Au revoir, Mademoiselle?
Elfelejthetjük, amit a franciaórákon a „Madame” és a „Mademoiselle” különbségéről tanultunk?
Több helyen is megjelent a sajtóban, hogy a franciák betiltják a Mademosielle (’kisasszony; fiatal, férjezetlen nő’) megszólítást, mivel az diszkriminatív és félrevezető. A hír persze így nem igaz, a titulus nem lesz betiltva, de valóban, a francia miniszterelnöki hivatal kiadott egy ajánlást a megszólítások és a családi állapot hivatalos, az állami intézményekben használatos megjelölésére vonatkozóan.
Mi volt az eddigi gyakorlat? A franciában – hasonlóan az angolhoz – míg a férfiak megszólítására egy, a nők megszólítására két különféle kifejezést használnak attól függően, hogy hajadon-e az illető nő. A fiatal, férjezetlen lányokat, nőket, kisasszonyokat Mademoiselle-nek [mádmázel], a férjezett asszonyokat Madame-nak [mádám] szólítják, míg a férfiakat egységesen Monsieur-nek [möszjő]. Tehát, ha azt halljuk, hogy valaki azt mondta, hogy „Felhívtam Madame Chauchat-t”, biztosak lehettünk benne, hogy a nevezett nő férjezett, jóllehet nem is ismertük sem őt, sem a férjét.
Nem kell hozzá feministának lennünk, hogy rájöjjünk, miért nem korszerű ma ez a kétféle megszólítás – most azon túllépve, hogy a szembeállítva a férfiak egységes megszólításával, valóban diszkriminációra adhat okot. Ma egy nő valószínűleg jóval később megy férjhez, ha egyáltalán férjhez megy, mint a 19. században. Mi a helyzet azokkal, akiknek csak élettársuk van, ők életük végéig Mademoiselle-ek maradnak? Mi a helyzet az elvált vagy megözvegyült nőkkel, akik visszaveszik leánykori nevüket? Egyszóval, a helyzet bonyolódik: ma már nem az az általános, hogy egy nő huszonéves korában férjhez megy, és utána egy férfivel éli le az életét. Így a nyelv által tipikusnak megnevezett dolog ma már egyáltalán nem mondható tipikusnak.
Az angolok ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a Miss [misz] (’kisasszony’) és a Mrs. [miszisz] (‘asszony’) megkülönböztetés mellé alkottak egy harmadik, a családi állapotra nézve semleges megszólító formát, a Ms.-t [miz]. A franciák pedig azt tervezik, hogy a Madame (rövidítve: Mme.) alak lesz a semleges a felnőtt nők megszólításában, és a Mademoiselle-nek búcsút intenek.
A francia miniszterelnöki hivatal nemcsak a megszólításokra gondolt, hanem a családi állapot leírására is. A hivatalos iratokban a nom d'épouse (’házassági név, asszonynév’) helyett nom d'usage (‘használt név') fog szerepelni a nom de famille (’születési név, vagy nőknél leánykori név’) mellett.
A magyar nyelvben a megszólítás talán nem okoz olyan problémákat, mint a franciában, hisz magyarul eleve kevesebb szituációban használjuk a kisasszony és az asszony(om) formákat, bár kétségtelen, hogy egy emelkedett regiszterben ezek léteznek. A leánykori névvel kapcsolatosan azonban hasonló probléma merül fel, mint a franciáknál. Éppen ezért ma már elterjedtebb, hogy a hivatalos űrlapokon a születési név szerepel, leánykori név helyett.
Forrás
@Avatar: www.nyest.hu/hirek/eltuntek-a-nok-az-olimpiarol
Magyarban az asszony/kisasszony problémát leginkább a hölgy alakkal lehet megkerülni.
@Nước mắm ngon quá!: nekem is eszembe jutott már a Google képkereső, de nem nagyon használható olyan népeknél, ahol nincs megszabva, hogy melyik név milyen nemű. Még ahol egy nevet 90%-ban nők használnak, ott is mellé lehet lőni (láttam már Kelly nevű amerikai férfit).
Egyébként a nyest "magyarosító" fonetikus átírásánál is szerintem a Mademoiselle inkább [mádmoázel] mint a cikkben szerepeltetett [mádmázel].
@siposdr: Sőt, van szimpla névváltoztatás is...
"A leánykori névvel kapcsolatosan azonban hasonló probléma merül fel, mint a franciáknál. Éppen ezért ma már elterjedtebb, hogy a hivatalos űrlapokon a születési név szerepel, leánykori név helyett."
Ez nem igaz! Azért van születési név, mert a férfiak vezetékneve is változhat! Fölvehetik pl. a feleség nevét is. Ld. ex Deutsch-Für Tamás
@Annie:
"épp elég az a gond, hogy ebben a nagy multikulturális világban már nehéz eldönteni azt is, a címzett férfi vagy nő"
–> Google képkereső
Miss/Mrs:
Vietnamban csak a nők megszólítására (legidősebb korosztálytól visszafelé haladva):
cụ
bà
bác
cô
chị
em
Kontextustól függ a használatuk, a formális beszédben (rokonsági-ismerősi körön kívüli magázódás) elméletileg elég a 'bà' (asszony) és a 'cô' (kisasszony), de ezek a "névmások" mást jelentenek a családi körön belüli használatban (nagymama, fiatalabb nagynéni).
Én azt hittem, már rég így van náluk is, ahogy az angoloknál meg a németeknél is. Nemzetközi levelezésnél pláne jó, hogy nem kell a családi állapotát találgatni a megszólítandónak, épp elég az a gond, hogy ebben a nagy multikulturális világban már nehéz eldönteni azt is, a címzett férfi vagy nő… :D