Befogad vagy kitaszít?
Növekedik a feszültség az Izraelbe befogadott etióp zsidók és a rabbik között. A keszochok ragaszkodnak ősi hagyományaikhoz.
Izraelben fátylat akarnak borítani egy ezeréves ritka zsidó hagyományra. Csaknem három évtizeddel azután, hogy az ország légihidat létesített Etiópia ősi zsidó közösségének Afrika szarvából történő kimentésére, rabbijai azon munkálkodnak, hogy „kivezessék” a közösség keszoch néven ismert fehérturbános papságát, amelynek szokatlan vallási gyakorlata szerintük nem egyeztethető össze a rabbinátus ortodox judaizmusával.
A rabbik törekvése erősíti az Izraelbe befogadott 120 ezer etiópiainak azt az érzését, hogy megkülönböztetést alkalmaznak velük szemben. Az év elején ismét felforrt a haragjuk, mert Kiriat Malachi dél-izraeli városban a földtulajdonosok egy része nem volt hajlandó bérlőnek felfogadni őket. Az etiópiaiak tiltakozásul a parlament, a kneszet elé hirdettek gyűlést. „Ugyanolyanok vagyunk, mint a többi zsidó. Nincs semmilyen más vallásunk” – idézte a közéjük tartozó 42 éves Kesz Szemaj Eliasz szavait az AP hírügynökség.
Ők az utolsók
A zsidó hagyomány szerint a száműzött Dán izraeli törzsből származó etiópiai zsidók évezredeken át el voltak szigetelve a zsidó világ többi részétől. A legtöbb zsidó közösségben a Biblia papsága helyébe a rabbik léptek, akik a szöveg tanulmányozására és az imára helyezték a hangsúlyt. Etiópia zsidó keszochjai ellenben a Biblia korának papjai által képviselt hagyományt folytatták, állatokat áldoztak, és begyűjtötték a szüret első gyümölcseit.
A két hagyomány annyira eltérő volt, hogy az Etiópiából érkező első zsidó bevándorlóktól elvárták, hogy gyorsított áttérési szertartásnak vessék alá magukat a vallási tisztaságukat kétségbe vonó rabbik megbékítése érdekében. Amikor az 1980-as években és az 1990-es évtized elején Izrael titkos műveletekkel népes etiópiai zsidó csoportokat mentett ki a háború és az éhség elől, a rabbik egyetértésre jutottak abban, hogy az újonnan érkezőknek már nem kell áttérniük, kivéve a Falasa mura néven ismert csoporthoz tartozókat, akiknek őseit sok nemzedékkel ezelőtt erőszakkal kényszerítették a keresztény hit felvételére.
A kezdeti időszakban Izraelbe érkezett 58 keszoch pap megőrizte vezető szerepét az etiópiai zsidó közösségben, és 1992-ben elérte, hogy az izraeli kormány a korábban a rabbiknak biztosított státust nekik is megadja. Ám ahogy az elmúlt évtizedben ezek az idős egyházi vezetők új, fiatal keszochokat avattak, akik ugyancsak igényt formáltak az egyenlő státusra, az izraeli rabbinátus tiltakozni kezdett.
(Forrás: Wikimedia Commons / benny voodoo / CC-BY SA 3.0)
Tüntetés és éhségsztrájk következett, majd az újonnan felszentelt tizenhárom keszoch keserű szájízzel megállapodást kötött Izrael vallási ügyekkel foglalkozó minisztériumával. A hatóság végül hajlandó volt végrehajtani az erre vonatkozó 2010-es kormányhatározatot, elismerte egyenlő státusukat, és állami fizetést biztosított nekik – de világosan leszögezte azt is, hogy ők az utolsók, akiknek ezt a lehetőséget megadták.
„Ez így lesz a legjobb” – vélekedett a 63 éves Joszef Hadana rabbi, aki korábban maga megbecsült keszoch volt, de már régóta felcserélte az apja által viselt fehér turbánt, a sast az ultraortodox zsidók fekete talárjára és kalapjára. „Két és fél ezer évig éltünk Izrael népétől elszigetelten, és most visszatértünk: meg kell találnunk a módot arra, hogy egy népet alkossunk” – fűzte hozzá.
Hadana nagyra becsüli a keszochokat, akik Etiópiában esténként felelevenítették közösségük tagjainak Jeruzsálem aranykorát, és így életben tartották az etiópiai zsidók vallási hagyományát. „Ám ma mindenkinek, aki fenn akarja tartani ezt a tradíciót, rabbinikus képzést kell kapnia, ami segíthet abban, hogy az etiópiai bevándorlók beilleszkedjenek az izraeli társadalomba” – közölte a rabbi.
A szivárvány színeiben pompázó napernyők
Az etiópiai-izraeliek helyzete kezdettől fogva nehéz volt. Soraikban sok az analfabéta, mély kulturális szakadék választja el őket a lakosság más csoportjaitól, a családon belüli erőszak pedig felülmúlja az országos átlagot. Az idősebb nemzedék számos tagja végzett alantas munkát, a férfiak között sok volt a biztonsági őr, a nők között a takarítónő.
Gyermekeik viszont, akiknek többsége Izrael ortodox zsidó vallási iskoláiban tanult, már folyékonyan beszélnek héberül, az őshonos izraeliekkel együtt szolgálnak a hadseregben, és mind többen folytatnak közülük mérnöki és tudományos tanulmányokat az izraeli egyetemeken. De még ennek a nemzedéknek a helyzete is hátrányosabb, mint a többi izraelié.
(Forrás: Wikimedia Commons / אגודה הישראלית למען יהודי אתיופיה / CC-BY SA)
Az etiópiai zsidóktól korábban is elvárták, hogy megreformálják magukat. 1904-ben Jacques Faitlovich, az egyik első zsidó, aki találkozott velük, azt mondta a keszochoknak, hogy ha el akarják fogadtatni magukat a szélesebb zsidó világban, fel kell hagyniuk az olyan elavult szokásokkal, mint a húsvéti állatáldozatok. Arra is felszólította őket, hogy szakítsanak szerzetesi tradíciójukkal, amely mindenütt másutt megszűnt már a zsidóság kebelén belül. (Etiópia utolsó zsidó szerzetese Izraelben fejezte be földi pályafutását egy zsinagóga elszigetelt függelékében, ahol a tisztaság megőrzése végett mindig maga készítette el ételét. Mintegy 10 éve halt meg.)
A szivárvány színeiben pompázó napernyőikről könnyen felismerhető keszochok azonban ma is fontos szerepet játszanak. Az etiópiai bevándorlók első nemzedékének tagjai őket kérik meg arra, hogy simítsanak el egy-egy családi viszályt, vezessenek egy temetkezési menetet, és a hagyományos kóser módon vágják le az állatokat. Az izraeli hatóságok mindazonáltal csak nemrég engedélyezték számukra, hogy levághassák a kiszemelt állatokat a mészárszékekben, noha a rabbik előírásai értelmében nem számítanak kósernek.
A rabbik ráadásul még ma is ragaszkodnak saját szabályaikhoz a házasságok tekintetében: az csak akkor törvényes, ha államilag elismert rabbi adja össze a párt, és a szertartásnak része például a gyűrűcsere vagy a pohár eltaposása, ahogy a hagyomány előírja.
Bár az ország lakóinak többsége laikus, a zsidó esküvőket az ortodox rabbik vezetik le. Izrael nem ismeri el a polgári házasságot vagy a judaizmus liberálisabb reformirányzataihoz tartozó rabbik által celebrált esküvőket, hacsak nem külföldön történt a házasságkötés.
Fiatalok elvétve voltak csak jelen
A tizenhárom új keszochot izraeli rabbit kiképezték a házasságok ortodox zsidó szertartásának celebrálására, ennek ellenére a hivatalos esküvők után néhány nappal a maguk hagyománya szerinti „kalóz” esküvői ceremóniákat is tartottak.
Egy ilyen, a tengerparti Askelonban lebonyolított éjszakai esküvőn a hímzett ruhát viselő nők afrikai ritmusokra dobálták vállaikat, a családtagok és barátok aranykürtöt fújtak meg a pár tiszteletére, acéledényből mézsört kínáltak, és férfiak sokasága tett currys bárányszeletet a keletlen kenyérre – a bárányt a ceremóniát vezető keszoch vágta le.
A frissen felszentelt 44 éves Abiju Azarija fehér turbánt és kendőt viselt, és ősi etiópiai nyelven esküvői áldásokat kántált. „Azért énekelem ezeket az áldásokat, hogy emlékeztessem a fiatalokat arra, hogy milyen volt egy esküvő Etiópiában” – mondta amhara nyelven.
Ám fiatalok elvétve voltak csak jelen. A teremben lévő mintegy 300 személy zöme az idősebb nemzedékhez tartozott. A tucatnyi fiatalabb etiópiai-izraeli odakint olcsó izraeli sört iszogatott, és okostelefonjait babrálta. Amikor véleményüket kérdezték a szertartásról, kitérő választ adtak. „Én remélem, hogy fennmarad ez a hagyomány, de valószínűleg nem fog” – vonta meg a vállát a 24 éves David Nadu.
Az újonnan felszentelt keszochok megpróbálják feltartóztatni a feledésbe merülés folyamát. Kesz Szemai közlése szerint hamarosan újabb 30 keszochot avatnak, még akkor is, ha Izrael egyiküket sem ismeri el. „Kétezer-ötszáz éven át megőriztük a tradíciót. Közösségünk nem fogja megengedni, hogy alig harminc év alatt tökéletesen felszámolják az ősi hagyományt” – szögezte le eltökélten.
Az etióp keresztény egyház ugyanígy sok vonásban tér el a többi irányzattól:(pl. sok zsidó elemet őriz ): vannak tiszta és tisztátalan ételek és állatok,megünneplik a szombatot,a fiúkat körülmetélik,a férfiaknak és a nőknek külön bejáratuk és helyük van a templomban,tisztelik a tábotot ( feldíszitett fa- vagy kőtábla),a püspök ezt szenteli fel,vagy a Frigyláda-kultusz kialakulása.Még érdekesség,hogy Pilátust szentként tisztelik,és a debterák-nak nevezett vallásos írástudók olykor egyfajta varázsló,gyógyító (v. sámán ) szerepet is betöltenek .