„Elég egy fingós poén és a férfiak már röhögnek is”
Immár hivatalos: az előítéleteknek megfelelően a nők és a férfiak valóban másképpen értelmezik a humort.
Shazia Mirza humorista szerint nincs szükség kutatásra ahhoz, hogy megállapítsuk, ha humorról van szó, a nők sokkal kifinomultabbak, mint a férfiak. Véleménye szerint a férfiak ugyanis szinte mindenen nevetnek:
„Elég egy fingós poén és a férfiak már dőlnek is a röhögéstől”.
A timesonline.co.uk cikke szerint a Stanfordi Egyetem kutatói ennek ellenére úgy döntöttek, hogy érdemes tudományos módszerekkel vizsgálni, hogyan értelmezik a humort a nők, s hogyan a férfiak. A kutatás megállapításai szerint a humorral kapcsolatos szexista sztereotípiákra jó okunk van: a nők és a férfiak valóban eltérően értelmezik a viccet, sőt az elvárásaik is teljesen mások ha egy poénról van szó.
A funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (az fMRI) fejlődésének köszönhetően a kutatók képesek voltak figyelemmel kísérni, milyen agyi területek aktívabbak, amikor kísérleti alanyaik viccet, humoros írást olvastak, hallottak.
A kísérlet során tíz nőt és tíz férfit vizsgáltak fMRI-készülékkel, miközben fekete-fehér karikatúrákat mutattak nekik egy képernyőn. A képek között voltak viccesek, de olyanok is, amelyek mindenféle humort nélkülöztek. A tesztalanyok eközben gombnyomással értékelték, mennyire tartottak viccesnek egy-egy poént. Az fMRI-készülék nyomon követte a lejátszódó agyi folyamatokat, s azt is mérték, mennyi ideig tartott az egyes képek értelmezése – azaz mennyi idő kellett ahhoz, hogy „leessen” a poén.
A vizsgálat során úgy találták, hogy a férfiak és a nők jelentősen eltérő módszerrel értelmezték a vicceket.
A nők esetében a homloklebeny elülső részén található, nyelvértelmezéssel és elemzéssel kapcsolatos területek voltak aktívabbak. Ez egyebek mellett azt is bizonyítja, hogy a nők jobban reagálnak a szójátékra és a narratívára, mint a helyzetkomikumra. A gyengébbnek nevezett nem képviselői valamivel később reagáltak a képekre, azonban jobban is élvezték a csattanókat. A kutatók szerint mindezzel együtt az időkülönbség elenyésző volt.
A vizsgálatot vezető Allan Reiss professzor szerint az eredmények azt támasztják alá, hogy a nők a kifinomultabb humort kedvelik és összetettebb agyi funkciókat használnak az egyes viccek feldolgozásához. Az eredmények arra is utalnak, hogy a nők elvárásai mérsékeltebbek egy-egy viccel szemben, azaz kevésbé számítanak arra, hogy a vicc csattanója szórakoztató lesz – ha pedig mégis viccesnek találják, amit olvastak vagy hallottak, jobban is élvezik azt.
A férfiak ezzel szemben fordítva reagálnak: náluk a jutalom és az örömszerzés centrumának is nevezett agyi terület, az úgynevezett nucleus accumbens aktívabb működését regisztrálták – azaz eleve azzal az elvárással olvassák végig a viccet, hogy meg fogják érteni a csattanót. Ha ez mégsem így történik, sokkal csalódottabbak lesznek, mint a nők.
A humor társadalmi alkalmazásai terén is különbségek mutatkoznak a férfiak és a nők között. Míg a férfiak sokkal inkább élnek az „ellenséges” humor fegyverével egymás kritizálása, avagy dominancia biztosítása érdekében, addig a nők inkább a jobb emberi kapcsolatok és a másik fél megnyugtatása érdekében nyúlnak ehhez az eszközhöz.
Megállapítható tehát, hogy valóban igaz az az évszázados megfigyelés, hogy az altesti humor kedvelői – Shazia Mirza megfigyelésével teljességgel összhangban – jórészt tényleg a férfiak, de az is, hogy a hölgyek elkápráztatásához előnyösebb kifinomultabb humorral próbálkozni...