Online gavallérok
A fordítás – és ezt a fordítók titkon mind nagyon jól tudják – nárcisztikus tevékenység. Titkon vagy beismerten a legtöbb fordító az elismerésre hajt. Ez alól az amatőr fordítók sem vonhatják ki magukat. De vajon mi vehet rá ennyi embert, hogy „mindössze” az elismerésért több-kevesebb időt áldozzon egy-egy film vagy sorozatepizód magyarítására? Mi a jó az önkéntes fordításban? És mi szükségeltetik hozzá? Öt fordítót kérdeztünk a műhelytitkokról.
Összesen hat fordítót kértünk fel interjúra, akik közül öten (djhusi, Gyulimali, Mammut, mielikki és Victorpictor) mondtak igent a felkérésre. Ezúton is köszönjük nekik. Nagy szerencse, hogy mind az öten teljesen más háttérrel és tapasztalattal rendelkeztek, és (bár nem beszéltek össze) igen egybehangzóan nyilatkoztak a legtöbb kérdésről. Ez a cikk a velük folytatott – igen élvezetes – beszélgetések anyagából készült.
A felkért hölgyek és urak az alábbi két sorozat fordításán dolgoztak. (Fontos megjegyezni, hogy nem feltétlenül csak ezekén – Victorpictor pl. inkább Prison Break [magyarul A szökés] c. sorozat online fordítójaként ismert.) Az egyik a The IT Crowd (magyarul Kockafejek) című brit szitkom (sitcom, szituációs komédia), a másik a Terminator: The Sarah Connor Chronicles (Terminátor: Sarah Connor krónikái) című amerikai akciósorozat. Az előbbit már vetítették magyar nyelven, az utóbbiból néhány epizód volt látható magyarul, majd a televízió – az alacsony nézettség miatt – levette a műsoráról.
(Forrás: MTI, Czimbal Gyula)
Kik, mit, mióta, miért és hol?
Öt ember még nem minősül reprezentatív mintának, de a válaszaikból kirajzolódhat egy – ha nem is hibátlan, mégis pontos – kép. Ha az egyes fordítókat nem is, a közösséggel kapcsolatos ismereteket és a motivációkat például remekül le tudták írni.
Hogy kik a fordítók? Ahogy Victorpictor fogalmazott: „van itt mindenfajta ember, az orvostól a hentesig”. A megkérdezettek közül ketten tanulnak, az egyikük mérnök, egy pedig informatikával foglalkozik. A többiek kora, neme azonban meghatározhatatlan: a feladat műszaki jellege miatt valószínű, hogy az oldalon tevékenykedő fordítók nagyobb része férfi, méghozzá fiatal (20–30 éves).
A mit? kérdésre egyszerű a válasz: filmeket, sorozatokat fordítanak. Olyanokat is, amelyekhez sosem készült „hivatalos” szinkron vagy felirat. Az angolszász filmművészet egymagában is felmérhetetlenül gazdag, így rengeteg filmalkotás születik, amely el sem jut Magyarországra. De az Amerikában éppen futó sorozatok is komoly piacot jelentenek – hazánkba ezek (a jogdíjak, a fordítás és a szinkron miatt) legalább fél-egy, vagy akár több éves késéssel, esetleg sosem jutnak el. Márpedig egy sorozatrajongó türelmetlen. Miért várjon egy évet, ha egy amatőr felirat 1-2 napon belül elkészül?
A mióta? csalafinta kérdés. Az interjúalanyaim kétféle választ adtak rá: „már nem is tudom”, illetve „volt egy kedvenc filmem/sorozatom, és még nem volt hozzá felirat”. Aztán a csapatban maradtak.
Hogy miért? Arra pofonegyszerű a válasz. Hadd idézzem Victorpictort, mert talán ő fogalmazta meg a legplasztikusabban: „mi respectre gyúrunk”. Azaz az elismerésért. Vagy szerelemből, hiszen aki belefog, biztosan szereti a filmeket, sorozatokat.
A végül: hol? A sorozatok fordításait a http://mirror.donsystem.hu/old/ vagy a http://www.hosszupuskasub.com/ webhelyről lehet letölteni. Számunkra az előbbi lényeges, mivel az oldalon aktív és tartalmas fórumélet zajlik, amelynek jelentőségére az alábbiakban térünk ki.
www.feliratok.hu: az utolsó magyar szakszervezet
Nyugodtan kapcsolják ki az iróniaradart: a közcímben foglalt állítás nagyon is komoly. Az oldal 2000 környékén jött létre, és „mindig is törekedett arra, hogy egyfajta közösséget teremtsen” – mondja Mammut, a szájt passzív adminisztrátora és egyik legrégebbi (7–8 éve működő) fordítója.
Bár eleinte itt is kavarogtak a fordítások, és a közösség a szabad rárablás elvén működött, hamar rájöttek, hogy ez ebben a formában nem működőképes. Tehát tettek ellene, mégpedig úgy – és itt adjuk át a szót Victorpictornak –, hogy ezután „bejelentés alapján ment minden fordítás, és nem volt előzés. Aztán jöttek a vadhajtások, és ennek vége lett. Az volt a lényeg, hogy a bejelentő védve volt. Az oldalra nem kerülhetett fel más felirata”.
A tény meglepő. Létezik, hogy egy piacorientált, szabad versenyes világban, „amatőrök” között ilyen megállapodást lehessen kötni? Úgy tűnik, igen. Sőt, a rendszer – a külső versenytársak ellenére – továbbra is él és működőképes.
Bekerülni viszonylag könnyű – „ha kijön valami új sorozat, és azt naprakészen és gyorsan (2–3 nappal a megjelenés után) tudod csinálni, bent vagy” – magyarázza djhusi, bár Victorpictor ellentmond neki: „bekerülni nehéz. Sokan nem fogadják el, hogy igenis vannak követelmények mind formailag, mind fordításilag”. Ezzel Mammut is egyetért – szerinte nem számít, milyen gyorsan lesz kész egy-egy felirat, a lényeg, hogy jó legyen.
A fordítások ellenőrzését az adminisztrátorok (adminok) végzik. Mammut ugyan már csak passzívan admin, de azért még emlékszik a munka ezen részére: „próbálkozunk, hogy azért a felkerülő feliratok elérjenek egy bizonyos szintet, azaz igyekszünk minden beküldött feliratot megnézni. Sajnos néha átcsúszik a rostán pár igénytelenség, de ezért általában szólnak a felhasználók. Mikor az ember éjjel 2-kor 30 felirattal néz farkasszemet, hajlamos átsiklani felettük”.
Aki idővel nevet szerez magának, akár „hivatalos” fordítóvá is válhat az oldalon. A hivatalos fordító védett helyzetben van: a sorozathoz csak ő készíthet feliratot. Természetesen előfordul, hogy a felirat készítése valamilyen okból késik. „Hogyha olyan »nagy« fordító jelzi, hogy csúszik a felirat családi, munka vagy ilyesmi okok miatt, azt szinte mindig elfogadják, és nincs belőle gond” – nyilatkozik a kérdésről mielikki.
A hivatalos fordítók azonban idővel elfogynak (családot alapítanak, munkahelyet váltanak, megváltoznak a preferenciáik), és a helyükre nehéz megbízható fordítókat találni. „Sok ember van, aki elég aktív, aztán 1-2 hónap múlva huss, elpárolog” – mondja Mammut, amikor az utánpótlás nehézségeiről van szó. Ez az önkéntes munka egyik hátulütője.
(Forrás: Hubay József, sxc.hu)
Trükkök és módszerek
A fordítók igyekeznek gyorsan, mégis jó minőségben és pontosan dolgozni. Először is megnézik az epizódot. Igyekeznek hozzá eredeti nyelvű feliratot szerezni, mivel ez összehasonlíthatatlanul megkönnyíti a munkát. A (többnyire) angol feliratok megszerzése viszonylag könnyű, de mindig kritikával kezelendők: „oda kell rájuk figyelni, mert néha olyan »tréfák« vannak bennük, hogy pl. right (jobb) helyett left (bal) van írva” – mosolyog Victorpictor.
Az angol felirat nemcsak az értést könnyíti meg. A teljes munkafolyamatot lerövidíti. Egy vadonatúj feliratot ugyanis időzíteni kell, azaz időben a filmhez kell igazítani, hogy a felirat a megfelelő időben lássék a képernyőn. Vannak, akik csak ezzel foglalkoznak, ahogy djhusi meséli: „az ilyesmi pillanatok alatt megvan, ha valaki erre specializálódott. Amint kijön a magyar felirat, rögtön van hozzá 5 időzített változat is”. Ez csakugyan hasznos és fontos, hiszen az egyes kópiák eltérő hosszal rendelkezhetnek. Akármilyen tökéletes is a felirat, ha fél perccel el van csúszva a filmhez képest, gyakorlatilag élvezhetetlenné teszi a mozizást.
És mi történik, ha nincs felirat? Djhusi tudja a választ: „ilyenkor ujjakat keresztbe, és fülhallgató”. Vagyis a fordítók a mai napig dolgoznak hallás után – majdnem mindegyik megkérdezettnek volt ilyen élménye. „Sokan sportként űzik” – teszi hozzá Victorpictor. A hallás után készült fordítások mindenképp időigényesebbek: a többszöri meghallgatás, a begépelés, az időzítés, az utólagos javítás időrabló, ráadásul a felvétel hangminősége sem feltétlenül tökéletes.
Meddig tart egy epizód lefordítása? A válaszok erősen szórnak: az epizódonkénti egy-másféltől hat-nyolc óráig terjednek. A szórásban szerepet játszhat a gyakorlottság, az adott rész hossza (a Kockafejek egy-egy epizódja 20–22 perc, míg pl. a Maffiózók c. sorozaté 50–55 perc is megvan), a nyelvezet nehézsége, illetve, hogy van-e eredeti felirat. Gyulimali szerint „egy Kockafejek felirattal kb. 2–3 óra, hallás után talán a duplája”. Jelentős különbség.
Milyen teendői vannak még egy fordítónak, mielőtt közzétenné a művét? Pl. átolvassa ő maga, hogy észrevegye a fordítási hibákat vagy egyenetlenségeket. Futtat rajta egy helyesírás-ellenőrző programot. Időzíti. Megmutatja egy független személynek, aki szintén átolvassa. Jól látható tehát, hogy az utómunkálatok is igencsak időigényesek.
Meddig lehet? Az amatőr fordítás mint életforma
Az amatőr fordítók nyilvánvalóan nem kapnak pénzt a fordításukért, mivel „nem lenne értelme ezért pénzt kérni... akik csinálják, azért csinálják, mert szeretik az adott filmet vagy sorozatot” – foglalja össze djhusi.
A fordítók nagy része szereti ezt az időtöltést, és hosszabb távon is szeretne fordítani. Ez azonban jelentősen időfüggő. Mennyi időt lehet rászánni erre? „Szerintem ez a 2 hetente 1 rész belefér, de a heti 1 sok lenne, azt hiszem” – így Gyulimali. Mammut véleménye egybecseng ezzel: „attól függ, hogy mennyi időt szentel az ember egy hobbira. A munka és a hobbi minden területen jól meg kell, hogy férjen egymással”.
Végül következzék Victorpictor már-már ars poeticának tekinthető összefoglalása: „a lényeg az, hogy manapság felhígult ez a »szakma«. Boldog-boldogtalan fordít bele a világba, és teszi közzé a feliratos oldalakon. Ezzel az a baj, hogy mire én elkészülök az »igényes« feliratommal, addig tízezren megnézték a másikkal, én meg feleslegesen dolgoztam. Rengeteg embernek az is elég, ha alul megy valami magyar szöveg, és ezt nagyon komolyan mondom – ez is az egyik oka, hogy abbahagytam. Talán még visszatérek, ki tudja. Tulajdonképpen igen, most is hiányzik kicsit. Hogy meddig lehet csinálni? Ameddig jólesik, és nem megy más rovására. Én még szívesen, akár évekig is csináltam volna...”
(Forrás: Christian Wagner, sxc.hu)
Jogi esetek
Nem tértünk volna ki erre, hiszen fel sem merült volna a kérdés, ha az egyik fordító nem az alábbi sorokkal utasította volna el a felkérést: „köszönöm, hogy megkeresett, de nem kívánok interjút adni, mivel az »amatőr« fordítás – mint utóbb rájöttem – szerzői jogokat sért. Érdekes dolog, mert létezik olyan DVD (film) is, amire az internetről letöltött felirat került fel, a fordító tudta és beleegyezése nélkül.”
Ezek után mindenképpen adódott a kérdés, hogy az interjúalanyok tapasztaltak-e bármilyen visszaélést. Meglepő módon az ötből ketten számoltak be ilyen élményről: „egyszer azért dühös is lettem, mert az egyik torrent oldalon megjelent a Vaskabátok című film, és az én feliratom volt alatta, de a nevemet kivették belőle” – mondja Gyulimali.
Mielikkinek hasonló problémája akadt: „a második évadnál találtam az interneten véletlenül valakit, aki szintén fordította a sorozatot, velem párhuzamosan, és más internetes oldalakra föl is tette, ahonnan bárki hozzáférhetett. Nem azt mondom, hogy én olyan profi lennék, de az ő fordítása sokkal gyengébb volt. Sok volt benne a szó szerinti fordítás, amit meg nem értett, bent hagyta angolul. És egyszer csak megtaláltam egy internetes oldalon az ő feliratát, de az én nevem volt odaírva hozzá. Nem tudom, ki volt, de eléggé kiakasztott.”
Az amatőr fordítás tehát szerzői jogi problémákat is felvet. A fenti történet, miszerint az önként, ingyen készült fordítást kereskedelmi célokra használták fel, nem egyedi. A fórumokon több hasonló esetről is beszámoltak már. Abban viszont minden megkérdezett egyetértett, hogy az online fordítás nem egyértelműen legális tevékenység, így jogorvoslatra sincs feltétlenül mód.
Azaz az önkéntes fordítás – épp a nyilvánosság és a felülírhatóság miatt – kockázatos dolog. Érdekes, hogy a fordítókat nem zavarja, ha más belejavít a munkájukba; „ebből is csak tanulunk” – mondják. A lényeget Gyulimali foglalta össze a legtalálóbban: „az igaz, hogy az én munkám, de senki nem kényszerített rá, hogy elvégezzem. Ismerem a kockázatait, és elfogadom őket”.
Az amatőr film- és sorozatfordítók világa érdekes, izgalmas és élő, tele szorgos, lelkes és fáradhatatlan emberekkel, lefordítatlan filmekkel és sorozatokkal. Ha kedvet érez, csatlakozzon hozzájuk. Legyen Ön is filmfordító!