A Kis Tundrai Embertől
A civilizáció érintéseiig
A modern technológia segítségével férhetünk hozzá a hagyományos életformáról szóló művekhez.
Éppen két hónapja számoltunk be róla, hogy a Magyar Elektornikus Könyvtárban szabadon hozzáférhető Jeremej Ajpin A hamvadó tűznél című kisregénye. A kisregény 1998-ban jelent meg, hosszú idő után ez volt az első olyan önálló kötet, melynek szerzője oroszországi finnugor. Akkor reményünket fejeztük ki, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy a nyomtatott kötet megtörte a jeget, az elektronikus publikációban is lesznek követői. A könyvek Nagy Katalin fordítónak köszönhetően érhetőek el.
Szerencsére ez a valóságban is így történt. Letölthető
Maria Vagatova (polgári nevén férje után Volgyina) A Kis Tundrai Ember című verses- és meséskötete, mely annak idején szinte Ajpin kötetével egy időben jelent meg. A költőnő eredetileg tanítóként, majd újságíróként dolgozott: ő az első hanti újságírónő, de az első hanti költőnő is. Költeményei, meséi bekerültek az iskolai hanti tankönyvekbe. Az irodalmin kívül zenével és tánccal is foglalkozik: 1975-ben az ő kezdeményezésére jelent meg az első hanti hanglemez. Bábszínházat és folklóregyüttest szervezett.
(Forrás: ugralit.okrlib.ru)
Szintén felkerült Tatjana Moldanova 2000-ben egy kötetben kiadott két kisregénye, A malangi Anna középső világ-beli élete és A civilizáció érintései. Moldanova, akárcsak Vagatova, kazimi hanti. 1951-ben született, Leningrádban végezte el a Herzen Pedagógiai Főiskola fizika-matematika szakát, tanárként, majd Tyumenyben programozóként dolgozott. 1982-ben kezdte el gyűjteni családi körében folklóranyagokat, 1985-ben Hanti-Manszijszkba költözött, ott a népművészeti központ folklórrészlegének vezetője lett. Irodalmi munkássága mellett a hanti díszítőművészetet, a nőknek a hagyományos hanti kultúrában betöltött szerepét és a hantik álomlátását kutatja.
Meg kell jegyeznünk, hogy az írónők keresztnevének átírása mindkét kiadványban eltér a szabályostól. Vagatova esetében a szabályos átírás Marija lenne, az eltérés talán azzal magyarázható, hogy a fordító vagy a kiadó a név formáját közelíteni szerette volna a magyar Mária névalakhoz. Moldanova keresztnevének szabályos átírása Tatyjana lenne. Az orosz név azonban bekerült a magyarba, és Tatjána formában anyakönyvezhető. A köteten szereplő forma itt is a szabályos átírás és a magyarban megszokott forma közötti kompromisszumnak értelmezhető, ráadásul azonos eljárással: a magyaros formáról elmarad az ékezet. Az azonban, hogy erre a kompromisszumra miért van szükség, nem világos.