A héber írásból ered a japán ábécé?
Szerte a világhálón terjed a fenti kép, mely azt sugallja, hogy az elsősorban idegen szavak leírására használt japán szótagírás (és nem ábécé, ahogy a képen szerepel), a katakana a héberből származik. Az ötlet már 2012-ben felmerült. Az ábra annak ellenére meggyőzőnek tűnhet, hogy néhány ellentmondás is feltűnhet benne. Például a héber [k] jelét hol a japán [ku], hol a japán [ke] jelével hozza kapcsolatba. Az is gyanúra adhat okot, hogy számos elem igen hasonló felépítésű, például a fenti ábrákon az [n] és a [z] jele is egyszerű függőleges vonalnak tűnik. Ráadásul a héber betűk alakjai különböző korú és stílusú betűkészletekből származnak.
A fent idézett 2012-es cikk szerint a japán nyelvészek nem ismerik a katakana eredetét, de elég a Wikipédiáig elmennünk, hogy kiderítsük, hogy ez nem igaz. A katakana eredete ismert, és sokkal kevésbé rejtélyes, mint a héber eredet lehetne: a kínaiból származik. A kínai írás ideogrammatikus (tehát közvetlenül a jelentésre, és nem a hangalakra) utaló jeleit a japánok is átvették, de mivel szükségét érezték a hangjelölő írásnak, ezeket a szokásos olvasatuknak megfelelő szótagjelként is használták. Később ezek egyszerűsödtek, és így jött létre a mai katakana.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pmx / GNU-FDL 1.2)
Mindez a 9. században történt, és jól dokumentált folyamat. Ráadásul hasonló módon fejlődött ki a másik japán szótagírás, a főként toldalékok írására használt hiragana is. A héber eredet tehát csak a tényeket figyelmen kívül hagyó fantázia terméke.