A régiek még tudtak fogalmazni?
Sajnos nem tudjuk miként jutott el a Facebookig a fenti dokumentum, és hogy egyáltalán hitelesnek tekinthető-e. Akárhogy is, el kell ismerni, hogy a nyomdafestéket és írógépszalagot nem tűrő kifejezéseket nagyon szépen ültette át a fogalmazó a normatív regiszterbe: a kifejezések eredetije meglehetős pontossággal rekonstruálható, és ez nem kevés humoros töltettel is jár.
Ettől eltekintve azonban a fogalmazvány aligha nevezhető sikeresnek – talán a stilisztikai művelet vonta el a magyar királyi próbarendőr minden figyelmét, talán egyébként sem volt jeles fogalmazó, mindenesetre a dokumentum hemzseg a helyesírási hibáktól. Különösen feltűnő ez a központozásban, a nagybetűhasználat pedig megfejthetetlenül szeszélyes. Sajnos a fogalmazvány négy mondatából egy szerkezetileg is teljesen félresikerült:
Hivatkozva a ... rendeletére, mire ő ...
A címben feltett kérdésre tehát az a válasz, hogy minden bizonnyal a régiek között is voltak jobb és rosszabb fogalmazók, de a többségnek bizonyos dolgokhoz több, másokhoz kevesebb tehetsége volt még a fogalmazáson belül is.
Meglepődött valaki?