A szánkózó kisfiú
A Rénhíreken eddig nem jelent meg mese, de előbb-utóbb ennek is be kellett következnie. És ha már itt tartunk, nem kispályázunk, fog folyni vér, lesz családon belüli kannibalizmus és erkölcsi tanulság is.
Fejes László és Ruttkay-Miklián Eszter kutatóútja az Eötvös Ösztöndíj segítségével valósult meg.
Az alábbi hanti mesét 2009. szeptemberében gyűjtöttem a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetben, Serkali településen, egy Tegi környékéről származó asszonytól (Pugoriban született, de később élt Usztrjomban és Tegiben is). Az eredeti szöveg kommentárokkal és fordítással a héten jelenik Nyelvtudományi Közleményekben. A szöveg lejegyzésében és fordításában kulcsszerepe volt Ruttkay-Miklián Eszternek.
A főszereplő Uka-sőpije nevének első eleme nem világos, a második jelentése: 'darabocska'. A mesében előforduló másik neve, az Asszony-unokája az északi-hanti folklórban a főistenséget, a Világügyelő férfit is szokta jelölni. Ebben a mesében egyértelmű, hogy a nagynénjével, és nem a nagyanyjával él. A fordításban, amikor névről volt szó, megmaradtunk a hagyományos Asszony-unokája mellett, egyéb esetekben viszont unokaöcsként fordítottunk. Az itt közölt szövegváltozatból igyekeztem kiküszöbölni az élő szóbeli közlésben előforduló tévesztéseket, döccenéseket.
Uka-sőpije avagy Asszony-unokája
Az árva kisfiút a nagynénje nevelte. Elnevezték, a neve ez volt: Uka-sőpije, mivel minden nap szánkózik, a kis szánon lecsúszik a hegyről. Egyszer beesteledik, mondja a nagynénjének:
– Néném, megyek, egy keveset szánkózom a kis szánon!
A nagynénje mondja:
– Hol szánkózol? Mindjárt este lesz. Sokáig ne szánkózz! Aztán gyere haza!
Uka-sőpije szánkózik, sokáig szánkózik, vagy rövid ideig szánkózik, aztán esteledni, sötétedni kezdett. A hegy aljában hallatszik, hogy valami por nő asszony kiabál:
Por és mos
Az obi-ugor népek két frátriát (apai ágon számon tartott nemzetséget) különböztetnek meg, a port és a most. A mindennapi életben nincs jelentősége, ki por, ki mos (bár egyes leírások szerint korábban csak exogám módon házasodhattak, azaz csak a különböző nemzetségbe tartozók házasodhattak össze), a mesékben a por szereplők a gonoszok, a mos szereplők a jók. A por nő lényegében a magyar mesék boszorkányának felel meg. Itt a mesélő rögtön por nőnek nevezi az asszonyt, de a kisfiúról csak a mese vége felé mondja, hogy mos.
– Uka-sőpije, ide csússz!
Uka-sőpije gondolja:
– Vajon ki üvölt ott? Minek szánkózzak oda? Na, jó, lecsúszok.
Lecsúszása után érzi, valamilyen puttonyba esett. Megnézi a puttonyt, hát nyírkéreg puttony.
– Na, ugyan mi ez, nyírkéreg puttony, van itt valahol egy kiskésem. A kiskésemmel kivágom és kimászom.
Aztán a nyírkéreg puttonyt kivágta és hazament. Hazaért, meséli: így és így esett. Nagynénjének mondja, hogy elkaptak, nyírkéreg puttonyba estem. A nagynénje megijedt. Azt mondja:
– Unokaöcsém, miért csinálod ezt? Ne szánkózz olyan sokáig! Rossz vége lesz.
Hosszú ideig..., rövid ideig...
Ezzel, az idő múlását jelölő fordulattal és variációival gyakran találkozhatunk az obi-ugor mesékben.
Az Asszony-unokája nem hallgat rá, második nap megint elment szánkózni. Ugyanúgy sokáig szánkózott vagy rövid ideig szánkózott, besötétedett. Aztán megint hallja a hegy aljában, valaki kiált:
– Uka-sőpije, ide csússz!
Gondolja:
– Ha nyírkéreg puttonyba esem, semmi nem lesz. Van kiskésem. Kiskéssel talán sokáig tart kivágnom a nyírkéreg puttonyt?
Uka-sőpije megint lecsúszott. Ahogy lecsúszik, érzi, megint valamiféle puttonyba esett. Hát ez meg milyen puttony? Hiába, vette a kiskését, vágja, az bizony faputtony volt. A nyírkérget könnyen fogja a kés, de a faputtonyt sokáig tart kivágni.
Sokáig vágta vagy rövid ideig vágta, végül megint kijutott. Hazament, nagynénjének megint mondja, így és így volt a dolog. Ma is puttonyba estem, csak most faputtony volt. A nagynénje megint megijedt:
– Unokaöcsikém, miért csinálod ezt? Hiába beszélek neked? Ne menj! Ne szánkózz a sötétben!
(Forrás: Wikimedia commons)
Aztán a harmadik nap lett, Uka-sőpije nem hallgat a nagynénjére. Reggel mondja a nagynénje:
– Unokaöcsikém, ha szánkózni mész, ne szánkózz soká, gyere haza! Megint valami baj lesz!
No, Uka-sőpije nem hallgatott rá, csak szánkózott. Sokáig szánkózik, vagy rövid ideig szánkózik, ugyanúgy este lett, megint hallja: a hegy alján megint kiált valaki.
– Uka-sőpije, ide csússz!
– Na, rendben – gondolja Uka-sőpije, – megyek, lecsúszom.
Ahogy lecsúszik, nagyot koppant.
– Ez meg milyen dolog?
Ezúttal vasputtony volt. Aztán a kiskését elővette, vág, vág, a vasputtonyt nem tudja kivágni. A por nő az erdőbe vitte. Az erdőbe vitte, megérkezett. Bementek a házba. Az ajtó mellett az Uka-sőpijét a puttonyból kivette. Az látja, hogy ott játszik két kislány. A por nő asszony két kislánya játszik ott. Aztán a por nő asszony mondja:
– Holnap ezt az Uka-sőpijét megesszük.
Reggel lett. A por nő Uka-sőpijét az ajtó mellé kikötötte, és azt mondja a lányainak:
– Megyek, elmegyek, tűzifát gyűjtök, ti addig legyetek itthon. Ez az Uka-sőpije álljon itt. Ne nyúljatok hozzá! El ne engedjétek ! Valahova elmegy, aztán nem lesz mit ennünk.
Miután az anyjuk elment, Uka-sőpije azt mondja:
– Lányok, engedjetek már el, mutatok nektek egy játékot!
A szúnyogsátor
Szibéria mocsaras vidékein nagyon sok a szúnyog, ezért a házon vagy sátron belül külön hálókamrát alakítanak ki textilekből. Ebbe a szúnyogok nem tudnak bejutni. Kérdés persze, hogy miért alszanak a lányok szúnyogsátorban télen.
A lányok kíváncsiak, miféle játékot mutat. Mit tegyenek? Uka-sőpijét eloldozták. Elengedték, aztán Uka-sőpije a por nő lányait gyorsan megölte, aztán a lányok helyett két egeret fogott. A két egér farkát összekötötte.
Aztán betette őket a szúnyogsátorba, az alvóhelyére. A lányokat megfőzte, húsukat az ajtóba tette, meg is jött a por nő.
– Mmmm – mondja – milyen zsíros hús illatozik?
Evett egy kevés húst, aztán a lányait hívja.
– Lányok, gyertek ide, hol vagytok, mit csináltok?
Hallja, hogy a lányok nevetnek.
A lányai nevetnek, kuncognak, cincognak a szúnyogsátorban. Na a por nő asszony odament, a sátrat kinyitja.
– Vajon miért nem jöttök ki? Gyertek ki!
A szúnyogsátrat kinyitotta, aztán meglátta: két egér cincog. Ahogy a szúnyogsátrat kinyitotta, a farkuk kettészakadt. Szétugrott a két egérke.
Akkor aztán a por nő asszony dühbe gurult:
– Hiszen akkor az az én lányaim húsa volt! Merre ment az az Uka-sőpije?
Uka-sőpije azalatt a tűzhelyről forró hamut gyűjtött, aztán jégtörő vasat fogott, felmászott egy magas vörösfenyőre. Ott ül. Várja, mikor érkezik a por nő asszony. Sokáig ült vagy rövid ideig ült, aztán a por nő haragosan kijön a házából.
– Merre ment az az Uka-sőpije?
Aztán Uka-sőpije a magas vörösfenyőfáról mondja:
– Itt vagyok, kapj el!
A por nő asszony észrevette, (de) felmászni nem tud: magas a fa. Hiába áll ott, harapdálja a fát, rágja, rágja, elrágni nem tudja. A fogai eltörtek. Fejszét fogott, a fejszéje sem tudja kivágni. Fűrészt fogott, fűrésszel vágja, vágja, nem bírja kivágni (azzal) sem. Amíg vágta, a fűrész összes fogát kitörte. Aztán Uka-sőpije azt mondja:
– Ha nem tudod, minek pazarlod hiába az erődet? Ülj le! Feküdj ide! Feküdj ide a fa alá! Én magam ugrom le hozzád. Csak leugrom, és te engem megeszel.
A mesélő itt önironikusan megjegyezte, hogy vajon hogyan üvölthet a por nő, ha közben a szája tele van forró hamuval...
A por nő asszony lefeküdt a fa alá, vár, száját nagyra tátotta. Akkor a mos férfi a forró hamut a szájába szórta. A por nő üvölt, ott lent randalírozik. A mos férfi megint ül. Aztán sokáig volt, vagy rövid ideig volt, a por nő asszonynak a mos férfi megint kiált:
– Jól van, most már semmim sincs, nosza, feküdj, én leugrom, hova is mennék most erről a fáról?
A por nő asszony megint lefeküdt a fa mellé. A fa tövében fekszik, akkor a mos férfi gyorsan fogta a jégtörő vasat, és a szájába hajította. A jégtörő vas a por nőt megölte. A por nő asszonyt megölte, ő lemászott és elment a nagynénjéhez. A nagynénje a hazatértekor sír, már azt hitte, hogy az unokaöccsét elveszítette: Aztán később azt mondja a nagynénje:
– Fogsz még így tenni?
Az Asszony-unokája mondja:
– Nem, vége, máskor ilyet nem teszek, fogok rád hallgatni.
Az obi-ugor mesékben az Asszony-unokája figura gyakran kegyetlenkedik, indokolatlanul kínoz vagy öl meg embereket. Ebben a mesében viszont jó kisfiúként, rendes (bár nem túl szófogadó) gyerekként jelenik meg, és váratlanul válik igazi szörnyeteggé, hogy aztán ismét jó (és immáron szófogadó) kisfiú legyen. Feltehető, hogy a mese lezárása már modern hatást tükröz, az obi-ugor mesékre nem jellemző az efféle „tanulság”.
Igen hasonló szüzséjű történetet jegyzett fel Kálmán Béla is manysiul az ötvenes években. Abban a változatban a kisfiú éppen azért esik csapdába, mert szófogadó: invitálásra maga mászik bele a puttonyba.