A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Mi itt a nyestnél nem igazán hányhatunk hibákat más sajtóorgánumok szemére. Nálunk is volt rengeteg elírás, félregépelés, akár félreértés, sok dolgot benéztünk. Mégis vannak hibák, amelyek előtt értetlenül állunk, és csak arra tudunk gondolni, hogy az újságíró egyáltalán nem gondolkodik azon, hogy tulajdonképpen mit is ír le. Ezúttal az egyébként igen tisztelt 444-en.
Szóval az újságíró (Kulcsár Rebeka) ezúttal eljutott addig, hogy megmagyarázza az átlagolvasó számára bizonyára ismeretlen angol ye szót: kikeresett egy linkelhető forrást; megállapította, melyik mai szóhoz áll a legközelebb; tudta, melyik magyar nyelvtani terminust kell használnia (vagy ha nem, hát utánanézett) – szép, szép, csak azon nem gondolkodott el, hogy egy amúgy ’a(z)’ jelentésű szó hogy jelentheti a Bibliában azt, hogy ’te’. Nyilván nem jelenti, ez sületlenség. De úgy tűnik, a „nem baj, ha sületlenség, leírom” tényleg jellemző újságírói attitűd (persze nem mindenkinél, nem is mindig, de hát a példák magukért beszélnek).
Pedig csak annyit kellett volna tenni, hogy a linkelt oldalt lejjebb tekeri, és ezt találja:
1. You. Used as the nominative second person pronoun: "Judge not, that ye be not judged" (King James Bible).
2. You. Used as the objective second person pronoun: "Johnny, we hardly knew ye" (traditional Irish song).
Azaz a ye a you ’te, téged’ régies formája, tehát nem csoda, ha azt jelenti, hogy ’te’ – az ’a(z)’ névelővel való egybeesése teljes véletlen, kb. olyan, mint a magyarban a vagy kötőszó egybeesése a létige egyes szám második személyű alakjával (bár a ye esetében csak az íráskép esik egybe, a kiejtés nem). Gyakori hiba, hogy valaki a szótárban csak a szó első jelentését nézi, de ez általában akkor vezet tévedésekhez, az eredmény úgy sem teljes értelmetlenség, mint itt.