A névválasztás szabadsága
Nevezné-e Ön gyermekét úgy, hogy Kosz, Mosdatlan vagy Rongy? Romániában a törvény ezt lehetővé tette, és sokan éltek is a lehetőséggel. Lehet-e a szabadság káros?
Romániában 1968 óta a polgármesteri hivataloknak azt a nevet kell anyakönyvezniük, amit a szülők bediktálnak. 2011 óta a rendelet szigorodott, és megtiltotta az anyakönyvvezetőknek, hogy obszcén vagy nevetséges neveket jegyezzenek be. Ugyanakkor saját szubjektív megítélésükre bízza, hogy egy név megfelelő-e. A Magyar Szó Online romániai magyar portál az Adevărul cikke alapján ízelítőt ad abból, milyen neveket anyakönyveztek a nagy szabadság idején.
Talán nem is az az igazán furcsa, hogy olyan neveket is bejegyeztek, mint a Jegu ’kosz’, Nespălatu ’mosdatlan’ vagy a Gunoi ’szemét’, hanem az, hogy ezekre nem egy-egy példa akad, hanem kilencven, hetven, illetve ötven. Népszerűek még az olyan tekintélyt sugárzó nevek is, mint a Ministru ’miniszter’ (22), illetve a Președinte ’elnök’ (10). A szintén tekintélyt sugárzó Poliţia ’rendőrség’ nevet viszont csak hárman viselik. Ennél is népszerűbb a magyar szemmel még döbbenetesebbnek tűnő Sfârc ’mellbimbó’ név, melyet tizenhatan viselnek.
(Forrás: Wikimedia Commons / Xpoirotx)
Egyesek kevésbé megdöbbentő, de azért meglehetősen szokatlan neveket viselnek. Állat- és növénynevekre csak egy-egy példa szerepel: Gâscă ’liba’ és Usturoi ’fokhagyma’. Ezek bizonyára a legfurcsábbak, könnyen elképzelhető, hogy az olyan bevett, személynévként is használt állat és növénynevek, mint a magyar Farkas vagy Ibolya, illetve az igazán meglepő átnevezések között több szokatlan, de elfogadhatónak tűnő elnevezést is találunk. A tárgynévi eredetű szavak között külön érdekesség a Semafor, melynek jelentését a Magyar Szó Online stoplámpaként adja meg. Ez a szó azonban a magyarországi magyarban legfeljebb ’féklámpa’ jelentésben használatos: a magyarországi magyarban ’közlekedési lámpa’, népiesebben ’villanyrendőr’ lenne a megfelelő jelentésmegadás. Ezeknél azért furcsább az olyan tárgynevek személynévi használata, mint a Cârpă ’rongy’, Marfă ’áru’, Televizor ’televízió’ vagy a Furtuna ’vihar’. Ezekben az esetekben azonban nem biztos, hogy a román köznévi megfelelőre kell gondolni: a Marfă lehet az orosz Марфа (a Márta változata) átvétele, a Furtuna pedig a latin Fortuna ’szerencse’ torzult (esetleg egyszerűen elírt) változata. Aligha kétséges azonban, hogy a Paracetamol szaknyelvi eredetű, a Termopan pedig egy a románban köznevesült tulajdonnévből származik. Az autótípus-elnevezésből származó Q7 pedig még kevésbé névszerű.
Az ilyen nevekhez képest csupán jelentéktelen színfoltot jelenthetnek az olyan elnevezések, mint a Tarzan, a Bin Laden vagy az Elvis. Azonban ebben a kategóriában is lehet cifrázni: ezt bizonyítja a Sentiment-Brusli ’Bruce Lee-érzelem’ név is.
A román eset azonban azt bizonyítja, hogy a teljes névadási szabadság sem vezet katasztrófához: a teljes szabadság négy évtizede alatt is alig néhány száz ilyen nevet anyakönyveztek, többségüket rendkívül kis számban. Joggal tehetjük fel a kérdést: ennek a néhány esetnek a kiküszöbölése megérte volna-e azt az árat, hogy sok ezren nem, vagy csak hosszadalmas procedúra árán anyakönyvezhették volna azt az egyébként teljesen elfogadható nevet, amelyet gyereküknek szerettek volna adni. Azaz: korlátozható-e áltudományos ízlésrendőrködéssel a névadás joga.
Ha valaki éhezteti a gyerekét árt neki testileg, ha valaki veri a gyerekét árt neki lelkileg is és testileg is, ha valaki "Kalap Szar"-nak anyakönyvezteti a gyerekét árt neki lelkileg, és megteremti az alapját, hogy mások is ártsanak neki lelkileg. Ha csak néhány ilyen idióta szülő akad, az is sok. Hol van a gyerek névválasztási szabadsága? Az nem szabadság, ha mások kárára vagyunk a saját szabadságunkkal. A szabadság odáig terjedhet, hogy nem ártunk vele másnak.
Ha valaki éhezteti a gyerekét árt neki testileg, ha valaki veri a gyerekét árt neki lelkileg is és testileg is, ha valaki "Kalap Szar"-nak anyakönyvezteti a gyerekét árt neki lelkileg, és megteremti az alapját, hogy mások is ártsanak neki lelkileg. Ha csak néhány ilyen idióta szülő akad, az is sok. Hol van a gyerek névválasztási szabadsága? Az nem szabadság, ha mások kárára vagyunk a saját szabadságunkkal. A szabadság odáig terjedhet, hogy nem ártunk vele másnak.
@LvT:" Ilyen alapon a hülye ruhák viselését is meg lehetne tiltani, mert az ugyanúgy csúfolódás tárgya lehet az alsó tagozatban,mint a hülye név." Ez nem jó hasonlat,mert a ruhaviselési szokásokat meg lehet változtatni,míg a névváltás sokkal körülményesebb,és ha már ráaggatták a gúnynevet az emberre, azt sokkal nehezebb lemosni vagy elfeledtetni.A gyerekek ( de sok felnőtt is ) egyébként is szeretnek csúfolódni, könnyen bele tudnak kötni a másikba, ha nem a neve miatt,akkor a kinézete vagy a viselkedése miatt. De miért nehezítsük meg már azzal alapból a gyerek helyzetét, h. hülye nevet adunk neki - mikor lehet,h. így is bele kötnének vmilyen más tulajdonságába is - ?
"A hülye nevek pedig, ha használják őket, akkor nem is érződnek hülyének: a használat deetimologizálja őket. Az „oláh”, „tót” stb. népnevekként offenzívek, de családnevekként teljesen semlegesek." Ez se feltétlenül igaz: nekem van olyan Erdélyből származó magyar ismerősöm, aki családnévként a Buta nevet viselte, majd 14 évesen Bíróra változtatta , mert zavarta az oszt.társai és környezete gúnyolódása és őmaga is pejoratívnak érezte. A Macska,Buzi, Ondó,Géc(z)i nevek is könnyen válhatnak céltáblává, hiába viselik már régóta őket családnévként ( bár a negatív asszociáció többségüknél viszonylag újonnan alakult ki ). Lehet azzal jönni, h. nem illik másokat kicsúfolni, de sajnos az emberek többségét ez hidegen hagyja vagy az illető háta mögött teszi ezt. Annak meg sok időnek kellene eltelnie, míg a manapság röhejesnek tartott nevek semlegessé váljanak,ill. esetleg elveszítsék eredeti jelentésüket, pl. lehet,h. 80 vagy 100 év múlva a terminátor vagy a Ford Focus semmit nem fog jelenteni, de jelenleg elég röhejesen hangzik a Kovács Terminátor vagy a Lakatos Fordfocus névösszetétel. Míg pl. az Emese név manapság már nem hangzik furcsán, mivel az egykori *emik ( szopik) szó, amiből képezték - és így rokona az emlő szónak - , már kihalt. Az meg a másik dolog, h. a magyar keresztnévadási szokásokban - kb. az utóbbi 300-200 év folyamán biztos - jelentősen visszaszorultak vagy meg is szűntek az óvónevek ill. az egyszerű közszavakból képzett nevek kevés kivétellel,mint Árpád,Álmos,Előd,Tünde,stb. de ezek is a 19.-20. században jelentek meg (újra). A középkorban még a magyarban is elterjedtebb volt ez a névadási mód ( pl. Társ,Menyét,Ajtós,Suta,stb.), de az utóbbi évszázadokban jelentősen visszaszorult, sztem kevés az esély,h. újra elterjedjen.+ Az is lehetséges ( lenne),h. az az illető, aki szokatlan vagy röhejes nevet visel, a saját gyerekének már általánosabb, elterjedtebb nevet ad (pl. Péter, Álex,stb.) ,h. megkímélje őt a cseszegetésektől amiket magának kellett elviselnie a saját szülei hülyesége miatt, s így azért nem fognak elterjedni hosszabb távon ezek a röhejes névadási szokások. De addig is miért hagyjuk a szülőknek,h. bohócot és céltáblát csináljanak a saját gyerekükből ?
( Egyébként a tót megnevezést nem mindenki érzi feltétlenül pejoratívnak,nekem középiskolában voltak pilisi szlovák oszt.társaim, akik tótnak nevezték magukat.)
@LvT: ITT van a lényeg! ...’valaminek a hegye’ értelmű, de ezzel fejezik ki a ’fülcimpa’-t is.
A német scharf, Spitz (éles, a hegye), a 'magyar' spriccel, sipirc! és SÖPÖR, vagyis a SP/FR váz a héberben már megjavít, szépít értelmű.
A gyereknek én sem engednék kifejezetten megalázó nevet adni, ha a szülei hülyék... de bármi mást: igen. Itt (Izraelben) mindenki olyan nevet ad, amilyet akar. Úgysem ad senki pocsék nevet. Vagyis arról szelíden (megtagadva a bejegyzést) úgyis lebeszélnék a hivatalokban.
Példa: az egyik gyerekem (pár éven át) nagyon nem akart "magyar" lenni. A pici neve legyen Éva. De Éva azért mégse, mert azt "itt nem értik". Akkor legyen héberül Havá? Az se legyen, mert az meg olyan 'közönséges", mint a magyar Mária. Akkor legyen angolul: ÍV.
Mondtam nekik, hogy az ív egy vijjogó szó, ragadozó madár, éles fájdalom, stb., vagyis szörnyű. Azt, hogy az (itt is) istenített angol csak egy zagyvanyelv, ti úgysem értitek, mondtam, de hagyatkozz a füledre: az ÍV: egy szörnyű hangzású név. Nem hallod?
Ez sem használt, bejegyeztetteték az angol Évát: ÍV.
Az eredmény: azóta sem hívja így a gyereket (a szülein kívül) senki. Hanem: Ivike (rövid I), Havá, Évike.
A szabad névadásnál sokkal fontosabb volna a magyar nyelv szabad kutatása. A magyar egy elképesztően ősi gyöknyelv. Szavainak mélyebb, 40-50-200 nyelven is "áthidaló" közös értelmét csak a gyöknyelvészet képes felderíteni.
De még innen, a nyestről is kaptam (a szerkesztőségtől) emailt, hogy ha a tovább is merészelek gyöknyelvészeti elemzéseket közreadni, akkor azonnal kitlitanak. Szal nem a teljesen szabad névadás volna itt a legfontosabb...
Nem tudom, hogy az államnak van-e joga a gyerekeket megvédeni attól, hogy a szüleik hülye neveket adjanak nekik. Ilyen alapon a hülye ruhák viselését is meg lehetne tiltani, mert az ugyanúgy csúfolódás tárgya lehet az alsó tagozatban,mint a hülye név.
Én a magyar módit ugyanolyan abszurdnak tartom, mint a „Q7” nevet. A magyarországi nemzetiségeknek pl. külön névkönyvet állítottak össze, így mégsem választhatnak a gyereknek olyan nevet, amely a törzsnépességnek megengedett.
A hülye nevek pedig, ha használják őket, akkor nem is érződnek hülyének: a használat deetimologizálja őket. Az „oláh”, „tót” stb. népnevekként offenzívek, de családnevekként teljesen semlegesek.
A román „Sfârc” (Sfîrc) nem egyszerűen ’mellbimbó’ jelentésű, az csak a „sfârc de ţâţă”-hoz hasonló kifejezésből ered jelentéstapadással, amúgy ’valaminek a hegye’ értelmű, de ezzel fejezik ki a ’fülcimpa’-t is. — A régi magyarban (a mai családnevek tanúsága szerint) is volt Csúcs, Cimpa stb. személynév, és ez akkor nem volt gond. Csak a magyarban az egyházi névadás a román gyakorlatnál jobban erodálta a világi személynévkincset. Alakulhatott volna tehát úgy is, hogy a románok csodálkoznak rá a magyar utónevek furcsaságaira.