Eddzés nélkül nem megy!
Gergely nevű olvasónk küldte nekünk ezt a képet, és hibakeresésre invitált minket. A hibát persze nem olyan nehéz megtalálni, mi többet is találtunk: van központozási és külön- és egybeírási is. Most azonban egy másik hibáról szólnánk.
Ez a hiba természetesen a magyar helyesírás szabályaiban van, hiszen a dz-t kettős betűnként határozza meg, mintha a [dz] a magyarban önálló hang, nem pedig hangkapcsolat lenne – erről már többször írtunk. Azt, hogy hangkapcsolatról van szó, már az is igazolja, hogy a szó vége az edz kijelentő módú alak végén ugyanúgy hosszúnak hangzik, mint az eddznek írt felszólító módú alak végén (próbáljuk meg olyan röviden ejteni, mint az ec, ecs vagy edzs alakok végén – ha sikerül is, nagyon szokatlanul fog hangzani).
Mivel a dz hangkapcsolatra végződő szavak ritkák, és ejtésbeli különbség sincs, nem csoda, ha gyakran előfordulnak az ilyen hibák. Sajnos akkor sem lenne jobb a helyzet, ha a szabályzat nyelvi státuszának megfelelően hangkapcsolatnak venné a dz-t, ekkor ugyanis a felszólító módban edzzet kellene írni – ezt azonban semmivel sem lenen könnyebb megjegyezni, mint a mai eddzet. A szabályzat tehát rossz, de a hibáért nem felelős – hacsak nem azért, mert különbséget szeretne jelölni ott, ahol ejtésben nincs különbség. A jelenlegi helyzetben csak a sok gyakorlás segít...