Felkiáltójellel vagy felkiáltójel nélkül? Itt a válasz a sokakat izgató kérdésre
A felkiáltójel használata mindig is vitákat generált, elsősorban azért, mert érzelmet jelöl. Imre nevű olvasónk is ilyen esettel kapcsolatban érdeklődik a Facebookon:
Köszönjük, hogy ezúttal is az Online Ügyfélszolgálatunkhoz fordult! vagy felkiáltó jel nélkül a helyes magyarul?
(Forrás: Wikimedia Commons / Louis Moe (1857–1945))
Nos, a kérdés nem ilyen egyszerű. Az AkH. 241. d) pontja a felkiáltójel használatát így szabályozza:
Az egyszerű felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatot felkiáltójellel zárjuk: Ezt aztán megcsináltad! De soká jön a tavasz! Bárcsak sikerülne a tervem! Legalább a szemem lenne jó! Azonnal idejössz! Szeresd a hazát! Légy jó mindhalálig! Tilos az átjárás! A fűre lépni tilos!
A problémát már a fenti példák is mutatják. Például az Azonnal idejössz! funkcionálisan ugyan lehet felszólító, de formailag kijelentő mondat: az igealak is kijelentő módban szerepel benne.De pl. a Nincs itt hideg? kérdés is lehet felszólítás (pl. ’fűtsünk be!’ vagy ’csukd be az ablakot!’), ezt mégsem írnánk felkiáltójellel. A Tilos az átjárás! vagy az A fűre lépni tilos! mondat pedig egyszerű kijelentés, még ha tiltásra is utalnak.
Míg a felszólító mondat és az óhajtó mondat formailag is meghatározható (a felszólító mondatban az igealak felszólító módban szerepel, az óhajtó mondatban viszont feltételes módban, tipikusan a bárcsakkal kiegészítve), addig a felkiáltó mondatnak semmilyen formai jegye nincs. A felkiáltó mondat nem egyszerűen felkiáltás: felkiáltó mondatnak szoktunk tekinteni (de legalábbis tekinthetünk) minden olyan mondatot, melynek érzelmi töltete van. Az azonban a szövegalkotónak meglehetősen szabad döntése, hogy ezt az érzelmi töltetet jelöli-e. (Egyébként hasonló a helyzet a felszólító mondatok esetében is: az enyhébbnek, udvariasabbnak szánt felszólító mondatok végére gyakran pontot teszünk.)
A felkiáltójelnek még egy funkcióját említi az AkH. a 254. pontban:
Az olyan önálló, mondatértékű megszólítások után, amelyek egy hosszabb szöveget vezetnek be, általában felkiáltójelet teszünk: Igen tisztelt Főorvos Úr! Tisztelt Kovács Béla! Kedves Péter! Egyetlen Ilonám!
Nem nehéz kitalálni, hogy ez a funkció is abból ered, hogy a megszólításoknak gyakran – de nem mindig – van érzelmi töltetük. Hasonló okból van még egy terület, amely közel áll a megszólításokhoz, és gyakran használunk felkiáltójelet (bár ezt a szabályzat nem említi): a köszönések.
Jó napot kívánok!
Helló!
Viszontlátásra!
Isten hozta Balatonföldváron!
Üdvözöljük városunkban!
Köszöntjük honlapunkon!
Hasonló eset a köszönetmondás: Köszönöm szépen! Ebbe a típusba tartozik az olvasónk által említett mondat. A helyesírási szabályzat ugyan nem írja elő, de nem is tiltja, hogy az ilyen mondatok végére felkiáltójelet tegyünk. Az írásszokásnak viszont nagyon is megfelel ilyenkor a felkiáltójel használata, bár a pont se ritka. Használjuk őket ízlés szerint!