Egyiptom sanyargatott kisebbsége, a kopt keresztények
A kopt keresztények, noha csaknem kétezer éve élnek Egyiptomban, az utóbbi években egyre inkább hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve a legnépesebb arab országban. A szilveszter éjszakáján egy alexandriai kopt templom ellen elkövetett véres merénylet nem az első erőszakos cselekmény egy muzulmán ország keresztény kisebbsége ellen, ami a radikális iszlám terjedésére utal.
A kopt elnevezés görög eredetű, és annyit jelent: egyiptomi. Az ottani keresztények története a Krisztus utáni I. századig nyúlik vissza, amikor Márk apostol (későbbi vértanú) megkezdte a keresztény hit terjesztését Alexandriában. Emiatt a kopt keresztények szervezetét alexandrinus egyháznak is szokták nevezni. Utóbbi 451-ben szakadt el a római egyháztól, miután a két felekezet nem tudta összeegyeztetni Jézus természetéről vallott nézeteit. A kopt keresztények feje kezdettől fogva az alexandriai pátriárka, aki a római pápával és a konstantinápolyi ortodox pátriárkával együtt a keresztények legfőbb vallási méltóságának számít. A jelenlegi kopt pátriárka, III. Anba Senuda pápa 1971 óta van hivatalban; őt tekintik Szent Márk 117. utódának.
A koptok a III. századtól kezdve saját nyelvet beszéltek, ám ezt a VIII. században az arab nyelv váltotta fel. Azóta a kopt nyelvet csak szakrális célokra használják. Írásjelei a görög ábécéből származnak, kiegészítve néhány saját betűvel – írta a Berliner Zeitung.
A koptok hátrányos megkülönböztetése még az Oszmán Birodalom idején kezdődött Egyiptomban. Egy akkor kiadott szultáni rendelet képezi a jogelődjét annak a ma is hatályos előírásnak, amelynek értelmében személyesen az államfőnek kell engedélyeznie, ha egy kopt egyházközség renováltatni akarja a templomát, vagy újat akar építtetni. A kérvénynek el kell jutnia az elnök asztalára. Ám még ha aláírja is azt, később nem ritkán a helyi hatóság vagy a rendőrség akadályozza meg a terv megvalósítását.
A diszkriminációnak sok formája létezik, kezdve a számos foglalkozásból való kizárással a vallásnak a személyi igazolványban történő feltüntetéséig. Ez utóbbi nem kifejezetten segíti elő a muzulmán polgárokkal való egyenlő bánásmódot a hivatalokban. Az egyiptomi hivatalos statisztika szerint az ország lakosságának egytizede kopt keresztény – ám e felekezet tagjai ezt az arányt túl alacsonynak tartják, és a hétköznapi diszkrimináció részének tekintik.
Az egyiptomi állam – az elnöktől a belügyminiszteren át Alexandria kormányzójáig és a híres Al-Azhar egyetem sejkjéig, Egyiptom legfőbb iszlám méltóságáig – elítélte ugyan a szilveszteri merényletet, ám a koptok nagy része szemforgatásnak tartja ezt. Elvégre az egyiptomi állam fizeti, és az Al-Azhar egyetem képezi ki azokat az előimádkozókat, akik pénteki prédikációikban arra szólítják fel a muzulmánokat, hogy kerüljék a keresztényeket, mert azok „hitetlenek".
Nagy nyugtalanságot váltott ki, amikor Szalim al-Avva teológus, az iszlám vallástudósok nemzetközi egyesületének főtitkára azt állította: a koptok fegyvereket halmoznak fel templomaikban azzal a céllal, hogy saját köztársaságot hozzanak létre Egyiptom földjén. Egyszerű muzulmánok ilyen uszító kijelentések hallatán, ha bemennek a munkahelyükre, ahol kopt honfitársaik kérvénye kerül a kezükbe, gyaníthatóan nem ugyanazzal a műgonddal intézik azokat, mint egy muzulmán egyiptomi kérvényét.
Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung emlékeztetett rá, a kopt keresztények helyzete Anvar Szadat államfő hivatali ideje (1970-81) alatt kezdett el romlani. Azokban az években az állam polgári alapjai egyre inkább vallási irányba tolódtak el. Megerősíti ezt az Al-Azhar egyetem fejének nemrég elhangzott kijelentése is, miszerint Egyiptom nem világi, hanem iszlám állam. Ennek konkrét következményeként a koptok alulreprezentáltak az államban. A hadseregben nem tölthetnek be tábornoki rangot, az államigazgatásban nem lehetnek kormányzók, egyetemeken pedig dékánok. A rendőrség kötelékében nem szolgál egyetlen kopt sem, és a parlamentben is egy kézen meg lehet számlálni a kopt képviselőket.
Kritikusan vélekednek a koptok hazájuk igazságszolgáltatásáról is, szerintük a hatóságok túl sok esetben nem torolják meg a sérelmükre elkövetett túlkapásokat. 2000. január 2-án a felső-egyiptomi Kuseh faluban iszlamista szélsőségesek 21 koptot mészároltak le. A bíróság azonban mind a 89 vádlottat szabadlábra helyezte. III. Senuda pápa élesen bírálta a döntést – eredmény nélkül. Koptok és muzulmánok összetűzései után az állam gyakran szervez „békítő fórumokat". A koptok azonban ezt kozmetikának tartják, és nem vesznek rajtuk részt, mégpedig azért, mert a szervezők egy kalap alá veszik a tetteseket és az áldozatokat.
Tetten érhető a hátrányos megkülönböztetés az áttérésben is. A legfelsőbb közigazgatási bíróság 2008-ban úgy határozott, hogy a muzulmánokat nem illeti meg a más vallásra való áttérés joga. Egy másik döntése értelmében azoknak a keresztényeknek a személyi igazolványába, akik előbb áttértek az iszlám vallásra, majd visszatértek a keresztény hitre, be kell jegyezni a „korábban muzulmán" szöveget. Diszkriminatív az a törvény is, amely előírja, hogy az iszlámra áttérők gyermekei automatikusan muzulmánnak minősülnek – akkor is, ha már nagykorúak.
Elképedés lett úrrá a koptokon, amikor Hoszni Mubarak elnök a sertésinfluenza 2009. évi kitörésekor elrendelte: 24 órán belül le kell ölni az összes disznót Egyiptomban. Ez az intézkedés több mint százezer koptot érintett, akik a Mukattam hegy környékén Kairó kommunális hulladékán hizlaltak sertéseket – és az elnöki rendelet nyomán máról holnapra elszegényedtek. Kártalanításra a mai napig hiába várnak.