Az ernyőkészítők titkos nyelve
A 17-18. századi piemonti ernyőkészítők mesterségük titkainak megőrzése miatt egy kódolt nyelvet használtak.
Sok szakmának vannak titkos nyelvei, például a tolvajoknak és egyéb bűnözőknek, és a tarùsc nyelv is eredetileg ilyen volt az olaszországi Piemontban. Idővel azonban a helyi ernyőkészítők teljesen átvették a nyelvet, és a 17-18. század már csak az ő szűk csoportjuk használta – számol be minderről a Paris Review egyik érdekes írása. Talán titokzatosságuk miatt is volt, hogy már az ókori rómaiak által is ismert esernyő az 1780-as évekig ismeretlen volt az angolszász világban.
A tarùsc egy keveréknyelv volt, amely az olasz különböző dialektusain kívül a latin, a német, a francia és a spanyol nyelvek szókészletéből is merített, de sok szó eredete első látásra nem állapítható meg.
A nyelvet, főleg annak sajátos szavait, a 70-es években dokumentálta egy néprajzkutató az utolsó élő beszélővel készített interjúk során, de a nyelvtan leírásáig már nem tudott eljutni a bizalmatlan öregemberrel.