Helló, doktor Mengele!
Az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosának nézték a Micimackót latinra fordító magyar polihisztort.
Spiró György Helló, doktor Mengele! című darabját mutatják be Szatmárnémetiben Lendvai Zoltán rendezésében. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának csütörtöki előadása ősbemutatónak számít, ugyanis a darabot eddig csak felolvasó-színházi keretek között mutatták be, színházi bemutatója még nem volt – mondta az MTI-nek Lendvai Zoltán.
A rendező tavaly Henrik Ibsen A nép ellensége című darabot állította színpadra a szatmárnémeti társulattal, és akkor felmerült az együttműködésük folytatása. A színház vezetősége ritkán játszott magyar kortárs darabot szeretett volna, és ő éppen akkoriban olvasta Spiró művét, amely megtetszett neki, aktuálisnak tartotta, végül a színház elképzelésével is talált javaslata – magyarázta Lendvai.
A darabban összesen 31 szereplő van, ezért a színészek egy része két, három, akár négy szereplőt is alakít. A darab főszereplője Lénárd Sándor sokoldalú egyéniség, modernkori polihisztor, aki orvos, író, zenész, műfordító, költő és nyelvzseni egy személyben. A második világháború idején a fasizmus elől Brazíliába menekül, majd a hatvanas évek elején azzal a képtelen váddal illették, hogy ő doktor Mengele, az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosa. Spiró György ezt a pokoli, de valóságos élettörténetet sötét komédiában fogalmazta meg, és valamennyi szereplőjét valós személy ihlette.
A rendező szerint a darab rávilágít arra, hogy életünk teljesen abszurddá vált, eltűnt belőle a műveltség, a költészet és a zene, az alapos tudás pedig már csodabogárságnak számít, amiért az olyan embereket, mint Lénárd Sándor, utálják, irigylik vagy megpróbálják kihasználni. Nemcsak a fasizmus elől menekülő emberről van szó a darabban – magyarázta –, hanem arról az emberről is, aki „kimenekül” a világból olyan helyre, ahol elvonulva tud igazán foglalkozni szenvedélyével. „A gondolkodás a mai világban is nehezen megvalósítható, és a társadalom furcsán viszonyul a Lénárd Sándorokhoz” – mondta Lendvai Zoltán.
A próbák során alaposan megvizsgálták, hogy az író kikről mintázta a szereplőket, hogy ne egyszerűsítsék le túlságosan a karaktereket, hiszen valamennyi szereplőnek zűrös, bonyolult élete volt – magyarázta a rendező, aki reményét fejezte ki, hogy az árnyalásnak köszönhetően közelebb kerültek az igazsághoz.
"A második világháború idején a fasizmus elől Brazíliába menekül": hát ez azért kicsit nagyvonalú összefoglalása az eseményeknek, hiszen Lénárd Mussolini bukását még Rómában élte meg, nagyon élvezetes tudósítást adva erről (Római történetek). Utána meg nemigen volt oka távozni Olaszországból, nagyon szeretett ott. Ellenben a koreai háború idején annyira rettegett egy közelgő atomháborútól, hogy amikor "1951-ben aztán a nápolyi kikötőben újra tankokat tettek partra. Az emberek elkezdték a »háborús bűnös« kifejezést ironikus idézőjellel ejteni. A német tábornokok visszakapták teljes nyugdíjukat. Úgy tűnt, újra eljött az ideje, hogy körülnézzek a világban", na, csak akkor vándorolt ki Brazíliába.
Helyesen magyarul: polihisztor (πολυί̈στωρ).