A néptáncmozgalom az udmurtoknál
A magyar táncházmozgalom magja termékeny talajra hullott Udmurtiában: néhány lelkes fiatalnak és az udmurt hagyományoknak köszönhetően jól működik a magyar példa, még az eltérő körülményekből adódó nehézségek ellenére is. Ráadásul az udmurtoknál is igaz: a tánc egy vízszintes irányú vágy függőleges irányú kifejeződése – de csak ha ketten járják.
Legtöbb olvasónk bizonyára értesült már arról az örvendetes hírről, hogy a magyar táncházmozgalom felkerült az UNESCO „szellemi kulturális örökség”-listájára. De vajon emlékeznek-e még olvasóink arra, hogy hogy mondják udmurtul azt, hogy táncház, és van-e tippjük arra, hogy hol az udmurt fővárosban hol lehetne ropni egy jót – akár magyarosan, akár udmurtosan?
(Forrás: Wikipedia (udmurt változat) / Denis )
A magyar táncházmozgalom sikerei annak idején udmurt nyelvrokonainkat is megmozgatták; 1997-ben, magyarországi útjáról visszatérve, Andrej Prokopjev néprajzos meg is alapította az első – és azóta is egyetlen –, a népdalokkal szemben kifejezetten a táncra összpontosító és táncházakat is szervező udmurt együttest, az Ekton Korkát. Az együttesnek a nevét is a magyar táncházmozgalom ihlette, ekton ugyanis annyit tesz udmurtul, mint ’tánc’, a korka szó pedig ’ház’-at jelent. Andrej Prokopjev célja eredetileg a magyarhoz hasonló táncházmozgalom megteremtése lett volna Udmurtiában; az Ekton Korkát így nem csupán a színpadnak érlelt, elit együttesnek szánták, hanem olyan formációnak, amely táncházak, népi estek szervezésével táncba is viszi a közönséget, nem csak távolról szórakoztatja az érdeklődőket. A terv az együttes szintjén sikerült is, az Ekton Korka mind a mai napig rendszeresen szervez táncházakat Izsevszkben, és fellép szerte Udmurtiában, és azon kívül is. A magyarhoz hasonlóan széleskörű táncházmozgalmat azonban (egyelőre?) nem sikerült létrehozni Udmurtiában: aligha kell magyarázni, hogy az udmurt kultúra, az udmurt kisebbség helyzete és lehetőségei korlátozottabbak az orosz államban, mint egy többségi kultúra lehetőségei a saját államán belül.
A bárki számára látogatható táncházakat általában kéthavonta rendezi az Ekton Korka az izsevszki úgynevezett „Népek Barátságának Házá”-ban. Az intézmény neve sokat sejtető: falain belül nem lehet kifejezetten és kizárólag udmurt kulturális eseményeket szervezni, ennél „kultúraközibben” kell itt felfogni a programokat. A korábban előírt udmurt–orosz estek vitatható sikere miatt az utóbbi időben inkább más finnugor nyelvű népek táncait, így pl. magyar, csángó, észt, mari táncok tanítását ötvözik bele a táncházestekbe, amelyeknek egyébként a közönsége is soknemzetiségű: udmurtokon kívül oroszok, tatárok és marik is rendszeresen látogatják a mulatságokat, úgyhogy az ilyen „multikulti” partik elnevezése már nem is szimplán táncház, hanem „Ekton Korka Plusz”.
A táncházazás hagyománya azért persze az udmurtoknál sem a semmiből nőtt ki: ahogy nálunk hajdanában a fonóban összejárt az ifjúság, úgy az udmurtoknál is szokás volt, hogy időnként összegyűltek valakinek a házában a fiatalok, hogy együtt mulassanak, játsszanak, táncoljanak. Viszonzásképpen besegítettek a ház körüli munkákban: fát aprítottak, főztek, takarítottak. Az ilyen eseményeket sudon korka ’játszóház’ vagy pukon korka ’ülőház’ névvel illették – a korka szó jelenléte tehát többszörösen is indokolt az udmurt táncegyüttes nevében.
Az udmurtoknál egyébként – a magyar hagyományokkal ellentétben – inkább a kör-, mintsem a páros táncok a jellemzőek, és ha mégis együtt táncol két ember – akik akár egyneműek is lehetnek –, azt is inkább a többi táncos által formált kör közepén teszik, és táncuk erősen improvizatív jellegű. Ha két férfi vagy két nő táncol a kör közepén, akkor a tánc egyfajta versengésként is felfogható: ki tud ügyesebb, szebb figurát bemutatni, kinek sikerül jobban elkápráztatnia a közönséget; ha viszont egy fiú és egy lány lejt együtt, az bizony a kölcsönös – vagy legalábbis a fiú részéről fennálló – érdeklődés csalhatatlan jele.
A táncházszervezésen kívül az Ekton Korka „profiljába” tartozik a hagyományos udmurt táncok, népdalok, dallamok gyűjtése, lejegyzése is: gyakorta járnak gyűjtőutakra, expedíciókra. Ezenkívül rendszeresen lépnek fel kisebb-nagyobb, helyi és nemzetközi rendezvényeken, fesztiválokon. Jelenleg mintegy tíz állandó táncosuk van, akik közül mindössze ketten férfiak. A talpalávalót viszont inkább férfiak biztosítják, akik nem kevés hangszeren muzsikálnak: harmonikán, kobozon, krezs nevű udmurt pengetős népi hangszeren, különféle sípokon és furulyákon, klarinéton, magyar citerán, dorombon.
Általában hetente háromszor tartanak táncpróbát (szintén az izsevszki Népek Barátságának Házában), fellépések, koncertek előtt – amelyekből havonta akár kettő-három is akad – viszont akár naponta próbálnak. Nem is csoda, hogy az Ekton Korka eljutott már olyan rangos eseményekre is, mint a 2006-os strasbourgi „The Path of Birds” című fesztivál, vagy a Finnországból Svédországba átívelő Folklandia. Finn- és Észtországban rendszeres vendégek, Magyarországon viszont utoljára 2001-ben jártak, amikor egyúttal több rendezvényen is felléptek, így az Európai Kisebbségek Folklórfesztiválján Jászberényben és a Pécsi Nemzetközi Kultúrnapokon. Jó volna, ha nálunk, a táncházmozgalom hazájában és a fesztiválok paradicsomában is lehetőségük adódna gyakrabban fellépni.
Lehetne finnugor vagy akár uráli táncházat rendezni,ahol bemutatkoznának a kisebb népek és nem csak a Finnugor Világkongresszus alkalmával jönnének össze hanem ilyen alkalmakkor is,akár évente.