Mit engedhet meg magának a nyest, és mit nem?

Eljött az idő, hogy érdemben válaszoljunk olvasóinknak. Hogy többé ne legyen kerülgetve a kása. Hogy kiderüljön, mit keres a csizma az asztalon. Hogy megtörjön a jég, ami láthatóan beszakadt alattunk.

Ebben a sorozatban azokra a felvetésekre válaszolnunk, amikre eddig soha. Szerénységünk, szemérmességünk tiltotta eddig, hogy ezekkel a kérdésekkel – hogy magunkkal! – foglalkozzunk, de eddig és nem tovább. Itt és most, mindenre választ adunk.

Sorozatunk első részében a címadással foglalkozunk. Hiszen a címadás fontos dolog, olvasóink gyakran elidőznek azon, hogy miért csináljuk ezt rosszul. Íme néhány, kicsit átszerkesztett, de igen jellemző vélemény olvasóinktól:

„Egy mértékadó portál megengedhetné magának, hogy ne ilyen szenzációhajhász címeket adjon a cikkeinek.”

„Ez a cím is olyan, hogy látszik rajta, kattintásokat gyűjt. Nem is értem, mi szükség erre, a cikk teljesen rendben van – nyilván többen olvasnák, ha nem lenne ilyen harsány a cím.”

„A bulvárt meg kéne hagyni a bulvársajtónak. A mértékadó sajtó meg ne adjon hatásvadász címeket.”

A rövid válasz az, hogy a fenét. Dehogy engedhetjük meg. Nincs nekünk arra pénzünk, hogy bennünket senki se olvasson.

Beszakadt a jég a kacsák alatt!
(Forrás: Pauline E. / geograph.org.uk - CC BY-SA 2.0)

Részletesebben kifejtve pedig arról van szó, hogy a nyest számára legalább annyira fontos az olvasottság, mint egy bulvárlap számára. Az online sajtó nagyobb része, így a nyest is ingyenesen hozzáférhető tartalmakat kínál olvasóinak. Pedig a tartalom előállítása és publikálása nem kevés pénzbe kerül: ki kell találni a formátumot, a témákat, meg kell keresni a szerzőket, berendelni az anyagokat, szerkeszteni őket, fenn kell tartani az oldalt, adminisztrálni, a munkáért fizetni – csak hogy pár dolgot említsünk a tengernyi feladat közül.

A nyest, mint sok online sajtótermék szintén abból él, hogy olvassák. Szerencsére elég sokan – egészen meglepően sokan – és ráadásul igen jó társaság olvassa. Olyanok, akiket a hirdetők is kedvelnek. Ahhoz azonban, hogy a portál finanszírozása töretlenül működhessen, hogy meg tudjunk győzni újabb és újabb embereket, cégeket, hogy támogassanak bennünket, a számokat és a kattintásokat hoznunk kell. Ehhez pedig az kell, hogy pariban maradjunk a piacon. Hadd meséljük el gyorsan, mire is gondolunk.

Itt van például a Liszt Ferencről elnevezett repülőtér, továbbá az elnevezésével kapcsolatos botrány. Ezt a történetet a nyest nyomozta ki, göngyölítette fel – aztán mi jelentettük meg az első híreket is. Rövid időn belül a teljes sajtó ezzel a botránnyal foglalkozott – ami azt jelenti, hogy a nyest cikkeit pontosan addig kattintották, amíg a hír annyira el nem terjedt, hogy már a nagyobb portálok is beszámoltak róla.

Egy ilyen nagy formátumú, dinamikus és fiatalos, ugyanakkor konzervatív és visszafogott, mindazonáltal megfelelően harsány portálnak, mint mi vagyunk, egyértelmű, hogy mi a célja ilyenkor: az, hogy a mi cikkünk szem előtt maradhasson addig, ameddig az lehetséges. Azaz a cikk megjelenése és a hír elterjedése között annyi olvasót kellett elérnünk, amennyit csak lehet. És utána is: új, érdekes, kattintható információkat kell hoznunk. Össze kell foglalnunk az eseményeket. Ha unalmas, egyhangú címeket adunk ezeknek az anyagoknak, a kutya nem olvassa el őket. Azaz a sok munka teljesen kárba vész, ha mások aratják le a dicsőséget és az azzal járó kattintásokat. Még akkor is, ha a sajtóban dolgozó kollégák szinte mindig korrektek (ezt köszönjük), és szinte mindig utalnak arra, hogy az információ a nyesttől származik. Ami, persze, konkrét kattintásokat nem eredményez nálunk – bár a dicsőség kétségtelenül jól esik.

Tehát nagyjából ezért kell elviselni, hogy a címeink kicsit lazábbak, viccesebbek, kattinthatóbbak. Ahhoz hogy megálljunk a lábunkon, ezt így kell csinálnunk. Verseny van, legalábbis ezt mondják, piac és piacgazdaság – még ha ez kívülről nem is így néz ki teljesen. A számok és a statisztikák minket támasztanak alá: a sok visszatérő olvasó, az a nagyszerű közösség, ami körénk szerveződik, azt jelzi, hogy jó úton járunk. Persze, be kell ismernünk, és ezt most meg is tesszük: a kattintás igenis számít nekünk. Igen, vadásszuk a kattintást. Szeretjük, nagyon szeretjük a kattintást. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy olvasóinkat egy kicsit jobban.

Azaz a válasz az, hogy nem, sajnos, nem engedhetjük meg magunknak a kevésbé kattintható címeket – hacsak külön nem fizet majd nekünk valaki azért, hogy ne ilyen címeket adjunk a cikkeinknek. Ez biztosan sokba kerülne, de ha van jelentkező, aki pont ezért fizetne, nagyon várjuk jelentkezését.

Sorozatunk következő részében azokról a fránya hirdetésekről beszélünk, amiket olvasóink egy része zavarónak talál. 

Hasonló tartalmak:

• Kampány a hirdetésblokkolók ellen
• Nyomor és celebkultusz
• Sajtótörténeti relikviák a kalapács alatt
• A meteorológusoknak bűnhődniük kell
• Az internetes földrajzi korlátozásról

Hozzászólások (7):