0:05
Főoldal | Rénhírek

A szifilisz eredete

Kolumbusz Kristófnak „köszönheti” az Óvilág a vérbajt - állítják amerikai kutatók, akik szerint a szifiliszes elváltozásokat mutató csontleletek téves kormeghatározásán alapultak azok a korábbi vélemények, miszerint az Újvilág felfedezése előtt is pusztított a kór Európában.

MTI | 2011. december 24.

A kutatásról a Yearbook of Physical Anthropologyban jelent meg tanulmány. A szifilisz (syphilis, lues), más néven vérbaj a legjelentősebb, idült lefolyású, fertőző nemi betegség. Az elnevezés Girolamo Fracastoro (1478-1553) veronai orvostól származik, aki Syphilus pásztor szenvedéseiről írt költeményt. Kórokozója a Treponema pallidum nevű spirochaeta baktérium, a betegség szexuális kontaktus révén, vagy transzplacentáris úton is átvihető. A Treponema pallidum családhoz tartozó kórokozók a pinta és a frambőzia bőrbetegséget okozzák trópusi országokban - olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon.

Az Emory Egyetem, a Missouri Egyetem, a Mississippi Állami Egyetem  és a Columbia Egyetem kutatói azt az 54 újkori  csontleletet vizsgálták újra, amelyek alapján korábban a tudósok bizonyítottnak látták, hogy az Óvilágban Kolumbusz előtt is jelen volt a szifilisz.

„Ez volt az első eset, amikor mind az 54 leletet rendszeresen megvizsgáltuk és értékeltük” – emelte ki George Armelagos, az Emory Egyetem antropológusa, a tanulmány egyik szerzője.
Mint kifejtette, a vizsgálatok eredményei arról tanúskodnak, hogy a szifilisz elődje az Újvilágból származik, s Európába kerülve gyorsan elterjedt. Az első vérbajjárvány  1495-ben tört ki.


„A szifilisz körülbelül 500 éve van velünk, ez volt az első globális betegség, eredetének és elterjedésének megismerése segíthet leküzdeni a jelenkori járványokat” – vélekedett Molly Zuckerman, a Mississippi Állami Egyetem docense.

Feltételezések szerint a Treponema egyik alfaja átkerülve a trópusi éghajlatú Újvilágból a sokkal hidegebb és szárazabb Európába, „akklimatizálódott”, s nemi úton terjedő kórokozóvá vált a túlélés érdekében. „A venerikus szifilisz a két népesség találkozásának és »kórokozócseréjének« a »mellékterméke« volt. Egy alkalmazkodási mechanizmusról van szó, természetes kiválasztódásról” – emelte ki Molly Zuckerman.

Az Óvilágban előkerült prekolumbiánus csontleletek kapcsán, amelyeken korábban a vérbaj kései stádiumára jellemző elváltozásokat vélték felfedezni, a tudóscsoport megállapította, hogy az esetek többségében hiányoztak a krónikus szifiliszre jellemző csontelváltozások.

Az a néhány csontlelet, amelyeken fellelhetők voltak a krónikus szifiliszes elváltozások, tengerparti régiókból kerültek elő, ahol a lakosság étrendjében bőségesen szerepelnek a tenger gyümölcsei. Ezek fogyasztása a mélytengeri „rezervoárokból” felszabaduló „idős” szénizotópok révén több száz, vagy akár több ezer évvel is „visszavethetik az időben” a csontokat a radiokarbonos kormeghatározás során.

A csontok kollagénszintjének az elemzésével a kutatók képesek voltak meghatározni a halfogyasztás mértékét, s ezáltal pontosítani a radiokarbonos kormeghatározás adatait. Ezekből kiviláglott, hogy a szifiliszes esetek kivétel nélkül a Kolumbusz utáni korból származnak.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
12 éve 2011. december 30. 10:12
3 scasc

Éredekes, és jó tudni, hogy nem csak növények esetén volt kétirányú a kölcsönös áldás, hanem betegségek terén is, és nem csak mi vittük be a himlőt, hanem onnét hoztuk be a szifiliszt is.

12 éve 2011. december 26. 13:43
2 don B

A nyesten talán érdekesek a francnyavalya (szifilisz, luesz, bujakór) nevei is. Nemcsak magyarul, németül és olaszul is francia betegség, morbus gallicus, a franciáknak bezzeg olasz vagy nápolyi kórság. A kór nevei mutatják elterjedésének útvonalát, Németországba francia zsoldosok hurcolták be, ők viszont Olaszországban szedhették föl; és tovább, a lengyeleknek német nyavalya, az oroszoknak lengyel. A spanyoloknak portugál (vagy karibi), a portugáloknak és a hollandoknak spanyol. A skótoknak angol kór, a tahitieknek brit. A törökök frank, vagy bölcs általánosítással keresztény betegségnek hívták. A perzsák viszont török nyavalyának.

12 éve 2011. december 26. 10:13
1 bibi

Nagyon érdekes cikk. Számomra két legfontosabb információja az, hogy ti. a) az étrend befolyásolhatja a radiokarbon datálást (hoppá!), és az, hogy b) a csont kollagéntartalma utalhat a halfogyasztás mértékére. Finnugor ill. balti leletek vizsgálatában ezek a szempontok egyenesen fontosak lehetnek. De talán a magyar rákász-pákász-stb. kultúra (Sárrét, Hanság, stb) szempontjából is hasznosítható az eljárás.