Élet a Gandhi után: „nem a sebeket kell nyalogatni"
Csovcsics Erikát, Európa első roma nemzetiségi iskolájának igazgatónőjét tavaly, tíz év után, vitatható indokkal váltották le a posztjáról. Megkerestük a pécsi tanárnőt, és új terveiről beszélgettünk vele.
Tavaly júniusban sokakat felháborított a pécsi Gandhi Gimnázium igazgatónőjének eltávolítása, miután Csovcsics Erika tíz évig vezette az elsősorban roma fiatalok számára létrehozott alapítványi iskolát. A hirtelen és indokolatlan igazgatóváltás okait lehet találgatni, elemezgetni, de ahogy maga Csovcsics Erika mondja: ahelyett, hogy a sebeket nyalogatnánk, túl kell lépni a múlton és új célokat megvalósítani – ő is ezen dolgozik. Hogy mik is ezek a célok? Erről beszélgettünk a pécsi tanárnővel.
(Forrás: MTI/Kálmándy Ferenc)
Előzmények
A Gandhi Alapítványt 1992-ben hozták létre roma és nem roma szervezetek valamint magánszemélyek azzal a céllal, hogy az alapítvány Európa első roma nemzetiségi iskolájának a fenntartója lesz. Így kezdte meg működését két évvel később a Gandhi Gimnázium Pécsett, élén Bogdán János igazgatóval, akinek kiemelkedő szerepe volt a program és az iskola létrejöttében is. A gimnázium célja az volt, hogy segítsék a cigányság beilleszkedését, kialakulhasson a cigány identitás és létrejöjjön egy cigány középréteg. Remélték, hogy példájukat más városok is követik majd, de ez egyelőre még várat magára. Az iskola jelenleg is szép eredményekkel működik, a leérettségizett diákok nagy része jelentkezik felsőoktatási intézménybe. Mottója: „Mi magunk vagyunk a változás.” 1999-ben az iskola vezetésében is komoly változás történt, ugyanis Bogdán János autóbalesetben életét vesztette, helyette felesége, Csovcsics Erika vállalta magára az igazgatói teendőket.
Közel tíz évig ezzel nem volt semmi baj, de tavaly az alapítvány élére új kuratóriumi elnök került: Várnai Márton. Ő új pályázatot írt ki az igazgatói posztra. Habár Csovcsics Erika pályázatát a többség támogatta, mégis leváltották, mondván, csak főiskolai diplomája volt. A kuratórium elnöke nehezményezte azt is, hogy a gimnázium vezetőségében nem volt egy roma sem. A Gandhiban viszont arra nevelik a diákokat, hogy nem az etnikum számít, hanem az emberség és a tudás, ezért egy emberként álltak ki volt igazgatójukért; ülősztrájkba kezdtek – sajnos hiába. Csovcsics Erika már tanítani sem maradt sokáig.
(Forrás: MTI/Kálmándy Ferenc)
Új vizeken
„Közel lakom a Gandhihoz, ezért gyakran összefutok volt diákokkal. Szoktak panaszkodni, persze, de azt mondom nekik, hogy túl kell lépni, nem szabad a múlton rágódni és a sebeinket nyalogatni” – mondja a tanárnő, aki maga is továbblép: új tervek megvalósításán dolgozik. Méghozzá azokkal a tanárokkal, akik vele együtt kikerültek, eljöttek a Gandhiból, vagy ugyan ott vannak még, de már tervezik, hogy otthagyják az iskolát. Jelenleg két európai uniós projektben dolgozik projektmenedzserként. Az egyik ezek közül az Ormánságban található Gilvánfán, az ország legszegényebb településén létrehozott tanodát érinti, amivel a kisgyermekes családoknak nyújtanak segítséget gondozási, nevelési illetve életviteli problémák megoldásában. Erika a magyarmecskei általános iskolában is tanít. Jórészt olyan munkanélküli felnőtteknek oktat angolt, akik szeretnének külföldön munkát vállalni.
Aki ismeri a tanárnő eddigi munkásságát, nem is csodálkozik, amikor azt hallja, hogy egy új iskola megalapításán fáradozik. Nem a Gandhi Gimnázium konkurenciájáról van azonban szó, sokkal inkább egy másfajta lehetőségről azoknak, akik nincsenek megelégedve a közoktatással és szeretnék gyermekeiket alternatív iskolába íratni. Csovcsics Erika szavaiból kiderül, a koncepció ezúttal az ellentéte lesz a Gandhiénak, hiszen – bár fogadtak nem roma diákokat is – az elsősorban roma fiatalok számára lett kitalálva. Az előítéletek miatt azonban nem igazán akadt nem cigány fiatal a Gandhiban. Az új iskolába bárki jöhet, de a cél, hogy minél több hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű fiatalnak és persze felnőttnek tudjanak segíteni.
Nem kell önkormányzat
„Most folyik a tapogatózás, felmérjük az igényeket. Körülbelül ötven-hatvan fővel el tudunk majd indulni, tehát nem osztályokat, hanem csoportokat indítunk. Keressük az épületet is, illetve a fenntartót. Nem szeretnénk, ha az önkormányzat töltené be ezt a szerepet, hiszen az önkormányzatok értelemszerűen önkormányzati iskolában gondolkoznak – az alapítvánnyal pedig már megjártuk a Gandhi esetében is. Vagy létrehozunk egy új alapítványt, vagy keresünk egy másik alternatív iskolát, és ha ők is nyitottak ránk, becsatlakozunk hozzájuk testvériskolaként. Mivel már lezajlottak a jelentkezések, legkorábban csak jövő szeptemberben tudnánk indulni.”
A Gandhiba és egy alternatív iskolába is járnak olyan gyerekek, akik tanulási nehézségekkel vagy hatalmas lemaradásokkal küzdenek a többi, „átlagos” diákhoz képest. Egy ilyen iskolában a tanároknak is máshogy kell hozzáállniuk a tanításhoz. „A tanárok szeretnek panaszkodni. Nem szabad azzal tölteni az időt, hogy szörnyülködünk azon, amit a diákok nem tudnak. Azon kell igyekezni, hogy behozzák a lemaradást. A Gandhiban például volt egy tanárnő, aki felismerte, hogy a kilencedikes gyerekek általános iskola alsó tagozatos szinten vannak matematikából. Taníthatott volna nekik kilencedikes matekot, de semmi értelme nem lett volna – ezért általános iskolásoknak készült könyvből fejlesztő feladatokat dolgozott ki.”
Iskolapélda helyett Gandhi máshol?
A Gandhi Gimnázium Európa első és ezidáig egyetlen roma középiskolája. A megalapításakor a célok között szerepelt az is, hogy a későbbiekben az új iskola később példaként szolgáljon más, azonos céllal működő intézményeknek. Ez sajnos még nem valósult meg, véli a volt igazgatónő.
A kérdésre, lát-e esélyt arra, hogy az ország más pontjain is létrejöjjenek különböző iskolák elsősorban roma fiatalok számára, Csovcsics Erika nemleges választ ad. „A Gandhi létrejötte is elsősorban emberektől függött. Nem a pénzzel van baj, mert az még lenne, de nincs meg az a csapat, aki megvalósítaná a terveket. Majdnem mindegyik párt azt mondja, hogy támogatói lesznek az ilyen ügyeknek, és azok is. A konkrét megvalósítással van a gond, nincsenek eredmények.”
Noha a Gandhi sikereit átlagokban nem lehetett úgy kifejezni, hogy az visszaadja a valóságot, a tanárnő szerint sikerek voltak és vannak is. Persze másképpen, mint például egy olyan iskolában, ahová kiemelkedő képességű gyerekek járnak. A legfontosabbnak azt tartja, hogy gyökeresen megváltozott a tanulók hozzáállása a saját jövőjükhöz. „Nem úgy gondolják, hogy érettségi után otthon maradnak a segélyre számítva, hanem mindenki gondolkozik a továbbtanuláson.”