Számítógépes játék a tudomány szolgálatában
Ha nem tudjuk a választ egy fogós kérdésre, megkérdezhetünk valakit. Vagy még valakit. Vagy az egész világot. Ráadásul ingyen.
2014-ben körülbelül 600 ezer ember böngészte az űrfelvételeket annak érdekében, hogy megtalálják a kísértetiesen eltűnt maláj repülőgép maradványait az óceánon. A dolgozók azonban nem egy cégnél dolgoztak és fizetést sem kaptak. Ugyanis miután többen jelezték, hogy szívesen segítenének a kutatóknak, az űrfelvételeket közzétették. A több szem többet lát elvet alkalmazták a kutatásban. A világ minden tájáról csatlakoztak az interneten keresztül végzett felderítéshez.
A fent leírt módszer nem egyedülálló. Arra a feladatmegoldó stratégiára, amikor kis részfeladatokat a világ minden táján található emberek végeznek el elsősorban az internet segítségével, crowdsourcingnak nevezik. Magyar terminus még nincsen, az angol crowdsourcing kifejezést 2006-ban alkotta Jeff Howe újságíró a crowd ’tömeg’ és a source ’forrás, eredet; eredeztet’ szavakból, az outsource ~ outsourcing ’alvállalkozónak kiad(ás)’ szavak mintájára.
Miféle feladatokra lehet bevonni a tömegeket, akik gyakran teljesen önkéntesen végzik el a sok órányi munkát? Amint már a nyest is beszámolt róla, például szótárkészítésre vagy nyelvtanító programok fejlesztésére. Így készül a népszerű Wikipédia is. Az MIT Technology Review most még több példát gyűjtött össze, és egy új tudományág születéséről is beszámol.
A Zooinverse oldalán számos különböző projekthez csatlakozhatunk. Ha a csillagászat vonz, kereshetünk földközeli aszteroidákat vagy számolgathatjuk a Hold krátereit. Ha a klímaváltozás érdekel, kutakodhatunk a múltban vagy a jelenben. Történelmi érdeklődésűek olvasgathatnak első világháborús naplókat vagy foglalkozhatnak az ókori görögökkel is. Az állatbarátok az óceánok élővilágát vagy a pingvineket is tanulmányozhatják. Emellett a rákkutatók és a genetikusok munkájához is hozzá lehet járulni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Mtpaley / CC BY 2.5)
A nagy sikerű Fold.it projekt pedig számítógépes játékként jeleníti meg a fehérjekutatás egyik nagy kérdését: hogy lehet egy bonyolult fehérjemolekulát minél hatékonyabban összehajtogatni. A fehérjelánc alakja ugyanis meghatározza a fehérje működését. A játék már a kezdetekkor nagy tudományos sikert aratott: ennek segítségével jöttek rá egy olyan molekula szerkezetére, aminek segítségével felvehető a küzdelem az AIDS ellen.
Az emberek tudása nem csak a tudományok előmozdítására szolgálhat ily módon. Segíthetünk bajba jutott embertársainkon: például egy világméretű, állandóan más és más emberekből álló hálózatot működtethetünk, mely az öngyilkosságot fontolgatóknak vagy a depressziósoknak segít.
(Forrás: Wikimedia Commons / NASA / PD)
A tömegek rengeteg mindenre képesek. Így formálódóban van egy tudományág, ami azt kutatja, hogyan lehet legjobban felhasználni a világ számos pontjáról érkező tudásanyagot. Ezt a viszonylag új tudományt nevezik human computationnek, a human 'emberi' és computation'számítás, kalkuláció' szavakból.
Az új tudományág azokat a számítógépes információfeldolgozó rendszereket vizsgálja, amelyekben az emberek apró kis részfeladatokat látnak el. A célja az, hogy kidolgozzon olyan módszereket, amiknek segítségével a lehető leghatékonyabban tudják kihasználni a tömegek tudását. Hogyan fogalmazzanak meg egy feladatot például? Felhívást tegyenek közzé vagy készítsenek egy számítógépes játékot? Milyen részfeladatokat érdemes emberekre bízni, is mik azok a részek, amiket jobb, ha a számítógép végez? Hogy érjék el, hogy az ebben a modellben dolgozó emberek ne érezzék értelmetlennek a munkájukat?
A kérdésekre nem könnyű válaszolni, hiszen ahány feladat, annyi válasz. De mivel a témával egyre több kutató foglalkozik a világon, egyre több folyóiratcikk jelenik meg a módszerekről és egyre több konferenciát is rendeznek a human computation témakörében, a tömegek munkájáról szóló tudás előbb-utóbb tömeges lesz.
Forrás, olvasnivaló
The Emerging Science of Human Computation
Jeff Howe: The Rise of Crowdsourcing