„...a lime még mindíg nem lájm. Ez Mien már?”
(Forrás: Wikimedia Commons / Lionel Allorge / GNU-FDL 1.2)
Mi is sok jó cikket írtunk már a helyesírásról, de tartalom és forma egysége még soha nem valósult meg annyira tökéletesen, mint Sarkadi Zsolt írásában a 444-en. Míg a cikk tartalmában rámutat arra, mennyire esetlegesek és értelmetlenek a helyesírás változásai, formájában megmutatja, hogy az általunk megszokottól radikálisan eltérő írásmódú szövegeket is milyen könnyen olvasunk.
Természetesen nem lenne jó, ha minden nap ilyen szövegeket kellene olvasnunk, de alapjában jól ellennénk azzal, ha egyáltalán nem lenne helyesírási szabályzat, csupán az írásszokást követnénk. Tulajdonképpen a gyakorlatban ezt is tesszük, és a szabályzat lényegében nem jó másra, mint hogy a másik orra alá dörzsölhessük, ha eltérünk tőle. Szabályzat helyett sokkal inkább olyan helyesírási tanácsadókra lenne szükség, melyek a valódi írásszokások vizsgálata alapján tanácsot adnának arra nézve, hogy mit hogyan a legcélszerűbb írnunk ahhoz, hogy az üzenetünk átmenjen, és az olvasók azzal foglalkozzanak, ne pedig szokatlan írásmódunkat méregessék. E tanácsadókhoz mindenki akkor fordulhatna, amikor akarna, és szíve joga lenne a tanácsokat be nem tartani. Lehet, hogy ez radikális gondolatnak tűnik, de ismételnénk: a gyakorlatban ma is ez van, csupán most bárki orra alá oda lehet dörgölni, hogy nem ismeri a szabályzatot. (Melyet igen kevés kivétellel tulajdonképpen nem is ismer senki.)