Európa a magyar médiatörvény ellen
Meg kell változtatni a magyar médiatörvényt, mert az nincs összhangban a médiaszabadság európai alapelveivel – vélekedett keddi strasbourgi sajtótájékoztatóján Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójának német vezetője.
A médiatörvényről szerdán folytatnak plenáris vitát az EP-ben. Schulz elmondta, hogy a második legnagyobb frakciót adó szocialisták a liberálisokkal, a zöldekkel és az Egységes Európai Baloldalnak nevezett radikálisabb irányultságú frakcióval együtt közös határozattervezetet kívánnak elfogadtatni az Európai Parlamenttel. A szavazás csütörtökön várható.
Rebecca Harms, a zöldek frakciójának társelnöke – Schulz után tartott sajtótájékoztatóján – megerősítette, hogy a négy frakció egyeztette egymással a magyar médiatörvényre vonatkozó álláspontját, és most már – szemben a néhány héttel ezelőtti helyzettel – közösen vallják a törvény megváltoztatásának szükségességét.
A Fidesz politikai pártcsaládja, az Európai Néppárt a legnagyobb létszámú frakciót adja ugyan az EP-ben, de a közös határozattervezet elfogadtatására készülő, fent említett négy párt képviselői összességében többen vannak, mint a néppártiak.
Martin Schulz hangsúlyozta: megítélésük szerint a magyar médiatörvény nem csupán az audiovizuális és médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvvel ütközik azokban a pontokban, amelyeket az Európai Bizottság észrevételezett, hanem ellentmond a demokratikus európai alapértékeknek is.
Kijelentette: a maga részéről sajnálja ugyan, hogy a Fidesznek kétharmados többsége van a magyar parlamentben, de ez demokratikus választások következménye, amit tudomásul kell venni. Azzal szemben sem lehet ellenvetés, ha Magyarország médiatörvényt alkot – folytatta, és elismerte, hogy más országok médiatörvénye alapján is léteznek médiatanácsok. Az azonban szerinte nem demokratikus dolog, ha kizárólag egyetlen párt által kinevezett emberek ülnek a médiahatóságban, és dönthetnek büntetések kiszabásáról, illetve arról, megsértette-e valaki a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségét.
Rebecca Harms a maga részéről kitért arra is, hogy a határozattervezetben bírálják az Európai Bizottságot, amiért az csak leszűkített szempontból – kizárólag az audiovizuális és médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvnek való megfelelés szempontjából – tette vizsgálat tárgyává a magyar médiatörvényt.
A zöldek után a liberálisok tartottak sajtótájékoztatót. Vezetőjük, Guy Verhofstadt annak a reményének adott hangot, hogy az Európai Bizottság – amelynek részéről Neelie Kroes holland liberális EU-biztos jár el az ügyben – eléri Magyarországnál a törvény alapvető megváltoztatását.
Sajnos nagy különbség van a "média-szabadság" és a "szabad vélemény-nyilvánítás" között.
Ugyanis a média-szabadság azt jelenti, hogy ők azt hozhatnak amit akarnak, még akkor is, hogy ha az nem igaz, vagy direkt erre a szenzációs célra szervezett esemény. De nem kötelezi őket az általuk okozott károk megtérítésére.
Ha egy kis emberről írnak valamit ami nem igaz, ami neki kárt okoz, akkor a "média-szabadság"-ra hivatkozva nekik áll feljebb, a kis-ember dögöljön meg.
Ez egyrészt politikailag is káros: egyoldalú agymosás, főleg akkor, ha egy ország médiái idegen kezekben vannak, másrészt gazdaságilag is káros, mert a hirdetők érdekei érvényesülnek bennük.
A Lidl azt mondja a beszállítóinak, hogy ha azok az Aldi-nak is szállítanak, akkor a Lidl nem vesz többé tőlük.
A vásárlók át tudnak menni az egyik üzletből a másikba, így nem baj, mivel mindkettő elég nagy ahhoz, hogy ne bukjon bele.
De mi van a médiákkal?
Ha egy nagyvállalat politikai vagy más okokból azt mondja, hogy nem hirdet egy lapban, akkor az már a lapot gyengíti, esetleg tönkre is teheti.
Ha pedig többen összefognak, akkor annak a lapnak vége, vagyis a médiáknak úgy kell ugraniuk, ahogy a legnagyobb hirdetőik parancsolják
Ez persze nem vonatkozik az olyan internetes blogokra, honlapokra, melyet valaki önfeláldozással, saját pénzéből készít.
Vagyis a kommerciális médiák nem szabadok, így a "média-szabadság" csak egy üres szólam, melyet azok hangoztatnak leghangosabban, akik az ellenvéleményt a leghatásosabban akarják elnémítani, akik egyoldalúan monopolizálni akarják az "ismeret-terjesztést".
Erre tudok egy példát is mondani: egy amerikai, politikailag motivált blogban az áll, hogy: "A Népszabadság az egyedüli független magyar napilap."
Azt mindannyian tudjuk, hogy a Népszabadság tulajdonosa a svájci Ringier csoport, és azt még jobban, hogy mi is a Népszabadság múltja és a jelen beállítottsága.
Vagyis, hogy mindennek lehet mondani, csak függetlennek nem.