A béna nevű tudós és a pina
Bausch és Hawking: a sajtó létrehozza a párhuzamot, még ha első pillantásra valószínűtlennek tűnik is az.
„Meghalt Pina” – népszerű bulvárlapunk a kor egyik leghíresebb táncosa, Pina Bausch halálhíréről számolt így be, a főoldalon, méteres betűkkel, lassan két éve. Látatlanban és komolyabb kutatás nélkül is valószínűsíthető, hogy a szóban forgó orgánum ekkor említett meg először és utoljára bármit, amihez a német táncos-koreográfusnak valaha is köze volt. Pina Bauschról tehát méltóképpen emlékezett meg a magyar bulvár eme zászlóshajója – még akkor is, ha mindannyian tudjuk, nem tették ezt másért, csupán azért, hogy öles betűkkel írhassák végre a címlapra: PINA.
Az olvasó érdekes lény tehát, akit érdemes pajkosságokkal traktálni, mert azt olvasottsággal hálálja meg. Esetleg borzongással, a 19. század gnómcirkuszi mutatványaira hajazó fordulatokkal („odanézz, mekkora! és még beszélni is tud!”).
Él egy tudós valahol Angliában, akit a fizika legnagyobb alakjai között tartanak számon. Ismeretterjesző könyvei rendületlenül vezetik a műfaj toplistáit, ha ír valamit, arról az egész világsajtó beszámol. A Guardian szerint ő korunk legkiemelkedőbb brit tudósa, a kifejezés cinizmustól mentes értelmében.
Természetesen a magyar sajtó is beszámol Stephen Hawking gondolatairól. A gyakran megdöbbentő-elgondolkodtató kijelentésekkel előálló tudós jól eladható a médiában: köszönhető ez annak, hogy a fekete lyukak, a gravitáció, a világegyetem keletkezésének izgalmas kérdései mellett időnként olyan populáris, könnyen emészthető dolgokról is beszámol, mint hogy vannak idegenek és azok jó eséllyel agresszívek, vagy hogy az emberiség jobban tenné, ha most már elhagyná a Földet és önfenntartó kolóniákat létesítene szerte a Naprendszerben és a világűrben.
De mintha ez nem lenne elég a médiának. Hiszen ha Stephen Hawking neve elhangzik, szinte kötelezően szerepel mellette „a tolószékbe kényszerített brit tudós” is. Akkor is ott szerepel ez a félmondat, vagy valamelyik klónja, ha a tudós egy eredményt kommentál, akkor is, ha gyermekkönyvet ad ki, és akkor is, ha aggresszív idegenekről beszél. A gondolatai tehát legalább annyira fontosak, mint annak megállapítása, hogy „tolószékben van”, hogy „beszédszintetizátorral kommunikál”. A sajtóban szinte Stephen Hawking nevének részévé válik, hogy A Tolószékbe Kényszerített Tudós.
Érdekes kérdés, ha Hawking nem ülne tolószékben és nem kommunikálna beszédszintetizátorral, lenne-e annyira érdekes, amit mond, hogy az bekerüljön a bulvártudósításokba. Gyanítható, hogy nem. Olyan ez, mint a PINA a főoldalon: teljesen szükségtelen, zavarbaejtő, de jó ürügy arra, hogy kinyomtassuk.
@siposdr: A kurva(nő)fia rövidülése a kurafi. Érdekes, hogy a mai magyarban nincs ilyesmi jelentésű szerkezet (bár a kurva anyád! szitkozódás lényegében ezt a szemantikai viszonyt használja), de pl. az angol son of a bitch pont ilyen.
A rosszlányt kifejező szó korai magyar használatát illetően:
Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van az 1458-ból való Dubnici Krónika, melyben megtalálható az első magyar szitkozódás.
A krónika maga egy 1370 körül íródott eredeti után készült. 1355-ben I. Lajos magyar király segélyhadat küldött Habsburg II. Albert osztrák herceg és Luxemburgi IV. Károly német-római császár támogatására Zürich és szövetségesei ellen. A krónika szerint: Zürich város körül rettenetesen megharcoltak a svábföldi németekkel. A magyarok azt kiáltva: Szent királyok segítsetek! - az isten kegyelméből végül győztek. Úgy hullottak le a szájas németek a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon. A magyarok ugyanis azt a parancsot kapták, hogy egy németet se fogjanak el, hanem mindnyájukat részegítsék meg a halál poharából? A magyarok vészes kardot villogtatva fejük fölött, elcsapták kezüket és fejüket, mondván: Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.
A latin nyelvű műben magyarul szerepel az utolsó mondat. Betűhíven:'Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh'.
@doncsecz: Latinul és az újlatin nyelveken pedig a curva [kurva] jelentése 'görbület', 'kanyar'. Egyébként teljesen igazad van, minden nyelvben lehet találni ilyeneket.
Analizálva a más nyelveket is fedezhetünk fel olyan szavakat, amik meghökkenést okozhatnak a magyarokban. Van egy francia ital amit most csak fonetikusan tudok leírni: kurvoazíér. Aztán a szlovénban a fiatal lányt punca szóval illetik. Most ugyan nincs nálam szótár, hogy megnézzem valóban szláv lehet-e a punci. A "kurva" szó azonban szláv eredetű, viszont ez nem volt régen pejoratív. Kurvának nevezték a horvátok a rabló, garázda törököket, máshol pedig a rakoncátlan, neveletlen állatokat. Küzmics István Újszövetség fordításában is a parázna nőszemélyt kurvejška ženának írja, mert nem volt pejoratív kicsingésű az ő nyelvében.
Hozzátenném, hogy ezenkívül sajnos a mai bulvármédiában szereplő legtöbb "hír" csak azért fontos, mert made in USA – mintha máshol nem is létezne kultúra és művészet. Tipikus példák az olyan cikkek, mint "A világ 100 legszebb nője". Kérdezem én ilyenkor, ki szerint és hol, illetve korrekt módon mindig hozzá lehetne tenni: "...az amerikaiak szerint, azok közül, akiket ismernek". Mert ma már sajnos csak az lehet világhírű (mindegy, hogy tudós, énekes, vagy akárki), akiket ők ismernek... Pedig hány millió tehetséges ember lenne még a világon.