Könyvet ír a saját haláláról?
Egy írótól még az is kitelik, hogy a saját halálát foglalja bele egy regénybe – gondolhatjuk. Ám a belga újságíró esete ennél egy kicsit összetettebb.
Yvon Toussaint belga író, nyugalmazott újságíró, a tekintélyes Le Soir volt főszerkesztője 75 évesen regényt írt – Yvon Toussaint haláláról. A halott igazi, és a szerző is az, de ő él: mindkettőt Yvon Toussaint-nek hívják, és ez csak a halott esetében tiszta véletlen – az írót illetően csak részben az. A szerző ugyanis 2008-ban véletlenül bukkant rá az interneten arra a hírre, ami a vele azonos nevű haiti szenátor kilenc évvel korábban történt meggyilkolását említette. Az már a szerző döntése volt, hogy erről a történetről egyfajta dokumentumregényben fog beszámolni.
Mint arról a párizsi Le Monde-ban olvashatunk, Yvon Toussaint összecsomagolt és elutazott a karib-tengeri országba, hogy utánanézzen, mi és miért történt. Beszélt a szenátor özvegyével, szeretőivel és ismerőseivel, tanulmányozta a dokumentumokat. Végül nem annyira névrokonának életéről, mint inkább ennek a nyomozásnak a történetéről írt könyvet, amelynek maga is szereplője, bár önmagát mindig második személyben említi. Így született a regény, amelynek címlapján ez látható: Yvon Toussaint: Yvon Toussaint meggyilkolása.
A 75 éves író-újságíró a nyomozás során hamar érdekes felfedezést tett. A szenátor ugyanannak a brüsszeli egyetemnek volt a diákja, mint valaha ő, bár más szakon. Aztán útjaik eltértek, mert a későbbi politikus Floridában és Haitiban fejezte be tanulmányait. Az író által feltámasztott Toussaint orvosként a szegényeket szerette volna gyógyítani Haitiban. Másokra odafigyelő, nagylelkű és közszeretetnek örvendő férfiúként emlékeztek rá azok, akik ismerték. Az író Yvon Toussaint szemében az orvos kissé túlságosan is jó ember volt, de szerencsére belebonyolódott a politikába, aminek örül is a második személyben megszólaltatott szerző: „Kettős személyiségű hőst szeretnél, aki képes felpezsdíteni és meglepő fordulatokkal gazdagítani írásodat” – mondja magamagának.
A szenátor harcolt a korrupció ellen, és ez elég volt ahhoz, hogy egy szép napon golyót röpítsenek a fejébe egyik szeretőjének otthona előtt. Azt már nem lehet tudni, hogy a riportregényben feltűnő André asszony – egy transzszexuális bordélytulajdonos – létezett-e, s hogy az író oknyomozásához nyújtott segítsége nyomán bekövetkező újabb gyilkosságok valóban megtörténtek vagy csak a korábban díjnyertes krimiket is jegyző író képzeletének szüleményei. Az sem biztos, hogy létezett az a hulla, amit a szerző Yvon Toussaint lábai elé löknek a regényben.
Ám a detektívregény-fordulatoknál fontosabb, hogy az író-riporter a meggyilkolt szenátor történetét felidézve már jóval a földrengés előtt képest volt megrajzolni és érzékeltetni Haiti drámáját. A könyvnek az eredeti tervek szerint januárban kellett volna megjelennie, de a publikációt a haiti természeti katasztrófa miatt több héttel elhalasztották. Utólag azonban egyes mondatai megdöbbentően hatnak, az egyik szereplő szájába például a következő szöveget adta az író, jóval az elemi csapás előtt: „Elátkozott föld ez. Reng és minden irányban elmozdul. De be kell ismernünk, hogy mi, haitiak is segítünk szülőföldünknek abban, hogy ne maradjon a helyén.”
A szerző a könyv megjelenése alkalmából adott interjúban kifejtette: ez az ország már a dráma bekövetkezte előtt olyan képet mutatott, mintha valamilyen földrengés sújtotta volna. Ezt a képet őrzi a könyv – és persze a meggyilkolt Yvon Toussaint emlékét.