Amire a játékfejlesztők nem fordítanak figyelmet
A számítógépes játékok fejlesztői rengeteg időt, pénzt és energiát ölnek abba, hogy a játékok minél hitelesebbek legyenek. Vannak azonban részletek, melyekről ők is elfeledkeznek.
Az alábbi videóban Kumail Nanjiani komikus beszél a Call of Duty című számítógépes játékról.
A humorista messziről indít: ezek a játékok korábban a második világháború eseményeit dolgozták fel, és bennük újra meg kellett ölni azokat az embereket, akik már egyszer elestek. Az újabb változatok már kortárs eseményeket dolgoznak fel: az iraki és afganisztáni eseményeket. Az új játékban az egyik szintet Karacsinak hívják: ez az a város, ahol Kumail Nanjiani felnőtt! Szülővárosa most csatatér.
Végül meggyőzte magát: érdemes itt játszania, hiszen kihasználhatja a helyismeretből fakadó előnyöket. Szembesülnie kellett azonban azzal a ténnyel, hogy habár Pakisztánban urduul beszélnek (a valóságban Karacsiban is csupán a lakosság fele urdu anyanyelvű), a játékban az utcák mind arab nevet viselnek.
Bár a játék szempontjából talán nincs is jelentősége, de – mint Nanjiani kifejti – a játék fejlesztésére három évet fordítottak, minden apró részletet kidolgoztak, a szereplők minden egyes hajszála látszik a grafikán, futás közben izzadnak, és látszik, ahogy lifeg a cipőfűzőjük… ám senki nem tette meg azt az apróságot, hogy ráguglizott volna a „Pakisztán” és a „nyelv” szavakra.