Hol volt, hol nem volt, ahol még a madár sem jár

A kaukázusi magyarok történetét lezáró írás a magyar-kaukázusi kapcsolatok néhány különös elemére hívja fel a figyelmet.

A kaukázusi magyarokat tárgyaló sorozatunk végére néhány apróság:

Keleti magyarok Kaffa és Tana rabszolgapiacain

Az előző részben azt írtam, hogy az 1320-as években felbukkanó kaukázusi magyarok talán a tatárok által elhurcolt rabszolgák voltak. Ebben az esetben két lehetőség kínálkozik: 1) a Kárpát-medencéből kerültek a Kuma folyó mellékére, 2) nem onnan származtak, hanem valami keleten maradt magyar népesség költözött arra a vidékre. A honfoglalás után keleten élt magyarokra két területről is vannak régészeti bizonyítékaink. Az egyik terület a Volga–Káma találkozásának vidéke, ahol Bolsije Tigani temetőjét még a 10. század elején is használta a magyar népesség. A másik területről csupán három sírt ismerünk. A Szubbotyici mellett, az Ingul folyó közelében feltárt ősmagyar családi temetkezést egy 10. század közepéről származó korsó datálja. Az edény igen kopottas volt, sokáig használhatták. A sírok tehát inkább a 10. század 2. feléből, mint a közepéről származnak. Ezekről a területekről is kerülhettek magyar származású emberek a Fekete-tengeri kikötők rabszolgapiacaira. Az írott források alapján azonban kaukázusi magyarokra is gondolhatunk.

Keleten élő magyar néptöredék(ek) létezésére a sorozat korábbi részeiben említett 1329-es pápai bullán kívül további iratok is utalnak. Ezek a rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatosak. A témát Tardy Lajos dolgozta föl (A tatárországi rabszolgakereskedelem és a magyarok a XIII-XIV. században. Bp. 1980.). A Fekete-tenger melléki Kaffa és Tana városok rabszolgapiaca genovai és velencei kereskedők ellenőrzése alatt állt. Ezekből a városokból nagy számban indultak rabszolgákat szállító hajók a Földközi-tengeri kikötők felé. A rabszolgák cserkeszek, abházok, bolgárok, törökök, magyarok, oroszok és kunok voltak. A magyarok tehát együtt szerepelnek a Fekete-tenger melléki és kaukázusi népek fiaival-lányaival (az eladott rabszolgák többsége 10-15 éves volt). Úgy tűnik, tehát, hogy a keleti magyarok számát nemcsak az asszimiláció, hanem a 19. századig(!) folytatódó rabszolga-kereskedelem is fogyasztotta.

A kaukázusi magyarok szétszóratása

A kaukázusi magyarok esetében fölmerülhet a szétszóródás is. Ez külső támadások (tatárjárás, Timur Lenk) hatására történhetett. A Volga-vidéki magyarságot a tatárjárás kergette szét. Nyugat felé menekülésük nyomon követhető a középső Volga-vidék mozsar elemű helyneveiben. Valami ilyesmi érhette a kaukázusi magyarokat is, mivel a magyar népnevet tartalmazó helynevek a hegység számtalan szegletéből ismertek. Tardy Lajos gyűjtése szerint Abháziából ismert Mazsara/Madzsara, illetve Madzsarckali (= Magyarkút), Grúziából Mazeri, a lezgek és oszétok által lakott vidékekről pedig Madzsar, Macsara és Macshara.

A helyneveken kívül a kaukázusi népek emlékezete is őrzi a magyarokat. Ezzel kapcsolatban legutóbb Besse János útleírását idéztem 1829-ből. Ennek előtte, már 1804-ben Iszmail Atazsukin, cserkesz származású orosz ezredes arról számolt be, hogy a karacsájok, csecsencek és a malkárok a magyarok rokonainak tartották magukat.

És tartják mind a mai napig. Erről a Rénhírek egy korábbi szerzője, Zoltán István Károly (vajh, mi lett vele?) számolt be, midőn idézte beszélgetését kollégiumi szobatársával, a csecsen nemzetiségű Ádámmal.

Népmesei fordulatok

Az 1940-es években Vargyas Lajos arról értekezett, hogy a kaukázusi népek mesélői a „hol volt, hol nem volt” fordulattal kezdik történeteiket. Miként a magyarok. Európából máshonnan nem ismert ez a fajta mesekezdés. Ugyanígy, csak a kaukázusi és a magyar mesékben kérdezik, hogy „hol jársz itt, ahol a madár sem jár?”.

Kaukázusi pallérok Magyarországon?

Árpád-kori rotundáink, körtemplomaink közül a hatkaréjos típusúak (Karcsa, Gerény, Kiszombor) a Kaukázusból származnak, örmény párhuzamokkal rendelkeznek. Erre a kapcsolatra Csemegi József figyelt föl. A Kárpát-medencei rotundákkal tárgyaló könyvében (A középkori Magyarország rotundái. Bp. 1972.) Gervers-Molnár Vera is foglalkozott a kérdéssel.

Nyelvi kapcsolatok

Szentkatolnai Bálint Gábor a Zichy-expedíció tagjaként járt a Kaukázusban. Nyelvi anyaggyűjtésére alapozva írta Munkácsi Bernát nevezetes művét a finn–magyar nyelvek árja és kaukázusi elemeiről (Bp. 1901.). Tudóstársai alaposan megbírálták. A Kaukázus mint esetleges finnugor őshaza azóta sem szerepel a divatos elméletek között.

A kaukázusi nyelvek és a magyar nyelv esetleges kapcsolatainak további vizsgálatát szorgalmazta Veres Péter is (Magyarok a Kaukázus előterében. Újabb régészeti, nyelvészeti és növényföldrajzi eredmények az előmagyarok vándorlásának rekonstruálásához. Ethnographia, 1985. 114–126.). Mellesleg, cikkében ahhoz a manapság ritkán emlegetett nézethez csatlakozik, hogy az ősmagyarok huzamosabb ideig tartózkodtak a Kaukázus északi előterében.

Írók, költők a kaukázusi magyarokról

Perecsényi Nagy László koholt beszámolója a kaukázusi magyarokról megihlette Vörösmarty Mihályt is. Magyarvár címmel egy meglehetősen terjedelmes, ám befejezetlen hőskölteményt alkotott hexameterekben. Még nála is hosszabbat (de nem nagyobbat) alkotott ezen a téren Dugonics András.

A tudós piarista szerzetest nemcsak a finnugor őstörténet ihlette meg, hanem a kaukázusi magyarok is (Etelka és Jólánka című regényeinek finnugor vonatkozásaival a Rénhírek már foglalkozott). Gyapjas vitézek című művének bevezetéséből megtudhatjuk, hogy Médeia kolkhiszi királylány anyai ágon szkíta, vagyis magyar származású volt. A hajdani Kolkhisz a Kaukázusban, a mai Grúzia nyugati részén helyezkedett el.

A Kaukázust Arany János is bekapcsolta a magyar őstörténetbe. Hunor és Magor a Kur vizének partja mellett legeltették paripájukat. Lovaikat meg is itatták, majd meg is háltak a folyónál (Rege a csodaszarvasról). A Kur, vagyis Kura (grúzul Mtkvari) két partján terül el Tbiliszi, a grúz főváros.

A Kaukázus és a magyar őstörténet kapcsolata izgalmas témakör mind a kutatók, mind a kíváncsiskodók számára. Az adatok azonban egyelőre nem teszik lehetővé egy mindent magába foglaló koncepció megalkotását.

Kapcsolódó tartalmak:

• A kaukázusi magyarokról: A honfoglalás körüli idők
• Bendefy László, a kaukázusi magyarok kutatója
• Julianus barát az alánok földjén
• Madzsar, a főváros

Hasonló tartalmak:

• A meg nem értett szerzetes
• Bendefy László, a kaukázusi magyarok kutatója
• Őstörténet újratöltve
• Troglodita rokonság
• A kaukázusi magyarokról: A honfoglalás körüli idők

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)