Bereczki Gábor emlékezete
Az ELTE Finnugor Tanszéke április 26-án konferenciát rendezett egykori vezetője, Bereczki Gábor tiszteletére. Az eseményen áttekintették és értékelték Bereczki Gábor nyelvészeti és műfordítói munkásságát.
Bereczki Gábor 2012 áprilisában hunyt el, nem sokkal 84. születésnapja után. Szerénysége miatt a nyelvészet körein kívül alig ismerték, pedig rendkívüli életművet hagyott ránk. A konferencia a nagy ívű életpálya elemeit próbálta áttekinteni és értékelni. A rendezvényen kilenc előadás hangzott el.
Bereczki Gábor nyelvészeti munkásságának minden vonulata a cseremisz (mari) nyelv tanulmányozásából bontakozott ki. Amint arról egy 2006-ban készült videofelvételen beszélt, fiatal korában Kodály Zoltán Bicinia Hungaricájának hatására kezdett érdeklődni a cseremisz nép és nyelv iránt (művének IV. kötetében Kodály cseremisz népdalokat is feldolgozott).
A finnugor történeti nyelvészet egyik alapkérdéséhez, az alapnyelvi magánhangzórendszer rekonstruálásához, az Erkki Itkonen és Wolfgang Steinitz nézeteivel folytatott tudományos vitához is a cseremisz nyelv vezette el (Die finnisch-ugrische Vokalismustheorie von W. Steinitz und E. Itkonen und das Tscheremissische. Acta Linguistica Hungarica 1969). Bereczki Gábor hangtörténeti munkásságát Honti László ismertette és értékelte.
A konferencia finn előadói, Sirkka Saarinen és Riho Grünthal összefoglalták Bereczki Gábor cseremisz nyelvészeti munkásságát. Sirkka Saarinen az alapvető művekről emlékezett meg (Cseremisz nyelvkönyv, Bp. 1971., A cseremisz nyelvtörténet alapjai, Bp. 1985., Chrestomathia Ceremisssica, Bp. 1990. Grundzüge der Tscheremissischen Sprachgeschichte I-II. Szeged, 1992–1994., A cseremisz nyelv történeti alaktana, Debrecen, 2002.), Riho Grünthal pedig a finnugor nyelvek indoeurópai jövevényszavairól a cseremisz nyelv tükrében. Mint elmondta, ezt a kutatási témát Bereczki Gábor ajánlotta figyelmébe.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A negyedik előadó, Agyagási Klára felidézte Bereczki Gáborral folytatott közös nyelvészeti kutatásait. Agyagási Klára turkológusként a csuvas nyelvi ismereteket, Bereczki Gábor finnugristaként pedig cseremisz nyelvi ismereteit adta a „közösbe”, a cseremisz etimológiai szótár közös megírásába. A nagy mű első kötetét Bereczki Gábor megírta, második kötetét Agyagási Klára írja. Ha elkészült, Göttingenben fog megjelenni, a Veröffentlichungen der Societas Ural-Altaica című kiadványsorozatban.
A konferencia ebédszünetében a Finnugor Tanszéken megnyitották és ezzel átadták a tudománynak a Bereczki Gábor Kutatószobát. A szobában helyezték el Bereczki Gábor szakkönyvtárát, amelyet a család a tanszéknek adományozott.A cseremisz–csuvas nyelvi kapcsolatok tanulmányozása alapvető fontosságú volt a cseremisz etimológiai szótár megírása során. A Volga vidéken azonban még más török és finnugor nyelvek is hatottak egymásra. E kapcsolatrendszer jellegének értékelése, elemzése alkotja Bereczki Gábor nyelvészeti munkásságának harmadik rétegét. Ez irányú tevékenységét Pusztay János mutatta be (videofelvételről, mivel személyesen nem tudott jelen lenni a konferencián). Bereczki Gábor megállapítása szerint a Volga vidéki nyelvi areához négy finnugor és három török nyelv, a mordvin, cseremisz (mari), votják (udmurt), zürjén (komi), csuvas, baskír és tatár tartozik. A felsorolt nyelvek hosszú ideje tartó, bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással. A Volga vidéki nyelvek egymásra hatásáról Bereczki Gábor a Nemzetközi Finnugor Kongresszusokon számolt be (a 9. kongresszuson Tartuban és a 10.-en Joskar-Olában).
(Forrás: családi archívum)
Az areális nyelvi jelenségek tanulmányozására Bereczki Gábornak a Vikár Lászlóval közösen folytatott népzenei-nyelvi gyűjtőútjain, majd később, egy kazanyi tanulmányúton nyílt lehetősége. Bereczki Gábor és Vikár László 1958-ban kezdték Volga vidéki gyűjtőútjaikat. Pár éves szünet után 1966-ban folytathatták gyűjtésüket, majd 1968-tól 1979-ig további hat expedíciót vezettek a Volga vidéki finnugor és török népek zenéjének tanulmányozására. A gyűjtött dallamokhoz tartozó szövegeket Bereczki Gábor jegyezte le. A két kutató bármerre is járt, lépten-nyomon találkozott a helyi nyelvek és kultúrák egymásra hatásával. A Volga vidéki népeket menekülésre, vándorlásra késztető történeti viharok eredményeképpen a finnugor vonatkozású anyagok javát is a török népek területén: a Baskír és a Tatár Köztársaságban gyűjtötték.
A következő előadó, Klima László a Volga-vidéki area történetét mutatta be vázlatosan, a bronzkortól kezdve az orosz uralom 16-17. századi megszilárdulásáig. Előadása végén arra hívta fel a figyelmet, hogy a régészetben is hasznosíthatók lennének Bereczki Gábor megfigyelései az areális nyelvi kapcsolatok jellegéről, megjelenési formáiról. Ugyanis a nyelvhez hasonlóan terjedhettek az areában élő népek kultúrájának más elemei is, például a régészek által megtalált ékszerek, használati eszközök, vagy az ásatásokon megfigyelt temetkezési rítusok, gazdálkodási szokások.
A konferencia további előadói Bereczki Gábor műfordítói munkásságát értékelték, illetve észtországi kapcsolatait mutatták be. Bereczki Gábor irodalmi munkássága csak áttételesen kötődött a cseremisz nyelvhez: finnugrisztikai érdeklődése vezette Észtországba, amely második hazája lett, ahol élete jelentős részét töltötte észt felesége családi tanyáján. Így vált az észt nyelvű irodalom legnagyobb magyar fordítójává.
Voigt Vilmos mint a folklórszövegek fordítójaként emlékezett meg Bereczki Gáborról (előadását távollétében Pomozi Péter olvasta fel), Fehérvári Győző pedig szépirodalmi fordításait sorolta és értékelte. Bereczki Gábor túlnyomórészt észt nyelvből fordított, de megjelentek nyomtatásban finnből, cseremiszből és mordvinból készített fordításai is. Ő fordította magyarra Väinö Linna: Az ismeretlen katona című regényét, a talán legolvasottabb finn szépirodalmi alkotást.
Mindkét előadó hangsúlyozta Bereczki Gábor rendkívüli nyelvérzékét, amely nemcsak abban nyilvánult meg, hogy számtalan idegen nyelvet beszélt, hanem abban is, ahogyan a magyart beszélte és írta – ahogy mindig megtalálta az eredeti gondolatot legpontosabban visszaadó magyar szót vagy szövegfordulatot. Ezt a témát érintette az utolsó előadó, Reet Klettenberg is, aki Bereczki Gábor és Észtország kapcsolatáról szólva érzékeltette, hogyan függ össze egy idegen ország ismerete, kultúrájának elfogadása és a műfordítás mindennapi gyakorlata.
Az előadások elhangzása után az ELTE Finnugor Tanszékének hallgatói és oktatói Bereczki Gábor műfordításaiból adtak elő részleteket, közben pedig régi fotókat tekinthettünk meg. A Létezés vigasza című válogatást Tatyjana Jefremova mari lektor állította össze.
(Forrás: Magyar-Észt Társaság)
A konferencia alkalmából megjelent egy kétnyelvű, magyar–észt emlékfüzet Bereczki Gábor tiszteletére, Nekünk ajtó vagy hazád szívébe – Meile oled uks Su kodumaa südamesse címmel. A füzet tartalmazza a tavalyi búcsúztatón elhangzott beszédeket, az észt sajtóban megjelent két visszaemlékezést, valamint Bereczki Gábor műveinek, műfordításainak teljes jegyzékét és néhány fotót. A füzetet Bereczki András és Bereczki Urmas szerkesztette és részben fordította (észtről magyarra), a magyar–észt fordításokat Reet Klettenberg készítette.
Az előadások szövege a Nyelvtudományi Közleményekben fog megjelenni. A konferenciáról készült fotók a tanszék Facebook-oldalán tekinthetők meg.