Számtalanul
A számnevek az alapszókincsbe tartoznak, azaz a szókincs azon részébe, mely a legkevésbé van kitéve a nyelv változásoknak. Vannak azonban esetek, amikor egy nyelv mégis átveszi egy másik nyelv számneveit.
Korábban már esett szó a mordvin számnevek eloroszosodásáról – most a komi-permják számnevek szándékos irtásáról nyilatkozott egy szakértő. Mint azt megírtuk, az erzák és moksák elsősorban az anyanyelvi oktatás hiányának következtében felejtik el saját számaikat: az iskolában kénytelenek az orosz számneveket használni, így végül azok válnak számukra természetessé. A változás nem egyformán megy végbe a számnevek területén: az egyjegyű számok elnevezései viszonylag jól megmaradnak, míg a nagyobb számokat, különösen az évszámokat már inkább oroszul mondják.
Önyö Lav komi-permják nyelvész (aki Oroszországban szokatlan módon az élet minden területén nevének anyanyelvi formáját használja) elmondta, hogy a déli permják nyelvjárásokban, ahol több (természetesen orosz nyelvű) iskola volt, az eredeti számnevek már a 20. század elején elkezdtek kiszorulni a használatból. A húszas években azonban az irodalmi nyelvbe az északi számnévi alakok kerültek be. Az ötvenes években azonban hivatalosan is úgy döntöttek, hogy a tíz feletti eredeti komi számneveket törlik az irodalmi nyelvből, és helyettük az orosz számneveket használják. A cél az volt, hogy így a gyerekek könnyebben, gyorsabban megtanulják az orosz számneveket. Ennek eredménye, hogy már a tíz feletti eredeti számnevek a komi-permjákból teljesen eltűntek.
Mi több, a számnevek után álló főnevek elkezdtek orosz végződéseket kapni, méghozzá aszerint, hogy az oroszban milyen végződést kapnának. Például a kurög ’tyúk’ szó a 11 számnév után kurögov alakban áll: az -ov az orosz többes birtokos eset végződése, az oroszban kellene ilyen alakot használni. Ez már a nyelv szerkezetének jelentős változását is jelentette.
Forrás
Лингвист: "Русифицировать родной язык коми-пермяков начали советские власти"
Nem szabad hagyni az ősi alapszókincs lecserélését. Azok a legértékesebb elemek egy nyelvben. Ezek biztosítják az nyelvek összességének valódi változatosságát.
Ha kontextusfüggetlenül vizsgáljuk a kérdést, akkor önmagában nem tűnik problémának az, ha tíz felett más nyelv számneveit használja egy közösség. Hiszen gyakorlatilag ez a helyzet pl. a mai japánban is. Sőt itt tíz alatt is van egy párhuzamos kínai számsor a hazai mellett. Még az is elmondható, hogy az idegen számnevekkel együtt járó kötött morfémákat is importálta a japán (orosz ragok vs. kínai számlálószavak). Ennek ellenére a helyzet hosszú idő óta stabil, és sajátos szabályok alakultak ki az alternatívák használatában.
A „számnevek az alapszókincsbe tartoznak, azaz a szókincs azon részébe, mely a legkevésbé van kitéve a nyelv változásoknak” lead is alapvetően csak a tíznél nem nagyobb számokra áll: hiszen az ennél nagyobb számok a magyar esetén is inkább csak az alapnyelv felbomlása utánról adnak tájékoztatást.