárs zene – pop, rap – irányába elmozdulni.
Ez összhangban van az életmódbeli változással: az emberek ilyenkor több időt töltenek bárokban, klubokban és társas összejöveteleken, ahol általában táncolható zenéket játszanak. A kortárs zene iránti érdeklődés a középkorúság korai éveiben is megmarad, majd megkezdődik a jóval kifinomultabb műfajok, a dzsessz és a klasszikus zene irányába való elmozdulás. A kutatók szerint ez a váltás az intellektus, a társadalmi helyzet és az érzelmi kiforrottság kifejezésével van összhangban. A zenei ízlés távolabb kerül a fősodorbeli műfajoktól és előtérbe kerül a country, a népzene és a blues is.
Az intézmény pszichológiai tanszékének docenseként dolgozó Jason Rentfrow szerint a kamaszéveket gyakran az identitás megalapozásának igénye hatja át és az agresszív, hangos és eltorzított hangokkal teli intenzív zenében megvan a lázadás. A szakember szerint az első zenei korszak a függetlenség kinyilatkoztatásáról szól, míg a következő sokkal inkább arról, hogy mások elfogadjanak bennünket.
A Journal of Personality and Social Psychology című folyóiratban közölt tanulmány olyan, zenei preferenciákat vizsgáló felméréseket vett alapul, amelyek több mint 250 ezer ember bevonásával készültek tíz év alatt. A kutatók azt vizsgálták, hogy miként változott az emberek zenei ízlése, ahogy öregedtek és mindezt összevetették azokkal a kihívásokkal, amelyeknek kulcsszerepet tulajdonítottak az ember érési folyamatában.
Az eredmények megkérdőjelezik azon elméletet, hogy az ember zenei ízlése nem változik élete során és csupán a kultúra az, amely felülkerekedik rajtunk, ahogy idősödünk. „Természetesen nem átléphetetlen határvonalakról van szó, hiszen az emberek életük későbbi szakaszában is szívesen hallgatják azt a rock and rollt, amelyért fiatalon rajongtak” – mondta Rentfrow, hozzátéve, hogy a zenehallgatás oka azonban változhat és a kor haladtával valószínűleg inkább a nosztalgia kerekedik felül.
A szakemberek szerint nem csupán a zenehallgatási ízlés, de maguknak az előadóaknak az ízlése is változik. Sting és Paul McCartney például, akik annak idején a lázadó kultúra megtestesítői voltak, ma már a klasszikus dallamok felé nyúlnak – olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.
@Sigmoid: szerintem, viccen kívül, biztos rengeteg pénzt vettek fel érte. Az mindegy, hogy az egész komolytalan, de volt mi alapján kiosztani a pénzt. Sok helyen megy ez így. Ami meg komoly kutatás, az meg ott áll pénz nélkül.
Vajon mennyi pénzt vettek fel ezért a "kutatásért"? XD
Most őszintén. Az hagyján, hogy valaki kocsmafilozófiának is beillő evidenciákat fejteget "kutatás" címszóval. Sajnos a pszichológia területe mindig is ki volt téve az ilyen "kutatásoknak"... De legalább ne hoznák le a sajtóban.
Kár hogy nem vagyok pszichológus kutató a Cambridge-i egyetemen, mert a következő évemben (természetesen full fizetés mellett) írnék egy cikket arról, hogy az emberek az életkoruk előrehaladtával más és más módon alakítják ki a baráti körüket. Első piszkozat: gyerekkorban iskolai játszópajtások, aztán tinikorban identitásképző törzsek, aztán fiatal felnőttkorban szakmai kapcsolatok, később meg a kiterjedt család és szomszédok veszi át a társadalmi kapcsolatokban az elsőbbséget.
Na kész is van. Jöhet a pénz.
Vajon mennyi pénzt vettek fel ezért a "kutatásért"? XD
Most őszintén. Az hagyján, hogy valaki kocsmafilozófiának is beillő evidenciákat fejteget "kutatás" címszóval. Sajnos a pszichológia területe mindig is ki volt téve az ilyen "kutatásoknak"... De legalább ne hoznák le a sajtóban.
Kár hogy nem vagyok pszichológus kutató a Cambridge-i egyetemen, mert a következő évemben (természetesen full fizetés mellett) írnék egy cikket arról, hogy az emberek az életkoruk előrehaladtával más és más módon alakítják ki a baráti körüket. Első piszkozat: gyerekkorban iskolai játszópajtások, aztán tinikorban identitásképző törzsek, aztán fiatal felnőttkorban szakmai kapcsolatok, később meg a kiterjedt család és szomszédok veszi át a társadalmi kapcsolatokban az elsőbbséget.
Na kész is van. Jöhet a pénz.
hát, nem tudom, nekem tiniként egy retrós korszakom volt, aztán kortárs, most meg hallgatok mindent, ami 2000 előtti :)
Hát nem tudom, én inkább fiatal koromban szerettem a kortárs zenét és a divatzenéket (disco, Modern Talking, Neoton stb.), de pl. 6-7 éves koromban Boney-M-et hallgattam (akkor az angol nyelvű popzene egzotikumnak számított, lehet, hogy csak ezért), és 15 éves korom után kezdtem leszokni róla, ahogy kialakult a zenei ízlésem. Azelőtt voltak olyan időszakaim, amikor csak külföldi, utána meg csak magyar zenét hallgattam, 15-16 éves koromban pedig végérvényesen áttértem a latin zenére, majd ehhez csatlakozott a népzene is, újabban pedig a középkori zene spanyolul.
Angol és magyar nyelvű zenét egyáltalán nem hallgatok, az olyan műfajokat, mint a rap, metal stb. soha nem szerettem, ellenben a klasszikus zenét már általános iskolás koromban is (jártam hangversenyekre is) és most is.
A mai mainstream zene igénytelen, én pedig inkább az igényesebb, hangszeres zenére voksolok. Valószínűleg eléggé egyedi az ízlésem, azt elismerem.
Hát ez elég nagy hülyeség, milyen kategória már ez a 2kortárs", mintha az nem lehetne intenzív meg (vagy) kifinomult. A fiatalokra (tinédzserekre) ráadásul leginkább a kortárs zene hallgatása a legjellemzőbb, akármilyen is legyen az.