Mük szeretünk itt élni - csángó nyelvi jogok
További lépésekre szeretné biztatni a román kormányzatot a csángók kultúrájának és nyelvhasználatának megvédelmezésében az a könyv, amelyet kedden mutattak be az Európai Parlamentben, Brüsszelben.
A bemutatót szervező Sógor Csaba (RMDSZ) EP-képviselő elmondta, hogy a háromnyelvű (csángó-román-angol) kötetet elsősorban az európai közvéleménynek szánták abból az alkalomból, hogy az Európa Tanács e témába vágó ajánlása tíz évvel ezelőtt született meg.
Hangoztatta a képviselő azt is, hogy az ajánlásnak és a romániai magyarok erőfeszítéseinek köszönhetően a kezdeti jégtörés megtörtént, Bukarest tett lépéseket előre, de ezek szerinte még nem elegendőek. Románia ratifikálta például a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját, és módosította az oktatás törvényt. Történtek változtatások az anyanyelvi istentisztelet szempontjából is, de ezek inkább látszatmegoldások, nem elegendőek – mondta Sógor Csaba.
A 250-300 ezer csángó közül azon keveseknek, akik még tudnak és akarnak magyarul beszélni, joguk van az anyanyelvüket használni – szögezte le.
A Mük szeretünk itt élni című könyvben mások mellett Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Babes-Bolyai Tudományegyetem etnográfia professzora és Tytti Isohookana-Asunmaa ET-jelentéstevő írt tanulmányt, valamint két romániai emberi jogi aktivista, Gabriel Andreescu, a Nemzetközi Tanulmányok Központjának elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke.
Jelen volt a bemutatón Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke is.
Sógor Csaba emlékeztetett arra is, hogy a csángók helyzetére az EP-ben is többször felhívták már a figyelmet. Mint mondta, az uniós képviselőtestületben általában a kisebbségek iránti nagyobb nyitottság is érezhető.
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (22):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Utánakerestem az interneten és látom, hogy sok szlovén oldal azonosítja a Karpatski bazennal a Panonska nižinát, pedig ez így helytelen
@Fejes László (nyest.hu): Mint mondtam, nem a sötét középkorba kell visszatérni, de jó volna ha az emberek nem vágynak mindig sokra és megelégednének. Ennek vonatkoznia kellene bárkire is, csakhogy ezt miként lehessen megtenni arra nagyon nehéz választ adni, vagy megszervezni
@doncsecz: Én egyetértek azzal, hogy ha a beszélők meg akarják őrizni a nyelvüket, akkor legyen meg minden lehetőségük hozzá. DE hogyan kényszerítsük őket, hogy ne vándoroljanak el? A régi kézművesmesterségek megőrzése érdekében romboljuk le a gyárakat? Tiltsuk meg a gyári termékek használatát? Engem őszintén érdekelne, milyen reális megoldást lát...
@Fejes László (nyest.hu): Kérem, ha fontos, hogy állat és növényfajokat megmentsünk a kihalástól, akkor ezt ebben az esetben is lehet és kell alkalmazni. Azonban úgy látom Ön is túlságosan nagy távlatokban gondolkodik, hogy a globális világ lebontása, a rohamos változások megállítása a kőkorszak visszatértét eredményezné. Pedig világos, hogy ez kútforrása csaknem minden bajnak ami a világon van, mert a rengeteg vívmányt amit ezzel elértünk olyasmire is használunk, amire nem kellene és károsítunk vele mindent, így környezetet, az emberiséget, a népeket, nyelveket is.
@doncsecz: Nem lehet konzerválni a régi viszonyokat, ilyen alapon visszasírhatjuk az időt, amikor barlangokban éltünk és nyílt tűzön sütögettük a húst.
Felnőttekkel nem bánhatunk úgy, mint a gyerekekkel. A hasonlat azért is sántít, mert ilyen alapon kriminalizálhatjuk a nyelvváltást, ami azért mégiscsak elég furcsa lenne. Milyen alapon?
@Fejes László (nyest.hu): Sajnos nem mondhatjuk azt, ha valamiről az ember úgy érzi, hogy az neki jó, akkor hagyni kell, hogy azt tegye, mert alig félórája történt, hogy egy iskolás gyerek (kb. 10 éves) cigarettával a szájában ablakot akartak kidobni, ami azt hiszem csak neki jó, élvezetes
@Fejes László (nyest.hu): Azt kell, hogy mondjam, hogy a mi esetünkben sajnos késztetni akartak az elhagyására ennek mindkét oldalon, különböző okokból. Viszont a fennmaradás több minden miatt fontos, mert amíg itt él ez a nép, s aszerint él, amilyen szokásai vannak, akkor ez a vidék is képes úgy fennmaradni: az egész kérdés nemcsak nyelvi, természetvédelmi, kultúrvédelmi is
@doncsecz: Ha az apák, nagyapák életformája idegenné válik az egyén számára, akkor elidegenedik a nyelvtől/nyelvjárástól is. Az emberek azért választanak másik nyelvet, nyelvváltozatot, mert ahhoz az életformához, életstílushoz akarnak igazodni, amelyet az jelenít meg.
Viszont a nyelvújítás éppen hogy mássá teszi a nyelvet, mint az apáké, nagyapáké volt. (Apropó, hol maradnak a nők?)
Magától formálódni nem azért kell hagyni, met az valamilyen szempontból ideális, hanem azért, mert a beavatkozás csak ronthat a helyzeten. Ha az emberek vissza akarnak térni a helyi változathoz, akkor tegyék, ha nem, ne kényszerítsük rá őket. Persze a lehetőséget biztosítani kell, de ez nem lehet kényszer.
@Fejes László (nyest.hu): Nézze a nyelvi purizmus az én esetembe azt célozza, hogy visszaadja a régi nyelvet, amit valaha beszéltek és ami tényleg a valódi nyelv volt. Nem értem miről beszél, hogy hagyjuk magától formálódni, hát épp ez az, hogyha magától formálódik önmagától idegenedik el, mert szlovén területen ljubljanaivá válik, magyar területen magyarrá. Ezek a régi szavak nem erőltetett, idealizálatlan izék voltak, hanem nagyon is eredeti szavak, amelyek természetesen keletkeztek, vagy ha nyelvújítással is jöttek létre, akkor is a nyelv kiejtésének megfelelően alakították. Honnan veszi azt, hogy az idegen lenne tőlük? Apáik és nagyapáik beszélték, csak úgy lett idegen, hogy már nem tanulták tovább a nyelvet, ezért a muravidéki nagyban ki lett téve a külső hatásoknak. Magától való formálódás éppenhogy vezet a szélsőségekbe, mert akkor a megkülönböztetés végett mindenféle újat alkotunk, szóvirágokat, meg érthetetlen dolgokat. A nyelvi purizmus pedig olyat ad, amit valaha bizonyítottan használtak. Ha valóban lehetne a Muravidéken nyelvi purizmus, akkor nagyon nagyon sok szóra, mint szakkifejezésekre lehetne saját megfelelője, a többit meg lehetne nyelvújítással megalkotni.
@doncsecz: Szerintem ne keverjük a nyelv megőrzését a nyelvi purizmussal. Ez két külön dolog. Sőt, tkp. ellentétes: gyakran éppen azért fordulnak el a kisebbségiek anyanyelvüktől, mert azt várják el tőlük, hogy valamilyen idealizáltan tiszta változatot beszéljenek – ami tőlük teljesen idegen. Ha azt akarjuk, hogy egy közösség őrizze meg anyanyelvét, elsősorban azt kell biztosítanunk, hogy maga formálja.
A purizmusnak meg egyébként sincs sok értelme.
@tenegri: Persze, persze. De természetesen odaakarok kilyukadni, hogy ezalatt a köztörök alatt az Oszmán Birodalom alsó társadalmi osztálya által beszélt nyelvet értem
@doncsecz: off: Mintha valahol már előkerült volna, de a köztörök egy foglalt terminus technicus, s nem török köznyelvet jelent, hanem a török nyelvek egy csoportját (amibe a csuvas kivételével az összes török nyelv beletartozik, még az oszmán-török is). Persze ettől még te használhatod más jelentésben (és itt épp érthető is mire gondolsz), csak olyan furán hangzik :)
@Fejes László (nyest.hu): Pontosan, valamilyen feltételeket kell teremteni a saját területén egy nyelvnek, ami némi pénz és szerencse kérdése. Az erőltetésről az annyit, hogy nem erőszakosodásról volna szó, csupán egy erősebb ösztökélésről, mert az Izlandon, a XIX. században hirdetett nyelvi purizmust is a hatósági, oktatási és helyi közigazgatási szervek kezdeményezték, s kitartóan unszolták a lakosságot, hogy a régi sagákból visszahozott izlandi szavakat a köznyelvben is használják, ne csak a hivatalos irodalmi nyelvben. Enélkül nem lesz így nemzeti nyelv, mert az oszmán-török nyelvet is csak a birodalom felsőbb rétegei beszélték, az alsó társadalmi osztályoknál köztörök nyelvet beszéltek, viszont a két török nyelv között hatalmas szakadék tátongott, mígnem Atatürk eltörölte az oszmán-törököt és a köztörökből készítettek új irodalmi nyelvet (az oszmán-törököt amúgy sem lehetett volna még akár erőltetés, erőszakosság révén sem meghonosítani, ez túlzottan bonyolult volt).
@doncsecz: A csángóknak, sőt, az erdélyi magyaroknak is idegen Magyarország.
Nekem világosnak tűnik a képlet: aki otthon akar maradni, annak fontossá válik a származása, a nemzetisége (mint minden, ami az adott helyhez köti). Akinek viszont máshova akar menni, annak csak nyűg, ami a szülőföldjéhez köti (pontosabban ami elválasztja az újtól, a vágyottól).
Éppen ezért reménytelen, sőt, értelmetlen erőltetni az anyanyelv megőrzését. Inkább biztosítani kell a körülményeket, hogy aki akarja, megőrizhesse, sőt, olyan feltételeket kell teremteni, hogy hasznos legyen (pl. bizonyos pozíciókban, helyeken kötelezővé kell tenni a nyelvtudást, pluszpontokat jelenthetne a felvételinél a nemzetiségi nyelv tudása), de erőltetni nem lehet.
@Fejes László (nyest.hu): Hogy miért nem vonzó Ljubljana: meg kellene kérdezni egy magyarországi szlovén fiatalt, hogy menne-e Ljubljanába, vagy Belső-Szlovéniába dolgozni - két ok lehet amiért ezt nem tenné meg, vagy mert neki túl idegen (persze még ha egy nagyobb magyar városba menne az is az volna és a szülőhelyéhez ragaszkodik) mert mint mondtam évtizedekig nem arra voltak nyitottak, vagy pedig abszolút nem akar, mert olyan, hogy nem érdekli a saját nemzetisége. A magam esetét nem mondhatom, mert én olyan pályára akarok lépni amely itt tart ezen a vidéken, akarok foglalkozni mezőgazdasággal, erdészettel és mással is. Nem azért mert öntudatos szlovén vagyok, hanem mert nem vonz engem ez a mostani teljesen anyagias és személytelenné vált világ. De még akkor is szlovén akarnák maradni, ha el is kellene pl. munkahely végett hagyni a szülőhelyemet. Ám ahogy mondtam azt is, hogy a szlovénokat "kinevelték" nemzeti öntudatukból és az érvényesülés gátjának tekintenék nemzeti identitásukat.
És, hogy hogyan erőltetném, v. motiválnám? Hát igen? Hogyan? :)