Kilenc és új

Mi köze a ’kilenc’ és az ’új’ jelentéseknek egymáshoz? P. Tamás kérdezi:

„Számos modern európai nyelvben (olasz francia, spanyol, angol német) és a latinban is a kilences szám neve és az 'új' jelentésű melléknév szóalakja megegyezik vagy legalábbis hasonló. A modern nyelvek feltehetően a latinból vették át, de hogyan került ez az egyezés a latinba?”

Kedves Tamás! A modern európai nyelvek (kivéve a finnugor nyelveket, a máltait, ami sémi nyelv, és a baszkot, ami rokontalan) mindannyian az ún. indoeurópai (vagy indogermán) nyelvcsaládhoz tartoznak. (Sőt, ugyanehhez a családhoz tartozik még egy sor nyelv Ázsiában is, amelyeket Bangladestől Örményországig beszélnek.) Ezek a nyelvek tehát nem „átvették” a 'kilenc' és az 'új' jelentésű szavakat, hanem örökölték, és nem a latinból – kivéve persze az újlatin nyelveket (például az olaszt, a franciát és a spanyolt), amelyek a latinból származnak.

Az egymással rokon nyelveknek közös őseik vannak, vagy egyetlen nyelv, vagy egymáshoz közel álló nyelvváltozatok. Így az olasznak, a franciának és a spanyolnak a latin az őse, pontosabban a latin különböző változatai az őseik. Ugyanígy az indoeurópai nyelvek is egymáshoz közel álló nyelvváltozatokból származnak, ebben a folyamatban különböző időszakokban önállósultak. Például a latin már régesrégen külön fejlődött a germántól, a szlávtól és a család többi ágától, míg az újlatin nyelvek, a germán nyelvek és a szláv nyelvek csak később önállósultak ezeken az ágakon belül.

Nos, a 'kilenc' jelentésű szó a legősibb indoeurópai nyelvváltozatokban valószínűleg eneu-nak vagy enu-nak hangzott, ennek örököse az óind nava, az örmény inn, a görög éna-, a szláv devet, a germán nivun, a latin novem, az óír nói, az albán nen-de, és így tovább.

Az 'új' jelentésű szó az ősi indoeurópai nyelvváltozatokban new-nek hangozhatott, ebből származik az óind nava, az örmény nor, a görög neo, a szláv nov-, a germán niw-, a latin nov-, az óir núe, és így tovább.

A nyelvtörténészek nem biztosak abban, hogy a két ősi szónak valaha is köze volt egymáshoz azon kívül, hogy hasonló hangzásúak voltak. Sokan gyanakszanak azonban arra, hogy van köztük kapcsolat. Ezt azzal szokták alátámasztani, hogy a 'nyolc' jelentésű ősi indoeurópai szó, ami októ-nak hangozhatott, valószínűleg egy kettes számú szóalak. (A kettes szám sok nyelvben ismert, az egyes számmal és a többes számmal egyenrangú nyelvtani szám.) Ebből viszont arra következtetnek, hogy akkoriban négyesével számoltak: a nyolcat úgy fejezték ki, hogy 'két négyes', a nyolcas után következő kilences szám pedig a második négyes után egy új négyest kezdett, innen származhat az elnevezése. De ezt nem tudhatjuk biztosan, hiszen olyan régi nyelvről van szó, amelyről semmiféle írásos emlék nem maradt fenn.