Hajrá, műfordítás! Mit tehet a szépirodalom a szlovák-magyar jó viszonyért?
A műfordítónak írói véna kell. Vagy inkább artéria: verőér – mondja a konferenciamoderátor az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének rendezvényén. Ha pedig ez megvan, nincs más hátra, mint nemcsak alkotni és gyarapítani, de hatni is.
Értékes gondolatok, aktív hallgatóság, élénk beszélgetés: egy jó konferencia ismérvei. Nem csoda hát, ha a szervezők elégedettek az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének tegnap lezajlott rendezvényével. Bár sokszor elhangzik, a fordítás piacán csak kevéske és meg nem becsült helye van a műfordításnak, a számadatok – és a termékeny párbeszédek – mégis sok jóval kecsegtetnek.
(Forrás: sxc.hu/Oliver Gruener)
Szépirodalmi barangolás a műfordítás határok nélküli világában – ezt a címet kapta a szlovák-magyar kapcsolatokra (is) fókuszáló konferencia. „Már csak azért is mondhatjuk értékesnek a rendezvényünket, mert a résztvevőknek sikerült más-más megközelítésben bemutatniuk egy-egy kérdést és hozzátenni a maguk részét a panelbeszélgetésekhez” – mondja Kenéz Győző, az esemény moderátora. Ez már önmagában is siker egy szervezőnek, de úgy értékelik, ezesetben még annak is örülhetett hallgató és előadó egyaránt, hogy sikerült bevonni, aktiválni a hallgatóságot. Így aztán párbeszéd alakult ki, és szót kaphatott mindenki – akár pozitívumoknak, akár problémáknak akart hangot adni.
Az egyik leggyakrabban felvetett probléma a műfordítás kapcsán, hogy nem kapnak elég támogatást az erre irányuló képzések, de az is felmerül, hogy fontos lenne erősebb marketinggel megtámogatni a műfordítói munkát. A kiadók persze folytatnak marketing-tevékenységet, de ahogy például Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója fogalmaz: nekik olvasókra kell vadászniuk, nem pedig fogyasztókra.
Nos, a kiadóknak mindenesetre módjuk van a támogatás megszerzésére: mint Jancsi Beáta főszervező mondja, a műfordítás terén magánszemély ugyan nem pályázhat, de fordítási csoport és kiadó igen. Jelenleg a Kultúra Program második, 2007-től 2013-ig tartó szakasza tart, és ezen belül eddig 1171 szépirodalmi fordítás készült el. A közelmúltban csatlakozott országok nyelvei célnyelvként előnyt élveznek – többek között ezért is büszkélkedhetünk azzal, hogy 2009-ben a legtöbb könyvet magyarra fordították le a projekt keretein belül. A tavaly támogatott műfordítási munkák fele egyébként bolgárra, magyarra, litvánra és szlovénra készült.
A forrásnyelvek között persze az angol, a francia és a német a nyerő – és nem véletlen, hogy ekkora jelentősége van az úgynevezett domináns európai nyelveknek. Ahogy Kenéz Győző fogalmaz, olyan jól sikerült a vigyázó szemünket Párisra vetni, hogy ma is igen komoly szerepe van a nagy nyelveknek a kisebb európai kultúrák és irodalmak közötti közvetítésben. Általában jóval hamarabb kerül el a magyar olvasókhoz tehát az a szlovák verseskötet, amit például már lefordítottak németre.
Ha pedig már szlovák-magyar viszonyról van szó, a politikai jelen kikerülhetetlennek tűnik. Ez azonban – mondja Kenéz Győző – inkább csak az utalások szintjén érződik egy ilyen rendezvényen. Nem szabad megfeledkezni azonban arról – teszi hozzá -, hogy a műfordítók és a kultúrák közötti jó viszony igenis hathat a politikai mentalitásra is.