Félszázadnyi „tanszékesség”
Néha ódivatú, néha kezdeményező – mindenesetre nem is olyan fiatal már. Apró sziget az Újvidéki Egyetem bölcsészkarán: az ötvenéves Magyar Tanszék.
Ha egy vajdasági érettségiző diák azt mondja: „jövőre tanszékes leszek”, a hozzáértő pontosan tudja, ez mit jelent. No nem mintha valami titkos csoportról vagy rejtélyes küldetésről lenne szó – ez „mindössze” annyit tesz, hogy az illető Újvidékre költözik. Tanszékesnek lenni ugyanis a magyar szakos bölcsészt jelenti Vajdaságban – így tulajdonképpen különleges kiváltságot: a magyarul tanulás kiváltságát Újvidéken.
Ez a bizonyos tanszék pedig jubilál. Épp ötven éve tudniillik, hogy Sinkó Ervin költő, író megtartotta székfoglalóját az újdonatúj Magyar Tanszéken, öt évvel azután, hogy maga a Bölcsészettudományi Kar megnyílt az Újvidéki Egyetemen.
Azóta tanszékvezetők jöttek és mentek, de maga a tanszék, az ott tanuló diákok és persze az ott tanító és kutató tanárok is egyfajta vajdasági irodalmi magot alkottak és jelentettek. Bár nem mindig a haladás jelképeként szerepelt a Tanszék, kétségtelen, hogy számos kezdeményezés indult ott-találkozásokból (ilyen például a kortárs DNS kulturális folyó-irat), és nem egy kiemelkedő kritikus, pedagógus vagy újságíró került ki már az egyetemistái közül.
Az ünneplő tanszéken már keddtől rendhagyó órákat tartottak, ezt követik a szerdai vendégelőadások: Kálmán C. Györgyöt, Kemény Gábort és Wacha Imrét hallgathatják a diákok. A fiatal kortárs művészet elismeréseként pedig az elsőkötetes Bencsik Orsolya költészetét jutalmazza díjjal a Magyar Tanszék – számol be a Magyar Szó.