0:05
Főoldal | Rénhírek

Gyorsan, valami... elektronikusat!

Hol van már a kissé dohos könyvtárszag, no meg az ódon polcok és a sárguló könyvek látványa... ki tudja, lehet, hogy korunk felnövekvő olvasói már a Pöttyös Pannit is képernyőről bújják majd?

Tóth-Bogár Katalin | 2009. október 16.

Kint zuhog az eső és fúj a szél, az embernek leginkább ahhoz lenne kedve, hogy a jó meleg szobában, fotelbe kucorodva forró teát kortyolgasson – és elmerüljön egy jó kis könyvben. No de ha nincs otthon épp az ínyére való? Felkerekedni és könyvtárba menni? Ilyen időben? Akkor már inkább a tévé.

Hacsak… hacsak nem áll módunkban hozzájutni egy-egy vágyott olvasmányhoz otthonról, néhány kattintással, mint egyre több amerikai könyvtári tagnak. A New York Times beszámolója szerint számos közkönyvtár ismerte fel az utóbbi időben, hogy a korral haladva „helyet” kell biztosítaniuk az elektronikus könyveknek is a valódiak mellett. Előbbieknek ugyanis nem az az egyetlen előnyük, hogy nem fogják a port a hosszú polcokon, és nem mennek idővel tönkre az őket lapozgató kezek között.

Könyvespolcok könyvtárban, táskában
Könyvespolcok könyvtárban, táskában

Egyrészt az elektronikus kiadványok egyszerre akár több olvasó számára is hozzáférhetők (bár ennek ellenére a legtöbb könyvtár még szívesebben kölcsönzi őket a szokásos módon, tehát egyidőben csupán egy olvasónak). Másrészt ha valamit nem kell kivenni egy könyvtárból, akkor nem kell visszavinni sem – a kikért könyvek két-három hét után automatikusan „törlődnek” a kölcsönzőtől, vagyis egész egyszerűen megszűnik a hozzáférés.

Harmadrészt pedig olyan olvasótábort is megnyerhetnek maguknak a könyvtárak, amelyhez egyébként nem biztos, hogy elérnének – bizony, például a tinédzserekét. Elvégre ha le lehet tölteni Dan Brown vagy Stephenie Meyer legújabb könyvét némi beiratkozási díj ellenében a könyvtár honlapjáról, akkor miért ácsorognának a boltok előtt, hogy megszerezzék a kincset érő olvasmányt?

Paul LeClerc, a new york-i központi könyvtár vezetője például így vélekedik a kérdésről: „Mivel a fiatalokra egyre inkább jellemző, hogy a képernyőről olvasnak gyakorlatilag mindent, a kézzelfogható könyvek helyett az elektronikusak felé fognak fordulni.”

Az elektronikus könyvek persze ugyanúgy pénzbe kerülnek a könyvtáraknak, mint a nyomdából kikerülő társaik, és ez szokatlan lehet akár a könyvtárak vezetői számára is, akik ahhoz vannak hozzászokva, hogy kézzelfogható dolgokért fizetnek. Miért vennének meg valamit több példányban – alkalmasint – drága pénzért, ha azután azt esetleg úgy másolják az olvasók, ahogy csak lehet?

Persze az elektronikus katalógusnak lassan már nálunk is hagyománya van, az „e-könyvek” kölcsönzése azonban egyelőre még várat magára. Bár sok klasszikus megszerezhető a Magyar Elektronikus Könyvtár készletéből, a frissebb kiadású vagy speciálisabb területekhez kapcsolódó művek aligha. Megrendelhetjük ugyan egy-egy könyv digitális változatát az Országos Széchenyi Könyvtár oldalán keresztül, de ez korántsem része a könyvtári szolgáltatásnak, hanem fizetnünk kell érte, akár egy boltban megvásárolt kötetért.

Moldován István, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, a MEK osztályvezetője szerint bár tervben van efféle szolgáltatás Magyarországon is, egyelőre még nem tudunk így hozzáférni a könyvekhez. „Tulajdonképpen a Magyar Elektronikus Könyvtár, az Elektronikus Periodika Adatbázis és a Magyar Digitális Képkönyvtár felel meg az amerikai példáknak, csakhogy ezek az adatbázisok szabad hozzáférésűek, bárki számára elérhetők.”

Egy ideig még tehát türelemmel kell lennünk, mire mi is jó amerikai módra, a lakásból ki sem mozdulva lapozgathatjuk kedvenc könyveinket. Addig is marad az utánozhatatlan könyvtár-hangulat, a morgós vagy mosolygós könyvtárosok és a kézről kézre járó, talán kissé kopottas, és egészen biztosan sokat megélt könyvek.

Hasonló tartalmak:

legutóbbi hozzászólások listája...
Nyelv és politika; Természettudomány; Nyelvtudomány; Oktatás; LEITERJAKAB
Váltás normál nézetre...