Remény és kétség: hagyomány és politika a mariknál
A többi oroszországi finnugor néphez hasonlóan a marik helyzete is nehéz és bizonytalan, de ők jobban megőrizték identitásukat és összetartásukat. Ezzel nemcsak a saját esélyeiket javítják, de sorstárs nyelvrokonaiknak is példát mutathatnak.
A mari népen belül a mari nyelven beszélők aránya a közel 100%-ról az elmúlt ötven évben mára 80%-ra esett, de ezzel még mindig ők őrzik a legjobban nyelvi hagyományaikat az önálló állam nélküli finnugor kisebbségek közül. A többi népnél ez az arány további 10-20%-kal is rosszabb. A mari kutatóintézet felmérése szerint a marik háromnegyede az anyanyelvét tartja a legfontosabb etnikai jellemzőjének.
(Forrás: autotravel.org.ru)
Kezdeti sikerek a rendszerváltás után
A harmadik évezred elején a nagyjából 300 ezres lélekszámú mariföldi marik anyanyelvüket 226 iskolában tanulhatták, a Mari Állami Egyetem történelem és filológia tanszékén, a fővárosi tanárképzőn pedig a diákok több mint felét mari nyelven oktatták. Ezek irigylésre méltó adatok, hiszen a saját köztársaságukon belül is 43%-os kisebbségben vannak. 1995-ös új alkotmányuk értelmében nemcsak a mari nyelv két változatát, a mezei és a hegyi marit fogadtatták el az orosz mellett államnyelvként, de azt is elérték, hogy a köztársasági elnöktől elvárás legyen a mari nyelvismeret. Sajnos ez sem tudta meggátolni, hogy 2001-ben ne a gyakran a fehérorosz Lukasenkához hasonlított, diktatórikus és orosz nacionalista érzületű Leonyid Markelov kerüljön Mariföld köztársasági elnöki székébe. Azóta is ő az elnök, és az elmúlt nyolc évben sok mari reformot visszafordított.
Egy összetartó nemzet
A marik ma négy nagyobb csoportra oszlanak, és két hivatalos nyelvet beszélnek, de – például a mordvinokkal ellentétben – mindannyian mari nemzetiségűnek tartják magukat. A Volga bal partján élnek a mezei marik. Tőlük észak-nyugatra és keletre a köztársaság területén kívül is sok marival lehet találkozni. A Volga jobb partján, egy kis területen pedig a saját nyelvvel rendelkező hegyi marik élnek. A hegyi marik ugyan csak a marik egytizedét teszik ki, de különösen híresek tisztán megőrzött népdalaikról és néptáncaikról.
A mezei és hegyi mari nyelv közötti különbségek nem túl nagyok: szakértő nyelvészek a cseh és a szlovák nyelv közötti különbségekhez hasonlítják. Szakszóval élve, a két nyelv egy diarendszert alkot.
A keleti marik egy jelentős, százezres csoportja Baskíriában (nagyjából a régi Magna Hungaria vidékén), az Urálon innen él, ahová az évszázados orosz adóztatások és hittérítés elől menekültek. A baskíriai mari közösség helyzete több szempontból is különleges. Itt a legerősebb a hagyományok ápolása és a nyelvi és vallási szokások őrzése. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Baskíria nemzetiségileg rendkívül összetett, és nincs uralkodó vallása sem. Baskírok, tatárok, csuvasok, oroszok, ukránok, marik és további kisebbségek élnek egymás mellett, gyakran kis, a világtól elzárt falvakban. A keleti marik egyébként is azért hagyták el szülőhelyüket, hogy kultúrájukat megőrizhessék, és a baskíriai nemzetiségi megosztottságban közösségükön kicsi volt a nyomás, hogy a többség nyelvéhez vagy vallásához igazodjanak.
Természet és vallás
Akárcsak a közeli komi, udmurt és mordvin területeken, a hittérítés a mariknál sem volt teljesen sikeres. A mai napig fennmaradtak pogány szokások, bár a legújabb felmérések szerint a lakosságnak mindössze 1%-a vallotta magát a hagyományos mari vallás követőjének. A Mari Köztársaság területén ennek ellenére 400 szent ligetet tartanak számon, ahol évi 20 körüli alkalommal rendeznek „pogány” ünnepségeket.
Az ősi mari vallás a természet szeretetén és tiszteletén alapul, és különösen fontos szerepet játszanak benne a szent fák. A szokásos természeti isteneken (napisten, földisten, szélisten stb.) kívül a földön élő, keremet nevű félistenekben is hisznek. A legismertebb kerevet Csumblat, aki legendásan hős vezér volt. Az ősi vallás papjainak a neve kart. Vezetőjük, Alekszej Jakimov szerint jelenleg körülbelül 120-an működnek és vezetik rendszeresen a különböző ünnepségek szertatásait a szent ligetekben.
A természet ilyen szintű tiszteletének köze lehet ahhoz, hogy a köztársaságot ma is 57%-ban erdők borítják. Ezen a mindössze negyed-magyarországnyi területen több nemzeti park és természetvédelmi körzet is található. Közülük a Mari Csodra, azaz a Mari erdő a leghíresebb, ahol 19 szanatórium és számos turistaút várja a gyógyulni és kirándulni vágyókat.
Egy harcos nép
Pomozi Péter mari szakértő szerint az ősmagyar mellett a mari volt a leginkább eltörökösödött nép. Mariföld neve mariul Mari El, amelyben a második szó tatár származású, és 'nép, birodalom' a jelentése. A marik korábbi külső megnevezése cseremisz volt, aminek eredete nem teljesen tisztázott, de az egyik elmélet szerint a szomszéd török származású csuvas (bolgár török) nép śar szavára vezethető vissza. Ez 'hadat' jelent – ugyanez az etimológiája a magyar sereg szónak is.
Mindez a marik kiemelkedő vitézségére utalhat, ahogy az is, hogy a tatár uralkodás alatt a mari népnek volt egy harcos rétege, akiknek nem kellett adót fizetniük, és inkább szövetségesként vehettek részt a tatár hódításokban.
Maga a mari szó minden valószínűséggel óiráni eredetű, és eredeti jelentése 'férj, ember'. Mindössze 1919-ben, a kazanyi Mari Kongresszuson választották hivatalos önmegnevezésükké. A főváros nevét is nem sokkal ezután változtatták a korábbi orosz, majd szovjet nevéről a ma is használatos Joskar-Ola névre, amelynek mari jelentése 'vörös város'.
Reformok és végük, a történelemben és ma
Az 1905-től 1926-ig tartó időszak kulturálisan különösen eredményes volt a mari nép számára. Ekkor jelentek meg a mari irodalom első nagy alakjai, és ekkor alapították meg a mari nemzeti színházat, múzeumot és könyvkiadót is.
Ez a már-már aranykor szomorú véget ért az 1937-es sztálini tisztogatásokkal, amikor szinte a teljes mari értelmiséget – a mari összlakosság 4%-át – vagy kivégezték, vagy lágerekbe küldve lassú halálra ítélték. Ekkor törölték el egy központi párthatározattal a korábban létrehozott közös mari nyelvet is.
Nagyon kellemetlen, hogy a jelenleg is hatalmon lévő Leonyid Markelov köztársasági elnök vezetését ehhez az időszakhoz kezdik hasonlítani. Az államfő sok újságot bezáratott. Hatására az ősi mari vallásról könyvet publikáló Vitalij Tanakovot kétszer is perbe fogták, Jurij Anduganovnak, a Nemzetközi Finnugor Kongresszus elnökének pedig távoznia kellett a köztársaságból – három évvel később pedig gyanús körülmények között hunyt el a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben.
Markelov döntéseinek köszönhetően a mariföldi mari kisdiákoknak ma már csak 20%-a részesül anyanyelvi oktatásban. Ez jelentős visszaesésnek tűnik a 10 évvel korábbi helyzethez képest, bár a Mari Köztársaság nem jelentet meg pontos nemzetiségi statisztikai adatokat. Ettől függetlenül a marik – összetartásuknak és hagyományőrzésüknek köszönhetően – még mindig jobb helyzetben vannak, mint más oroszországi finnugor társaik, és remény van rá, hogy a magyar, a finn és az észt diplomáciai nyomás hatására az elmúlt évek kedvezőtlen politikája még a visszájára fordítható.
Források:
Wikipédia
Csepregi Márta: Finnugor kalauz. Budapest, 2001
Mari hírek angolul: http://mariuver.info/eng/index.html
Hírek finnugor népekről magyarul: http://renhirek.blogspot.com/
Angol nyelvű cikk Markelov politikájáról: http://www.rferl.org/content/article/1060809.html
Tanulmány a baskíriai keleti marikról: http://www.rusin.fi/eastmari/eng/overvm.htm