0:05
Főoldal | Rénhírek
Leleplezhetők-e?

Beszédes hazugságok

Egy átlagember a tesztek alapján 54%-os biztonsággal tudja elkülöníteni a hazug és az igaz állítást. Ez az eredmény csak alig jobb a tippelésnél. Pedig a hazug embert könnyű utolérni. Legalábbis ezt állítja Paul Ekman Beszédes hazugságok című könyvében, melyben a hazugság testi jeleit veszi sorra. Innen megtudhatjuk, hogyan gesztikulálnak, hangsúlyoznak, grimaszolnak, izzadnak vagy pirulnak a hazudósak.

Somfai Barbara | 2010. november 11.

„A hazugságok kedves fiam azonnal kiderülnek, mivel két fajtájuk van. Egyes hazugságoknak rövid a lábuk, másoknak hosszú az orruk. A te hazugságod történetesen azok közül való, amelyeknek hosszú az orra.” Mondja Dzsepettó Pinokkiónak Carlo Collodi 1892-es meséjében. S bár megállapítása, miszerint az orr megnő a hazugságtól, nem bizonyult időtállónak, abban azért igaza volt, hogy a hazugságnak bizony testi jelei vannak.

Ezzel kapcsolatos kutatásainak eredményeit ismerteti Paul Ekman a Beszédes hazugságok, A megtévesztés árulkodó jelei a politikában, az üzletben és a házasságban című könyvében. A könyv 1985-ben jelent meg először, de a 2001-es kiadást a szerző legfrissebb kutatási eredményeiről három új fejezettel egészítette ki.

Ekman több mint ötven évnyi az emberi nonverbális kommunikációval – ezen belül a hazugsággal és annak testi jeleivel – kapcsolatos vizsgálódásai mostanában egyre nagyobb érdeklődésre tartanak számot. Nem véletlen, hiszen egy tudományos-bűnügyi sorozat, a Lie to me is népszerűsíti Tim Roth-szal a főszerepben. A filmben a főszereplő, Cal Lightman és hazugságok leleplezésére szakosodott csoportja általában bűnügyek felderítésében segíti a rendőrséget, a forgatókönyv pedig Ekman elméletére és módszereire épít. Nyilván e sorozat népszerűsége is hozzájárult, hogy idén augusztusban nálunk is megjelent végre Ekman munkája a Kelly kiadó gondozásában.

Kézikönyv hazugságvadászoknak?

A szerző, akinek ezen kívül tíz másik könyve is megjelent már a nonverbális kommunikáció témájában, a Kalifornia Orvosi Egyetem pszichológia professzora. Az általa kidolgozott elmélet – Darwin nyomán – azt állítja, hogy az emberi arckifejezések jelentős része velünk született, nem pedig tanult válaszmintázatok. Létezik tehát néhány arckifejezés, ami a világon minden ember számára ugyanazt az érzelmi állapotot tükrözi. Ez alapján feltérképezték az arcot, és 23 izomra osztották, ez a FACS (Facial Action Coding System), és így kódolták az arckifejezéseket is. Itt látható egy kis ízelítő az alap arckifejezésekből:

A FACS vált végül a hazugságvizsgálatok alapjává is. Ezenkívül létrehozta a neve alatt futó speciális csoportot, ami konkrét ügyekben ad ki szakértői véleményt.

A könyvben a hazugságok fajtáit, indítékait és a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket veszi sorra, majd ezek folyományaként az erről árulkodó testi jeleket. Ám ha valaki abban a reményben veszi meg a könyvet, hogy elolvasása után majd soha többé nem lehet neki hazudni, ki kell ábrándítsuk. Mert bár a szerző számos módot mutat be sok-sok példán keresztül arra, hogyan lepleződhet le egy hazugság, minden adandó alkalommal elmondja azt is: megállapításai nem kizárólagosak. Vannak profi hazudozók, akiket nem lehet lebuktatni, és olyanok is, akik a hazugság vádja miatti stressztől is gyanússá válnak.

Szivárgások

Ezzel a találó kifejezéssel érzékelteti Ekman, hogyan bukhat le a hazug. A hazugság ugyanis stresszel jár, és még nagyon erős kontrollal sem sikerül minden árulkodó jelet elfedni. A testünk ugyanis számtalan jelet „ereszt”. A könyv részletesen bemutatja, hogy hazugság közben hogyan lepleznek le a szavaink, a hangunk, a kézmozdulataink, a testtartásunk, de legfőképpen az arcunk. Az arcunkon megjelenő jelek olyan arckifejezések, melyek elfedett érzéseinkről árulkodnak. A fapofával hazudó ember arcán is megjelennek villanásokra a valódi érzelmek. Ezt a jelenséget egy öngyilkossági kísérlet miatt kórházba került asszony arcán fedezte fel a kutató. A nő – mint később bevallotta – újabb öngyilkossággal próbálkozott volna, ehhez azonban haza kellett jutnia. Ezt viszont csak egy meggyőző hazugsággal tudta elérni: el kellett hitetnie orvosával, jól van, és szeretne a családjával lenni. A beszélgetésről készült felvételt Ekman sokat vizsgálta – a kutatónak ritka kincs egy olyan képsor, amin valaki egyértelműen hazudik – és felfedezte, hogy a boldogságot tettető nő arcán egy pillanatra átfut a valódi érzelmeit tükröző érzelem, a bánat. Az arckifejezés csak a másodperc töredékéig volt látható, sokszoros lassításban. Az ilyen öntudatlanul a felszínre törő arckifejezéseket (undor, félelem, harag, stb.) Ekman mikrokifejezéseknek hívja, és ezek árulhatják el a többi között a hazugot. Ez a felfedezése forradalmasította a hazugságvadászatot, azóta sok helyen alkalmazzák is (pl.: a sorozatban), sőt ma már bárki elsajátíthatja a mikrokifejezések felismerését speciális tréningeken, ahol, azt ígérik, egy hétvége alatt 20-50%-kal javulhat a teljesítményünk e téren. De gyakorolhatunk az interneten is elérhető képsorok elemzésein is:

Mindezt azzal a gyakran ismételt feltétellel, hogy nem akarunk csalhatatlan bizonyítékot.

Hazugságellenőrző lista

A könyv elsősorban a szakembereknek szól. Tudományos és nagyon alapos, a laikus számára néhol túlságosan is, de a magyarázatokat időről-időre illusztrálja vagy a saját praxisában megtörtént esetekkel (mint a feljebb említett öngyilkos nő esete is) vagy szépirodalmi példákkal (John Updike: Gyere hozzám feleségül, Shakespeare: 138. szonett, Daley: A város hercege). Sőt, egy egész fejezetet szentel a közélet legismertebb hazudós botrányainak. Ekman a hazugságok szempontjából elemzi a Watergate-botrányt, a Challenger űrsikló felrobbanását, és a Jimmy Carter idején esett iráni túszok kiszabadítását. A könyv végén pedig összefoglaló táblázatok segítenek eligazodni a bonyolult rendszerben. Itt átismételhetjük a leplezett információt eláruló viselkedési jeleket, a leplezett információ típusait, és kapunk egy kérdésekből álló listát hazugságvadászat céljára.

A könyv hasznos útmutatóul szolgál hazugságvadászoknak, ezzel együtt azonban, és ez sem elhanyagolható, hasznos azok számára is, akik a hazudozásban akarnak profivá válni. Ekman ezt pontosan tudja, de állítása szerint a könyv segítségével jobban fejleszthető a hazugság leleplezése, mint elleplezése. Reméljük, hogy így van.

Ki ez a fél csávó a borítón?
Ki ez a fél csávó a borítón?

És ki ez a fél csávó a borítón?

Ez a kérdés jó eséllyel felmerül az olvasóban, mikor a könyvet a kezébe veszi. Mivel nem a szerző az (hiszen ő már több mint ötven éve kutató), és nem is a Lie to me főszereplője (mert az meg Tim Roth), kicsit elbizonytalanodhatunk. Ravasz húzással a borítóra Danny Blue, Uri Geller utódjának fél arca került. Azon a jogon kerülhetett oda, hogy ő írta a könyv ajánlóját Kékesi Dániel néven. Kékesi már nyolc éve foglalkozik a mikrokifejezésekkel és Ekman munkásságával, és két éve vezeti a hazugságokkal foglalkozó Kiefer Csoportot.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
8 éve 2010. november 17. 16:33
1 FENTE LEVENTE

Becsukott szemeinkkel kacsingatunk,vagy csak ringatunk édes véges álmokat?Számokat összeadjuk és kivonjuk,de végeredményt mire kimondjuk lejár az időnk?

8 éve 2011. január 26. 08:16
2 Alaszka

A hazugsággal kapcsolatosan kívánok hozzászólni: Mikor kezdünk el hazudozni? Azt ami van, eltudod-e fogadni? Elég-e neked az, amid van? A TUDAT-LÉLEK a testtel, elmével(gondolattal),érzelemmel(észlelés-érzékelés) szimbiózisban él, de ezt ezt a fantom Én identitása,- Egója megakadályozza a folytonos kötődéseivel, ragaszkodásaival, birtoklásaival,azonosulásaival . Az Érzelem az Elmével karöltve utazásba kezd,(múlt és jövő ), így a test a jelenben, az Elme az érzelemmel a jövőben várakozik,utazik. Ez teremti meg és szakítja szét, az egységük harmóniáját. Ez az a feszültség-félelem,ami a káoszt, a széthúzást, ellenállást, harcot, háborút, győzni akarást hozza létre.

A.Alpár

8 éve 2011. január 26. 08:36
3 Alaszka

Mi a helyzet azzal az emberrel,akinek nincs Én identitása?

Nem azonosul semmivel- senkivel. Azt ami VAN, észleli és érzékeli,de nem avatkozik be,csak akkor, ha feladata van. Amikor nincs feladata,akkor várakozik -meditál. Nincs nálam jó rossz, szokás, kötődés-ragaszkodás, azonosulás, - mivel elég az ami VAN..Az ilyen ember aki a mostban, a jelenben - tökéletes. Mert szimbiózisban él azzal, ami VAN.

Nem szedi szét, nem sajátít ki semmit és senkit. Mindent EGYSÉGESEN LÁT..Nincs szerepjáték a szobájában ülve és az emberek között járva..Tud gondolkodni,de nem a fejében él. Nézz körül amikor a városban jársz-kelsz..nézd meg, hogy ki az, aki úgy nézd rád,hogy " mi az atomok, molekulák, történetek, hamis hangok, szerepjátékok mögött egyek vagyunk..Miért van az, hogy ha nincs támadás, harc, ellenállás kintről jövő, akkor nem él az ember, csak a fejében?