A költészet napja
Mit ünneplünk a költészet napján? A költészetet. De milyen költészetet? A jó költészetet. De mitől jó a költészet? És kinek?
Senki nem vonná kétségbe, hogy a költészet csodálatos. Hiszen ott vannak a kiválóbbnál kiválóbb költők remekművei... Igen ám, de az éves verstermés jelentős része nem állja ki az idők próbáját... A jobb költők munkásságának jelentős része is hamar feledésbe merül – már ha egyáltalán talál értő és érdeklődő közönséget. És akkor a dilettáns költőkről még nem is beszéltünk!
A dilettáns költők pedig örömüket lelik bűnrossz verseikben – sőt, előfordul, hogy mások tetszését is elnyerik esetlen költeményeik. Ha pedig valakinek öröme van valamiben, az jó. Tehát ha a vers rossz is, a költészet akkor is jó.
De mitől rossz egy vers? Egyáltalán: ha rossz egy vers, miért tekintjük költészetnek? Hol van a rossz vers és a nem-vers határa? Ezeket a kérdéseket nem mi fogjuk megválaszolni. Mi mindössze néhány példaszöveget adunk azoknak, akik ezen a kérdésen el szeretnének merengeni, vitatkozni.
Példaszövegeink Olli Nuutinen Suomea suomeksi (Finn(t) finnül) című tankönyvéből származnak. A könyv egyik visszatérő szereplője Liisa. Liisa expasija Pekka, aki rengeteg szép verset írt, amikor Liisa elhagyta. A könyv ezek közül ötöt közöl. Mi hozzátesszük a magyar fordítást is.
Muistatko sen päivän? Emlékszel arra a napra? Sinä sanoit: minulla on kylmä, Azt mondtad: fázom, ja me menimme Kaivopuiston kahvilaan és elmentünk a Kút parki kávézóba ja söimme jäätälöä. és fagyit ettünk. Mustat pilvet noisivat lännestä Fekete fellegek emelkedtek nyugatról ja tuli sade. és esni kezdett. Muistatko sen puun, Emlékszel a fára, jonka alla me istuimme, amely alatt ültünk, kun satoi amikor esett ja satoi? és esett? Mikä kesä se oli? Melyik nyár volt az? Mikä päivä se oli? Melyik nap volt az? Mikä puu se oli? Melyik fa volt az? Muistatko? Emlékszel?
(Forrás: Wikimedia Commons / Marcela / GNU-FDL 1.2)
Satamakadulla, samassa talossa A Kikötő utcában, ugyanabban a házban asui Matti Mikkonen, maalarimestari. lakott Matti Mikkonen, a szobafestő. Matti sanoi:huomenta naapuri, Matti azt mondta: reggelt, szomszéd, kaunis ilma tänään. szép időnk van ma. Ja minä sanoin: niin on, És én azt mondtam: így van, ja kävelin Kauppatorille. és a Piac térre sétáltam. Oli todella kaunis aamu. Valóban szép reggel volt. Matti oli oikeassa kuin aina. Mattinak igaza volt, mint mindig. Ja sitten minä istuin Kaivopuistossa És aztán üldögéltem a Kút parkban puiston penkillä a park padján ja kirjoitin runoa és verset írtam sinusta ja elämästä, rólad és az életről, sinulle ja elämälle. neked és az életnek. Tuuli etälästä, Pihlajasaaresta, Délről fújt, a Berkenye-szigetről, aurinko paistoi, a nap sütött, odotin sina, sinä et tullut. vártalak, te nem jöttél. Minulla oli ikävä sinua. Hiányoztál. En osannut kirjoitta runoa, Nem tudtam verset írni, koska minulla oli niin ikävä sinua. mert annyira hiányoztál.
(Forrás: Wikimedia Commons / Tomisti / GNU-FDL 1.2)
Aurinko nousi idästa A nap keleten felkelt ja taivas oli punainen. és vörös volt az ég. Tänään tulee varmasti sade, Ma biztosan esni fog, sanoi Matti Mikkonen, mondta Matti Mikkonen, koska taivas on noin punainen mert az ég olyan vörös näin aamulla. így reggel. Ja hän oli oikeassa taas kerran És megint igaza volt, niin kuin aina. mint mindig. Hän sytytti savukkeen Cigarettára gyújtott, ja tarjosi sinulle tulta, és tűzzel kínált, mutta sinä sanoit, de azt mondtad, ei kiitos, en polta. nem, köszönöm, nem dohányzom. Kun me tulimme takaisin saaresta Amikor visszajöttünk a szigetről tuli sade. esni kezdett. Matti oli oikeassa. Mattinak igaza volt.
(Forrás: Wikimedia Commons / MyName (Mahlum))
Minä kirjoitin sinulle kirjeen Írtam neked egy levelet, kun minulla oli niin ikävä sinua. amikor annyira hiányoztál. Kirjoitin pienen kirjeen Egy kis levelet írtam, ja sanoin, että minä rakastin sinua. és elmondtam, hogy szeretlek. Ja sinä vastasit minulle És te válaszoltál nekem, ja kirjoitit, és azt írtad, että sinä et rakastanut minua. hogy te nem szeretsz. Minä kävelin Kaivopustoon Elsétáltam a Kút parkba ja seisoin sen puu alla és álldogáltam az alatt a fa alatt kauan sokáig yksin. egyedül.
(Forrás: Wikimedia Commons / Frieda / CC SA-BY 2.5)
Minulla oli ystävä, Volt egy barátom, jonka nimi oli Johan. akinek Johan volt a neve. Hän luki biologiaa, Biológiát tanult, ja hän näki sinut Korkeasaaren és látott téged a Magas-sziget* laivarannassa toisen kanssa kikötőjében valaki mással käsi kädessä. kéz a kézben. Se oli se kesä Az volt az a nyár, ja se oli se tavallinen tarina. és az volt az a hétköznapi történet. Kevät toi, A tavasz hozta, syksy vei. az ősz vitte el. * Korkeasaarin, azaz a Magas-szigeten található Helsinki állatkertje. Talán ezért van jelentősége, hogy Johan biológiát tanult.
vagy egyszerűbben mondva: van érzelmileg hozzáférhetőbb, és kevésbé hozzáférhető vers, amit viszont lehetetlen jó-rossz vonalon értékelni. és van a vers, mint (értéksemleges) kulturális formátum, ami egy rugalmas dolog - és szerintem kb az a vers, amit annak kategorizál egynél több ember.
oké, ez felhívás a táncra... mondjuk abból indulok ki, a versnek elsősorban hatása van, ha van neki, ami "jó" hogy van, és nem feltétlenül jó maga a hatás - de kell, hogy legyen, valami. akkor a vers egy élő emberi dolog, egy élő kultúrtárgy. vagyis a kulturális kontextusa tartja életben, ha az nincs, akkor archív szöveg lesz, de nem vers. ezért kell lefordítani jól azt a középlangyos finn cuccot pl. vagyis amíg működik, addig létezik, ha már nem, akkor meg nem, és a felvétel technikája egy médiuma a működésnek, viszont nem ér semmit sem, ha nincs aki értse a betűket, és hatás alá tudjon kerülni. majdnem azt írtam, hogy érzelmi hatás alá, ami ugye nem minősíthető, hogy valakinek az érzelmei jók-e vagy rosszak: vannak, és nem mondhatja nekem senki, hogy rosszu érzem a verset, mert azt igaziból másképp, vagy sehogyanse kellene érezni. na de hogyan mérnénk meg az érzéseket? és ki lenne akkor "nagy" költő?
Neeem. A "rossz vers" az nem ez. Ezek "középszerű versek".
A rossz vers az ilyen:
Cukorka (a szerző nevét illedelmességből elhagyom)
Márcsak 1etlen gyertya világít az embereknek. (sic!)
Mérgezett cukorkával etették meg őket.
Soha nem kellett volna elveszni ennyi embernek,
Hamis, hazug vágyak vezetik a szíveket.
Mondd, hogy csak álmodom, majd felébredek
Ez csak 1 illúzió, mindjárt vége.
Az agyhalál nem lehet valóság.
Ilyen mélyre sűllyedt a világ?
...vagy ilyen:
Légy méltó
- magad porához, melyben
egy lélek meglakolt
Légy hű
- buzgó halom, melyben
szent szellem őszűl
Légy rab
- szerető szolga, melyben
élő test él áldozatul