Köszöntő Románia nemzeti ünnepére

1918 december elsején a románok gyulafehérvári nagygyűlése kimondta Erdély csatlakozását Romániához. Ma ez a nap Románia nemzeti ünnepe. Lucian Mîndruță újságíró ez alkalmából köszöntőt helyezett el a Facebookon. A szöveget Szilágyi N. Zsuzsa fordításában közöljük.

Kedves magyar, német, török, tatár, bolgár és zsidó barátaim!
Nemzeti ünnepünkön szeretnék köszönetet mondani nektek.

Köszönöm nektek, kedves magyarok, a szép erdélyi városokat, amelyekre talán jobban is vigyázhattunk volna. Köszönöm, mert tudom, hogy amíg mi a nagyobb hazát ünnepeljük, számotokra nehéz nem arra gondolni: a ti hazátok kisebb lett.

Köszönöm nektek, kedves németek. Nem csak a teuton lovagok által épített kastélyokat, a parasztvárakat és erődtemplomokat, ahová hétvégén kirándulni visszük gyermekeinket (és gyakran elfelejtjük elmondani nekik, ki építette azokat), hanem I. (Hohenzoller) Károly királyunkat is. Neki köszönhető, hogy van egy nagy országunk, törvényekkel, amelyeket még csak próbálunk betartani.

Köszönöm nektek, kedves törökök és tatárok: ti adjátok hozzá a Kelet fűszereit – nem csak az általunk nemzetinek tartott ételeiteket, hanem azt is, amilyenek vagyunk: hiszen Nászreddin Hodzsa a miénk is!

Köszönöm nektek, kedves bolgárok, hogy túl tudtátok tenni magatokat Dobrudzsa száz évvel ezelőtti elvesztésén – így lett nekünk is kijáratunk a tengerre (noha lám, nyaraláskor még így is hozzátok húzunk!).

Köszönöm nektek is, kedves sokat üldözött zsidók, amiért annyi generáció orvost, tanárt, matematikust és költőt adtatok nekünk. Köszönöm nektek Tristan Tzarát (a dadaizmus atyját, az első olyan egyetemes művészeti irányzatét, amelynek így alapítói lehetünk), de Mihail Sebastiant is, akivel olyan csúnyán elbánt a nagyszüleim generációja.

Köszönöm nektek mind, és sajnálom, hogy olyan sokan elmentek közületek!

Sajnálom, hogy az itt maradottak gyakran nem érzik jól magukat az általunk felépített Romániában. Szeretném, ha tudnátok, hogy számomra ez a ti hazátok is, amely gazdagabb attól, hogy vagytok. És szebb az általatok képviselt történelemmel. És szegényebb, ha nem vagytok itt, hogy velünk együtt dolgozzatok és álmodjatok.

Úgy gondoltam, mindezt egy olyan napon mondom el nektek, amikor mindenütt folyamatosan csak azt a szót lehet hallani: „román”. Számomra Románia csak veletek együtt teljes. Magyarok és németek és törökök és bolgárok és tatárok és zsidók…

Lucian Mîndruță
2012. december 1.

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)