Az eszperantó a walesiek körében is hódít
A mesterséges nyelv walesi földön is egyre népszerűbb, Cardiffe-ban már klubot is alapítottak a rajongók.
„Placegas al mi pajnto da 'malhela'”: ez körülbelül annyit tesz eszperantóul, mint: „Szeretnék egy pint barnasört”. Ez a mondat bizonyára elhangzott az eszperantóul beszélő fiatalok legutóbbi cardiffe-i találkozóján, amelyre első ízben a Brit Eszperantó Fiatolok Szövetségének tagjai is ellátogattak. A vendégek azt remélik, látogatásukkal segítenek fellendíteni az eszperantó cardiffe-i népszerűségét.
Az walesi eszperantó klub tagjai egyelőre kevesen vannak – mindössze hatan –, viszont annál lelkesebbek. A klub ötletgazdája egy olyan asszony, aki anyanyelveként sajátította el a mesterséges nyelvet, miután szüleit annak idején egy eszperantó találkozó hozta össze. Amint arról a BBC News beszámol, Heather Easom asszony sokáig azt hitte, ő az egyetlen eszperantista a walesi városban, mígnem körülbelül hat hónappal ezelőtt a sors összehozta őt két másik rajongóval. Ezután már adta magát az ötlet, hogy egyszer egy hónapban találkozzanak, és kötetlen társalgással frissítsék fel nyelvtudásukat. „Bámulatos, hogy a beszélgetések alatt milyen gyorsan megtanulják a többiek a nyelvet” – lelkesedik a klubgazda.
Alátámasztja ezt Rob Hawkins klubtag, a The Automatic nevű rockzenekar énekese is: „11 évig tanultam az iskolában a walesi nyelvet, és még mindig nem tudok folyékonyan beszélni. Eszperantóul viszont kevesebb mint egy év alatt megtanultam.”
Az eszperantót egyébként Ludwig Lazar Zamenhof dolgozta ki a 19. század végén, hogy a szülővárosában megkönnyítse az egymással torzsalkodó öt nemzetiség – lengyel, zsidó, orosz, német és fehérorosz – kommunikációját. A könnyű nyelvtannal és jórészt nemzetközi szókinccsel bíró mesterséges nyelv hamar elterjedt világszerte; egyes források szerint ma már kétmillióan is beszélik. Magyarországon is rendszeresen rendeznek eszperantó találkozókat, sőt él olyan család is, ahol az eszperantó az otthoni társalgás nyelve.