Nyelvünkben él a természet
A veszélyeztetett fajok kipusztulása és a veszélyeztetett nyelvek kihalása elleni harc nem csak szellemiségében rokon. A nyelvek megőrzése nem csupán kulturális szempontból nemes cél, hanem a biológiai katasztrófa megelőzésének egyik fontos eszköze lehet. Erre hívják fel a figyelmet a biokulturális sokféleség megőrzését támogató törekvések.
A fajok és a természetes nyelvek sokfélesége jóval szorosabban függ össze, mint gondolhatnánk. Az ennek érzékeltetésére alkotott fogalom a biokulturális sokféleség. A biológiai, a kulturális és a nyelvi változatosság megőrzésének támogatását az 1996 óta működő Terralingua tűzte a zászlajára. A szervezet egyik képviselője, Tove Skutnabb-Kangas nyelvi jogi úttörő munkája mellett ezekkel az összefüggésekkel is foglalkozik. Kutatásairól szeptember elején tartott előadást az MTA Nyelvtudományi Intézetében.
(Forrás: Alfred Palmer)
Kihaló fajok és kihaló nyelvek
Előadásában a fő összefüggések között emelte ki, hogy a kihaló fajokkal egyetemben a világ nyelvei is rohamos tempóban halnak ki. Ugyanúgy, ahogy a környezetszennyező társadalmak óriási veszélyt jelentenek a természetre, nyelveik is veszélyeztetik a bennszülött nyelveket. A párhuzam nem véletlen, ahogy az sem, hogy a világ nyelveinek sokféleségét jelző index (LID, Index of Liguistic Diversity) és a biológiai sokféleséget jelző index (Living Planet Index) változásai is azonos irányba mutatnak: mindkettő rohamosan csökken. A nyelvek kihalása arányaiban jóval gyorsabb: az index 1970-től 2005-ig globálisan 20%-os csökkenést mutat.
Az élet sűrűje és a nyelvi sokféleség: azonos területen
A nyelveket a kulturális identitás fő hordozójaként szokás említeni, és védelmüket is ez a nézőpont határozza meg. Azonban alapvető összefüggés van a nyelvek koncentrációja és a természeti változatosság között is. Az azonos nyelvet beszélő, egy kultúrához tartozó (úgynevezett etnolingvisztikai) csoportokat vizsgálva térképezték fel a nyelvi sokféleséget. Ezeket a csoportokat és a biológiai sokféleségre vonatkozó eredményeket összevetve vált láthatóvá, hogy a világ legjelentősebb etnolingvisztikai régiói ugyanott helyezkednek el, mint a fajokban leggazdagabb területek: a trópusi régiókban. És éppen ezek a régiók azok, ahol a nyelvek a legsebezhetőbbek, a legfenyegetettebbek.
Életmentő – hagyjuk a nyelveket szóhoz jutni
A bennszülött nyelvek kihalásával többek között az a természeti tudáskincs és tapasztalat is eltűnik, amit nyelvükbe kódolva őriztek a beszélőik. Az így elfeledett természeti összefüggéseket hosszadalmas és költséges kutatásokkal lehet csak feltárni – ha egyáltalán sikerülhet még.
Amikor a biológiai katasztrófa olyan fenyegető közelségben van, mint most, minden egyes eszközt meg kell ragadni a megelőzésére, hogy ne legyen késő. A világ nyelvei pedig hatalmas tudást, évszázadok, évezredek alatt felhalmozott tapasztalatokat örökítenek át a természetről, a vele való együttélésről. (Skutnabb-Kangas Peter Mühlhäusler eredményeire hivatkozva emelte ki: sosem tesszük fel magunknak a kérdést, hogy mennyi időt vesz igénybe a természet megismerése, pedig egy népnek mintegy 300 évébe telik, mire nyelve alkalmazkodik a környezetéhez, azaz tükrözni tudja a rá vonatkozó tapasztalatokat.)
A kulturális sokszínűség megőrzése és vele a nyelvek megóvása tehát a földi élet megóvásának egyik eszköze. Hatalmas tudásról van szó, amelyben óriási lehetőségek rejlenek. Ennek a felismerése egyben katalizátora az érintett nyelvek megőrzésének is, hiszen múzeumba, szótárakba zárva már nem segíthetnek: élő nyelvi közösségekben való használatuk teszi lehetővé, hogy kinyerjük és alkalmazhassuk a bennük rejlő tapasztalatokat.
Az ilyen nyelvekre való odafigyelés olyan, mint az öregekre hallgatni: ha hagyjuk a nyelveket szóhoz jutni, és odafigyelünk rájuk, hatalmas tapasztalat birtokába juthatunk.
Nem csak elmélet
Skutnabb-Kangas előadásából és publikációiból ennek a viszonylag új kutatási területnek az elméleti problémáira ugyanúgy fény derül, mint arra, hogy elkötelezettjei nem csupán elméleteket gyártanak, hanem innovatív gyakorlati programokat, projekteket is megalapoznak, többek között az oktatás területén. A professzor asszony a veszélyeztetett számi nyelv fenntartására tett erőfeszítéseket említi példaként, ahol a fiatalok nyelvhasználatának megerősítése segít a nyelv revitalizálásában. Ebben, mint minden nyelv esetében, elemi szerepe van az oktatásnak és a nyelvi jogok biztosításának.