Elsivatagosodás
A jelenlegi klímamodellek nem képesek megmagyarázni az Észak-Afrikára egykoron jellemző nedves éghajlati viszonyokat.
Vízilovak és zsiráfok otthonául is szolgáló, tavakkal tarkított füves vidékből vált hatalmas sivataggá Észak-Afrika hatezer évvel ezelőtt: a rövid idő alatt végbement gyors földrajzi átalakulást a földgolyó egyik legdrámaibb éghajlati változása idézte elő. Egy új, az Earth and Planetary Science Letters című folyóiratban megjelenő tanulmány szerint a környezeti átalakulás a fekete kontinens egész északi felét érintette, és egyidejűleg zajlott le a térségben.
A klimatikus hatásokra bekövetkezett geográfiai változásokat taglaló megállapításokra a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósai azoknak az Atlanti-óceán fenekén felhalmozódott üledékrétegeknek az elemzésével jutottak, amelyek alkotóelemeit nyugati irányú szelek sodorták az afrikai szárazföldről a tenger fölé por formájában az évezredek során. A fúróhajók által kiemelt por- és iszapmintáknak köszönhetően a kutatók 30 000 évre visszamenően tudtak betekinteni Afrika éghajlati viszonyaiba, nyomon követve a természeti feltételek módosulását. Az egymásra rakódott különböző rétegek portartalma elárulta, hogy az üledék mikor képződött: ha sok volt benne a por, akkor szárazabb időszakban alakult ki, ha kevesebb, akkor abban a ciklusban csapadékosabb éghajlati viszonyok uralkodtak a fekete földrészen.
Az afrikai nedves periódus hirtelen kezdődött és hirtelen is ért véget – derült ki a most megvizsgált mintákból, alátámasztva azokat a korábbi tanulmányokat, amelyek szerzői szintén hasonló következtetéseket vontak le. Az időszak vége táján, úgy hatezer évvel ezelőtt a por mennyisége alig egyötöde volt a jelenlegi szintnek, lényegesen kevesebb, mint amennyit az előző becslések kimutattak.
David McGee, a MIT paleoklimatológusa, a kutatás vezető szerzője szerint tanulmányuk lehetővé teszi annak jobb megértését, hogy az üledékekben található por mennyisége milyen módon függ össze az éghajlati viszonyokkal. Afrika partjai mentén az óceán fenekének legfelső rétegeit például a szaharai homokpor uralja, amely a széljárásoknak köszönhetően akár Észak-Amerikába is eljut a légkörben. A massachusettsi kutatócsapat most azt vizsgálja, vajon a „pormércével” megoldható-e egy régóta létező probléma: az eddig kidolgozott klímamodellek ugyanis nem voltak képesek maradéktalanul reprodukálni az Észak-Afrikára egykoron jellemző nedves éghajlati viszonyokat és azok geográfiai hatását a térségre.