A romák rosszabbul élnek, mint a kommunizmus idején
A kelet-európai roma népesség az integrációs kezdeményezések ellenére még mindig rosszabbul él, mint a kommunizmus idején
A The Economist, amelynek pénteken megjelent elemzése szerint ugyanakkor a Nyugat-Európába vándorló romák sem részesülnek baráti fogadtatásban.
A vezető brit gazdasági-politikai folyóirat budapesti keltezésű terjedelmes cikkének alcíme szerint a kelet-európai romákat hazájukban előítéletek sújtják, külföldön pedig bűnbaknak teszik meg őket, és „nincs olyan politikus, aki meg akarná oldani problémájukat”.
A lap felidézi a minapi pozsonyi vérengzést, amelyben egy roma család hat tagja halt meg, de ugyanígy megemlíti a roma bevándorlók kitoloncolását Franciaországból, amely ellen a pápa, a francia egyházak, az ENSZ, sőt a francia kormány több minisztere is felemelte szavát.
A szlovákiai lövöldözés és a franciaországi kitoloncolások jól mutatják azokat a nehézségeket, amelyekkel Európa legnagyobb, „állam nélküli kisebbsége” kénytelen szembesülni. A romák gyakran erőszakba torkolló előítéletek áldozatai Kelet-Európában, és ezrek vándoroltak nyugatra a jobb élet reményében, különösen a mozgásszabadságot biztosító EU-bővítés nyomán. Lehet, hogy nyugaton jobbak a körülmények, a romák azonban ott is ritkán lelnek baráti fogadtatásra, és "a (Nicolas) Sarkozy (francia) elnökhöz hasonló politikusok” kíméletlenül kiaknázzák az újonnan érkezőkkel szembeni ellenségességet – írja a The Economist.
A lap szerint ugyanakkor „a nyugati vezetők demagóg ösztönei elhalványulnak a keleti kollégáik által tanúsított nemtörődömséggel összehasonlítva”. A The Economist idézi Rob Kushent, a budapesti székhelyű Európai Roma Jogi Központ igazgatóját, aki kijelentette: a jelentősebb roma népességű kelet-európai országok egyikében sem tettek a kormányok sokat a romákkal szembeni megkülönböztetés, vagy az őket perifériára szorító reménytelen szegénység kezelésére.
Az írás szerint a legnagyobb gondok egyike az oktatás. A folyóirat idéz az Amnesty International emberi jogi szervezet új jelentéséből, amely megállapítja, hogy jóllehet Szlovákiában a romák az iskolás korú népesség nem egészen tíz százalékát adják, a kisegítő iskolákban mégis 60 százalék a roma gyerekek aránya. Nem meglepő, hogy sokan idő előtt abbahagyják a tanulást, és nem szereznek olyan versenyképes szakképesítést, amelyre szükségük lenne a munkapiacon. Ehelyett ócskavasat gyűjtenek, koldulnak vagy a kisstílű bűn világába sodródnak – áll a The Economist elemzésében.
Mindebben a „nyílt előítéletességnek” is megvan a maga szerepe. A Jobbik nevű „szélsőjobboldali magyar párt” egyik európai parlamenti képviselője a romák „tömeges internálását” szorgalmazta – fogalmaz a cikk. A folyóirat megemlíti, hogy a magyar rendőrség az FBI segítségét kérte a romagyilkosságok ügyében, amelyeknek hat áldozata volt, köztük egy ötéves kisfiú.
Az idén érkezett el félidejéhez az európai Roma Integráció Évtizede program, amelyet 2005-ben Budapesten indítottak útjára. Öt év múltán a romák zöme még mindig rosszabbul él, mint a kommunizmus idején, amely minden hibájával együtt legalább munkát, lakhatást és jóléti juttatásokat garantált, és nem tűrte a gyűlölet vezérelte bűncselekményeket – írja „aktivisták” véleményét idézve a The Economist.
A lap szerint ma a városok és falvak szélére szorult roma telepeken az afrikai vagy indiai nyomorhoz mérhető viszonyok uralkodnak.
A romák azonban a maguk teremtette problémáktól is szenvednek. Az ambiciózus fiatalokat gyakran visszahúzza az erőteljesen patriarchális, konzervatív közösség, a lányokat tizenéves korukban kiházasítják, a fiúkat pedig tanulás helyett már fiatal korban munkába állítják. A külvilág által tanúsított ellenségességbe belefásulva a roma közösségek hajlamosak arra, hogy maguk váljanak le a társadalomról és annak törvényeiről. Ezzel kapcsolatban említi meg a The Economist cikke az olaszliszkai esetet, amelyben egy roma kislányt elsodró autó vezetőjét kirángatták a járműből és agyonverték.
A cikk szerint most, hogy a kelet-európai országok már az EU tagjai, a brüsszeli eurokratáknak jóval nehezebb dolguk van, mint a csatlakozás előtt, ha meg akarják mondani ezeknek az országoknak, hogy mit tegyenek romaügyben. Egyébként is valószínűtlen, hogy a kelet-európai kormányok hirtelenjében hozzákezdenének az évszázadokra visszanyúló probléma megoldásához, csak azért, mert Brüsszel ezt kéri tőlük.
Talán az önérdek majd erőteljesebb ösztönzőnek bizonyul. A roma családok sokkal népesebbek, mint a többségi lakosság családjai, így a nyomorgók száma is csak növekedhet. Mindemellett a Világbank egy nemrégiben elkészült jelentése kimutatta, hogy a romák integrálásának elmulasztása Bulgáriában, Romániában, Szerbiában és Csehországban évente összesen 5,7 milliárd euró költséggel jár. Ha az emberiességi érvek nem is, talán a gazdasági és demográfiai érvek majd hatnak – fejeződik be a The Economist pénteki írása.