Egy nyelv, amit a világon mindenki megért!
Végre valami egyértelműen közös tudás: az érzelmek nyelvét a világon bárhol megértik, bárki is használja. Próbálja csak ki külföldön!
Nem kell hosszú éveket nyelviskolában tölteni ahhoz, hogy ezt a nyelvet megértsük – velünkszületett képességünk ugyanis a nevetést értelmezni, derül ki a Telegraph cikkéből. Erre a felismerésre jutottak legalábbis azok a tudósok, akik namíbiai és brit lakosok reakcióit tanulmányozták.
(Forrás: sxc.hu/Martina Perhat)
Azt már korábban is megállapították, hogy – tartozzunk bármelyik néphez és éljünk bármely földrészen – bizonyos genetikai jellemzők minden egyes embernél fellelhetők. Szintén közös bennünk, hogy gondolatainkat összetett rendszerek: nyelvek segítségével továbbítjuk a másik ember felé. Az sem újdonság, hogy a nyelv eszközével nemcsak gondolatokat, de érzelmeket is ki tudunk fejezni, de erre a célra hanghatásokat, mimikát, gesztusokat is latba vetünk.
És bár a gesztusok erősen kultúra-függőek lehetnek, bizonyos alapvető dolgok mégis közösek. Mint a londoni UCL (University College London) kutatói megállapították, a vidámság, a düh, a félelem, a szomorúság és az undor olyan alapérzelmek, amiket kulturális és társadalmi háttértől függetlenül megértünk Timbuktutól Japánig.
A bizonyítékot egy afrikai törzs tagjainak és az Egyesült Királyság lakóinak válaszai szolgáltatták. Mindkét csoport meghallgatott egy történetet egy szomorú emberről, majd két hangot hallottak felvételről: egy sírót és egy nevetőt. Ezután pedig meg kellett állapítaniuk, melyik fejezi ki a történetben leírt szomorúságot. Nem egy saját csoportjukból való ember hangját hallották azonban, hanem a másik kultúra képviselőjéét. Nos, ennek ellenére Namíbia áram és vízvezeték nélkül élő lakói ugyanolyan magabiztosan döntöttek a sírás mellett, mint a britek – bár kultúrájuk és életmódjuk igencsak eltérő, az érzelmek nyelvét mindkét csoport kiválóan megértette.
A kutatások eredménye így alátámasztja a korábbi információkat is. Ehhez kapcsolódóan pedig még egy roppant fontos következtetésre jutottak a brit kutatók: a csiklandozás mindenkit megnevettet – és bizony nemcsak az embert, hanem még az állatokat is. Ha tehát közvetlen kapcsolatot szeretne teremteni valakivel, akinek a nyelvét nem beszéli, csak meg kell csiklandoznia – és egész biztos megjósolható lesz a reakció.