Dr. Banks és a hétlábúak
Mennyire lehet más egy földönkívüli nyelve, mint az általunk ismert és nem ismert emberi nyelvek? Van-e remény arra, hogy emberként megtanuljunk egy földönkívüli nyelvet? Amíg nem tudjuk a válaszokat, addig fantáziálhatunk róluk.
Nem példanélküli, hogy a nyelv kerül egy mű fókuszába. Gondolhatunk a Star Trek sorozat klingonjára (magyarul itt) vagy Tolkien kitalált nyelveire. Az már ritkább eset, hogy egy nyelvész áll a középpontban, de persze erre is van sok példa, mondjuk Henry Higgins, akiről már volt is szó a Nyesten. Most egy idén készülő film apropóján mutatunk egy másik példát.
A film
A film címe Arrival, először szeptember elsején tervezik bemutatni a velencei filmfesztiválon. Így természetesen még csak az előzetest ismerhetjük.
Elolvashatjuk viszont a film alapjául szolgáló novellát, Ted Chang Az életed történetét. Az előzetes alapján úgy tűnik, a forgatókönyvíró alaposan felturbózta a történetet, de hogy mennyire, az majd később derül csak ki. Lássuk a novellát.
A novella
A történetet Louise Banks meséli lányának. Egyfelől lányának rövid, mindössze 25 éves életének részleteiről beszél, másfelől a heptapodnak (’hétlábú’-nak) nevezett földönkívüli látogatókkal való kommunikációról. Lassan ismerkedünk meg Louise, a fiatal anya boldogságával, majd válásával, kamaszodó lányával való vitáival, lányának sziklamászás közben bekövetkezett halálával, de mindezt nem időrendben és mindig jövő időben mondja el a főhős.
(Forrás: Chrisa Hickey, flickr)
Saját életének mesélése közben Louise rendszeresen vált a másik szálra: katonák jönnek érte, elviszik a Földön megjelent több, mint száz úgy nevezett tükör egyikéhez, ahol az idegenek rendszeres időközönként feltűnnek és lehet velük „beszélni”. A másikkal szemben ez a szál hű marad az időrendhez. Dr. Banks, a nyelvész egy fizikussal, Gary Donnellyvel alkot egy csapatot: ketten próbálják felderíteni egyrészt az idegenek nyelvét, másrészt fizikai ismereteiket. A kutatást irányító tábornokoknak és kormánytisztviselőknek az a fő aggodalmuk, hogy úgy ismerjék meg az idegenek tudását, hogy közben a lehető legkevesebbet áruljanak el saját nyelvükről, az angolról és fizikai ismereteikről. Komoly emberek lévén a Föld kiszolgáltatottsága miatt aggódnak.
(Forrás: Gage Skidmore, flickr)
A nyelvvel való ismerkedést Dr. Banks terepmunkával kezdi: mutatnak valamit a hétlábúaknak és megkérdezik, mi az? Hogy a módszer bizonytalanságát megmutassa, egy egyetemi óráin rendszeresen szereplő anekdotát mond el a nyelvész: amikor Cook kapitány egyik embere 1770-ben megkérdezte egy helyi lakostól, hogy mi az az ugráló állat ott, azt a választ kapta, „kenguru”. Utóbb állítólag kiderült, ez azt jelentette, hogy ’mit mondtál?’ Valójában tényleg az állat nevét árulta el emberünk, de az is megeshetett volna, amit az anekdota állít.
Hang és kép
A hagyományos terepmunka jellemzően olyan nyelvek megismerésére szolgál, amelyeknek nincs írott változata. Az idegenek azonban nyilván írnak, hiszen ők tudtak eljönni a Földig, nem a földiek hozzájuk. Az írás jellemzően jobban általánosítja, kevésbé tükrözi a nyelv hangalakjának változatait, azért sok fáradságtól megkíméli a nyelvészt. Már ha a nyelv hangalakját tükrözi. Több földi nyelvet is ismerünk, amelyik esetében nem ilyen az írás.
Az idegenek esetében még ilyenebb a helyzet, Dr. Banks arra jön rá, hogy a beszélt és az írott nyelv két teljesen külön nyelv, az írás nem a beszéd hangalakját tükrözi és nem is azoknak a szavaknak a jeleit rögzíti.
Sorban vagy egészben
A két nyelv, a hétlábúak beszélt és írott nyelve leginkább abban tér el a földi nyelvektől, hogy nem lineárisak. Az emberi nyelvekben két szó mindig előbb-később viszonyban van egymással, az egyik mindenképp a másik előtt vagy után hangzik el vagy van leírva, és a sorrendjük szinte sosem mellékes: a szemüveg egy fajta üveg, az üvegszem pedig egy fajta szem.
(Forrás: Glogger, Wikimedia.org, CC3.0)
A heptapodi nyelvek viszont képhez hasonlítanak: egy képet nézhetünk egybe, de közelebb menve a részleteit is megfigyelhetjük, és mindegy, hogy ezt fentről lefelé vagy lentről felfelé, balról jobbra vagy jobbról balra, vagy akár körkörösen vagy ide-oda ugrálva tesszük.
A földönkívüliekkel még a fénytörést általánosító Fermat-elvet sikerül megbeszélni – a novella végén ugyanis az összes tükrüket felszámolva távoznak –, és Dr. Donnelly szerint ők ezt is máshogy, nem ok-okozatként, hanem holisztikusan értelmezik. Ennek részletezését inkább egy fizikusra bíznánk.
A jövő ismerete vagy a szabad akarat
Egy harmadik fontos gondolkoznivaló a novellában az, hogy megismerhetjük-e a jövőt. Nem arról van szó, hogy tudunk-e jóslatokat tenni arról, hogy mi hogy lesz, hanem hogy pontosan ismerhetjük-e ezt. Ha igen, akkor akár azt is megtehetjük, hogy a jövő bekövetkezte ellen teszünk, hiszen szabad akaratunk van.
Ezért, vonja le Louise a következtetést, vagy a szabad akaratunkról, vagy a jövő megismerésének a lehetőségéről kell lemondanunk, a kettő együtt nem megy. A hétlábúak – úgy tűnik – ismerik a jövőt, vagyis az idővel egész más a viszonyuk, tehát az ő jövőjük nem is jövő. Az embereknek viszont szabad akaratuk van.
Mint már mondtuk, a filmből egyelőre csak az előzetes nyilvános. Annak alapján azt gondoljuk, érdemes elolvasni a novellát a film megnézése előtt, után vagy akár helyett.
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (73):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Irgun Baklav: Hát nézd, azt is lehetne mondani, hogy az olyanok, mint "dígamelo" és "rápidamente" egyszerű összetett szavak, amelyek kivételek a három szótagos hangsúlyszabály alól. Na de szükség van-e mondva csinált kivételekre, ha morfoszintaktikailag sokkal egyszerűbb megmagyarázni? A "-mente" azért kicsit más, mint a többi összetételi tag, mert nem pusztán a tőhöz, hanem a nőnemű alakhoz kapcsolódik, és ez még egy erős érv arra, hogy inkább szószerű, mint összetételi tag -- egy képzővel vagy összetételi taggal nem egyeztetődik semmi, az közvetlenül a tőhöz járul. Én ezért állítom, hogy ezek inkább csak rögzült határozói szószerkezetek, mintsem összetett szavak.
Erre egyébként nagyon jó párhuzam az összetett sorszámnevek, amelyek viselkedhetnek szószerkezetként is és összetett szóként is:
pl. vigésima tercera [edición] (két szó, két hangsúllyal, egyeztetve) vs. vigesimotercera [edición] (összetett szó, egy hangsúllyal).
@Sultanus Constantinus: "Koordinációnál igen, pl. rápida y felizmente 'gyorsan és a boldogan'."
Hát ennek magyarul a párhuzama szerintem pl. az "egér- vagy patkányszerű" lenne, ami inkább ellipszisként értelmezhető, mint úgy, hogy valami beférkőzött volna az egér meg a -szerű közé. :-)
Az "ép testben ép lélek" meg mintha egy másik "mentét" tartalmazna, ami lehet a -mentével közös eredetű, de már egy picit messzebb került tőle. (Vagy nem, ezt a spanyolok bizonyára jobban tudják.)
Mindenesetre ez az újlatin példa is, meg az "e téren/e világi" is szerintem azt mutatja, hogy ez nem egy egyszerű kérdés, különösen ha pl. a "nyelvtani okoskodás" (l. az OH idézett 133. szabályhelye) meg a hangsúlyviszonyok egymásnak ellentmondani látszanak.
@szigetva: "A "mente" önállóan előfordul?"
Persze, pl. "Mente sana en cuerpo sano".
"A "rapida" és a "mente" között előfordulhat valami?"
Koordinációnál igen, pl. rápida y felizmente 'gyorsan és a boldogan'.
Szerintem az, hogy két hangsúlya van, viszont elég erős érv arra, hogy ez inkább rögzült szóösszetétel. Még az összetett szavaknak is csak egy lexikális hangsúlyuk van, és azok is a három szótagos szabály alá esnek (ld. pl. kilómetro, micrófono, tocadíscos stb.).
@Sultanus Constantinus: A "mente" önállóan előfordul? A "rapida" és a "mente" között előfordulhat valami? Ha (ahogy tudom) nem, akkor ez elég ok, hogy ne tekintsük összetett szónak. Pl a magyar "szerű" se szó.
@Irgun Baklav: Ha jelölni akarom a fő- és a mellékhangsúlyt, akkor /rápidamènte/ vagy /ràpidaménte/, valamelyik forrás szerint az első, valamelyik szerint meg a második, vagyis igazából teljesen mindegy; ez két szó, csak egybeírják. A "mente" (< lat. MENTE) mint utótag ugyanaz, mint a nőnemű "mente" (< lat. MENTEM) főnév, csak történetileg határózói esetben, ami azt jelentette a latinban melléknévvel használva, hogy 'értelemmel, észzel, módon'. Tehát tkp. semmi sem indokolná helyesírásilag sem az egybeírását, csak így alakult, szokásból (aztán, hogy ki melyik szót hangúlyozza belőle jobban, az már a beszélőtől függ).
@Sultanus Constantinus: félig igaz az állítás. Az amerikai angolnak világszinten van akkora presztízse, mint a britnek, kivéve egy-két konzervatív helyet (nem csak egyes európai országok, és hazánk, hanem Latin-Amerika is), ahol még mindig a britnek van nagyobb presztízse, persze csak a nyelvoktatás, nyelvészképzés, nyelvészkedés területén igaz (esetleg még talán az EU-s intézményrendszerre igaz). A közember viszont az Egyesült Királyságon kívül a mindennapjai során szinte csak amerikai angollal találkozik, brittel csak nagyon elvétve (ha épp mégis angol filmet fog ki eredeti nyelven, vagy szándékosan a brit anyagokra megy rá nyelvtanulás miatt).
@szigetva: Igen, de ez nem "cikizős" megjegyzés volt (valahol már írtad, hogy te tudatosan nem követed az AkH-t; pont az "ELTÉ-n" kapcsán), hanem magyar példa arra, hogy valamit két "szóba írnak", de néhány beszélő esetleg egynek "érezheti" (ti. nem írják külön, és a téren első magánhangzója sem feltétlenül lesz hangsúlyos).
@Irgun Baklav: erősen sejtettem, hogy valaki megjegyzi az "etéren"-t, bár igazából az "ELTÉn"-t vártam inkább… ☺
@El Vaquero: LvT írta, hogy „ha a szebbel és a horváttal hasonlítjuk össze, akkor én nem látok különbséget a brit és a USA-beli angol közt a nyelvben kifejeződő kultúrát tekintve.”
Na most, a Royal Mail az csak egy kiragadott példa arra, hogy a briteknél a királynőt nemcsak a Buckingham palotában „találod meg”, hanem a választékos irodalmi nyelv megnevezésétől („Queen's English”) a légierő nevéig („Royal Air Force” > RAF), vagy – hogy egy kevésbé közismert példát mondjak – a „Her Majesty's Nautical Almanac Office”-ig (> HMNAO) egy csomó helyen és névben. Annak is vannak nyelvi következményei, hogy a briteknél még vannak (fő)úri címek és rangok, az egyszerű bulvárhírek (és -újságok) is tele vannak szórva HRH-val, HM-mel és Sirökkel.
@Irgun Baklav: a Royal Mail felemlítésével mire akartál célozni?
@Fejes László (nyest.hu): Ha elismerjük, hogy ez egy önkényes megkülönböztetés, az legalább egy őszinte álláspont.
Ugyanakkor szerintem lehetnek érezhető negatív következményei is annak, ha politikai szempontok miatt külön nyelvnek nekintünk olyanokat, amelyeket nyelvészeti szempontok szerint aligha lehetne, pl. bunyevác (a horváttól, Szerbiában), vagy a „moldáv” (a Transznisztriai [szakadár] Köztársaság ismer ilyet). (Esetleg egy nyelvnek olyanokat, amelyek nem azok, pl. „kínai nyelv”, ti. abban az értelemben, hogy a kantoni meg a mandarin „ugyanaz a nyelv”, csak előbbi egy nyelvjárás.)
Ha valaki ezt pl. komolyan venné, akkor indíthat külön román és moldáv (horvát és bunyevác) szakfordító- és tolmácsképzést, nyelvvizsgát, kereshet külön moldáv nyelvű ügyintézőt, akinek fizethet két nyelvvizsga-pótlékot, ha van román nyelvvizsgája is stb.
@Irgun Baklav: „nehezen vehető bármire bizonyítéknak” Szó nem volt bizonyítékról. Valaminek a jele (lehetne), aminek a jele a többi felsorolt dolog is. Lényegében csak attitűd kérdése, hogy mikor kezdjük el külön nyelvnek nevezni őket.
@Fejes László (nyest.hu): „Akkor ebben tévedtem.”
Alapból az, hogy Magyarországon (ezen belül az ELTE-n) van külön amerikanisztika szak szerintem is nehezen vehető bármire bizonyítéknak, még ha a nyelvi kérdések szóba kerülnek is a képzésen. Esetleg ebből annyi látszhat, hogy van olyan, a brittől lényegesen elkülönülő amerikai kultúra és irodalom, amelyiket az ELTE bölcsészkaron érdemesnek láttak külön tanítani. (Tehát amit @LvT: #46 a horvát és szerb nyelvek elkülönülésének egyik indikátoraként említ [ „külön irodalom, külön kultúra”], azt hellyel-közzel a britre és az amerikaira is rá lehet húzni, bár nemcsak rájuk, hanem akár a „skót[ok]ra” is.)
@Sultanus Constantinus: Ezek szerint pl. a „rápidamente/rapidamente” két (egyenrangú?) hangsúllyal (1. & 3. mh.) ejtődik a spanyolban, az olaszban és a portugálban is?
Amúgy sokszor emiatt a magyarban is nehéz kitalálni (ti. ha valaki nem ismeri az ezekre vonatkozó részletszabályokat) néhány szó helyesírását, mert nem feltétlenül ott vannak a hangsúlyok, ahol az írott „szó vagy szavak” első hangsúlya.
Pl. a @szigetva: hozzászólásában szereplő „etéren” A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának szótárrésze „e téren” alakban írandó, de az „e világi” is külön, ami nekem elég problémás, és nem is csak azért, mert én egy hangsúllyal ejtem, hanem mert a „túlvilági” szerintem elég erős analógia. Így nekem ez egy megjegyzendő kivétel („e világi, de: túlvilági”).
A szótár amúgy ezzel kapcsolatban nem hivatkozik egyik szabálypontra sem, de az MTA helyesírási tanácsadó már igen, méghozzá az OH-ra. „A jelzőszerű betűjel („e”) egyet jelöl a sok hasonló/azonos fajta téren közül, semmilyen formában nem utal a jelzett főnév minőségére. Egy betűjelből és egy főnévből vagy melléknévből álló kapcsolatot különírunk. [OH-133]” Nyilván ez is egy olyan (Mártonfi Attila szóhasználatában „speciális minor”) szabálynak minősül, amelyet az MTA Szótárbizottság nem tartott érdemesnek az AkH-ban is szerepeltetni.
@Fejes László (nyest.hu): Ez pontosan így van, hisz nyilván nem voltak olyan hülyék pl. a Balaton környéki őslakosok, hogy minden falu elé odategyék a Balaton- szót, ami ott lokálisan nem igazán bírt megkülönböztető erővel. Tehát Balatonföldvárt nem csak az egyszerű emberek, hanem mindenki Földvárnak hívta, míg aztán a dualizmusban egyszer rájöttek a bürokraták, hogy nem szabad, hogy két településnek azonos neve legyen, és akkor szabadultak el ezek a prefixumok, és lett Tisza/Duna/Balaton/stb.-földvár.
Nyilván pont Hódmezővásárhely kivétel lehet, ott alighanem történelmileg már korábban megvolt a hosszabb név is.
De ez mind semmi a Derry/Londonderry kérdéshez, arról külön posztot lehetne írni:)