Halló, itt Dick Tracy!
Elegáns külső, markáns vonalak, sasorr – Dick Tracy és az okostelefonok sok mindenben hasonlítanak egymásra, kivéve talán, hogy utóbbiak nem rendelkeznek szaglószervvel. Eljöhet ez az idő is, az evolúció ugyanis tagadhatatlan: a jobb készülékek már olyanok, mint amilyet a detektív kitalálója 78 évvel ezelőtt megálmodott.
1931 sorsdöntő esztendő volt az akkor még nem létező mobiltelefonok történetében. Ebben az évben jelent meg József Attila Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötete, az Egyesült Államokban pedig a Detroit Mirror olvasói ekkor izgulhattak először a detektív, Dick Tracy kalandjain. A hatás kétirányú: a Chester Gould alkotta képregényhős vágyakat ébresztett az emberekben, a tőke döntései miatt viszont sokat siránkoztak a tervezők, mert nem volt elég pénzük az álmok megvalósításához.
A mindig elegáns Dick Tracy – miközben örök harcot vívott az illegális szerencsejátékok királyával, Lips Manlisszel és utódjával, Big Boyjal – high-tech karórákat használt az ügykezeléshez. Ilyen készülékeket szerettek volna az emberek. Az első modellekben még csak adóvevő készülék, a későbbiekben azonban már videotelefon volt, ami végül beépített számítógéppel kombinálva segítette a mindig stílusos nyomozó munkáját.* (Az ötletet később például a Knight Rider című amerikai televíziós sorozatban is felhasználták, a nyolcvanas évek elején.) A leleményes detektív használt még gyűrűbe épített kamerát, és egy „hangográf” („voice-o-graph”) nevű készüléket is, ez – az Internationalhero.co.uk leírása szerint – a „hanglenyomatuk” alapján azonosította a bűnözőket.
Barackmagos kifli
Lassan megszületnek az okostelefonok, előtte azonban még fel kell találni a számítógépet. Nem sok idő telik el: 1939-ben Vincent Atanasoff és asszisztense, Clifford Berry megterveznek egy csak elektronikus egységekből álló digitális gépet, az Atanasoff–Berry Computert (ABC). Sokan ezt tekintik a világ első számítógépének. A baj a méretekből adódott. Az ABC utáni második teljesen elektronikus számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Calculator) például 2,5 méter magas, 40 m hosszú és 30 tonna tömegű volt. Egy ekkora műszerrel a csuklón nem könnyű kikönyökölni az autó ablakán, pláne, ha az ember cigarettázni is szeretne közben.
A nehézségen az integrált áramkörök elterjedése segített, ekkor azonban sikerült átlendülni a ló túlsó oldalára: bizonyos gépek túl kicsik lettek az emberhez képest. A kéz méretei adottak, sok mindent meghatároznak, a barackmagos kifli nagyságától a klaviatúráig. Ha a kifli túl nagy, akkor nehéz beleharapni, ha viszont a billentyűzet túl kicsi, mint a mobiltelefonoknál, akkor senki sem piszmog rajta egy szakdolgozat megírásával, hanem keres magának egy rendes számítógépet. Márpedig a lehetőség adott volna, hiszen a számítógépek és a telefonok közeledni kezdtek egymáshoz. A vonzalomból házasság lett: megszülettek az okostelefonok.
Az okostelefon (smartphone) szónak nincs egységes meghatározása (ipari sztenderdje). Jelenthet olyan mobiltelefont, amely PC-szerű képességekkel rendelkezik, vagy olyat, amely például komplett operációs rendszert futtat. Másoknak a smartphone egyszerűen olyan telefont jelent, ami fejlett szolgáltatásokat vonultat fel, mint például az internetezési képesség és/vagy beépített teljes klaviatúra, megint mások pedig úgy gondolnak ezekre az apró szerkezetekre, mint miniatűr komputerekre, amelyekkel telefonálni is lehet.
Kibékíthetetlen ellentét
A telefongyártók a marketing diktálta tempónak megfelelni igyekezve olyan szolgáltatásokat préselnek a készülékekbe, amelyekre semmilyen igény nincs. Az Index.hu szokásos éves felmérése például a „meg nem értett funkciók” csoportjába sorolta azokat a készségeket, amelyeket az emberek többsége akkor sem használ, ha tehetné. Az évek alatt ezek sora nem nagyon változott: ilyen a WAP, az SMS-sablonok, a T9 szótáras prediktív szövegbevitel, a képszerkesztő, a konferenciahívás vagy a híváskorlátozás. Ha már e mágikus funkciók a gépben vannak, a tervezők megpróbálják használhatóvá is tenni őket. Ezen a ponton köszön vissza a már jelzett barackmagos kiflis problémakör.
A kibékíthetetlen ellentétet jól jelzi az egyik okostelefonokkal foglalkozó cég hirdetése, amely szerint bizonyos terméke zsebben is elférő mobil iroda. Az ilyen készülékeken az ügyfél azonnal elolvashatja a leveleit, válaszolhat rájuk, és a csatolt anyagokat is megtekintheti anélkül, hogy az irodában tartózkodna, telefonálhat, miközben ellenőrizheti naptárát, megszervezheti a programjait, hozzáférhet a szerveren tárolt címlistához, feladataihoz és jegyzeteihez, ezen kívül böngészhet az interneten, valamint küldhet SMS-t vagy MMS-t is. De minek, ha a levélváltás végére a felhasználó haja őszbe vegyül már, és a tél dere már megüté a fejét? – tették fel a kérdést a művelt mérnökök, és gondolkodni kezdtek.
A telefonos kommunikáció fősodrát (az eredeti funkción, a beszéden kívül) az írott szövegek jelentik: nemcsak a többi felhasználóval, hanem magával a géppel is főként szöveges információkat váltunk. Ezek kijelzésére és bevitelére is egyaránt alkalmasak a mostanában elterjedő érintőképernyők, amelyek újabb mérföldkövei a Dick Tracy felé vivő rögös útnak. Óratelefonok alapfunkciókkal már eddig is voltak, az új technológia azonban egyesek szerint kikövezi az említett utat, sőt még a port is lefújja róla. A dolog a samponhirdetések legszebb, „kettő az egyben” korszakát idézi: nem kell külön klaviatúra, erre a célra ott a telefon kijelzője. A kérdés már csak az, hogy az apró érintőképernyő mennyire használható? A válasz nem kecsegtető: csak mértékkel, mert hosszú szövegek olvasásához-írásához túl kicsi.
Itt jön a képbe a hangfelismerés és a beszédszintézis. Előbbi kicsiben már viszonylag régóta létezik, hangtárcsázásnak (vagy hangvezérlésnek) hívják. Ezzel a telefonszámok úgy is felhívhatók, ha a készülék kezelője kimondja a hozzájuk rendelt szót vagy szavakat, azaz a hangmintát, amit előzőleg gondosan rögzített a készülékkel. A hangminták nem függnek a beszélt nyelvtől, csak a beszélő hangjától, de általában érzékenyek a háttérzajra.
Beszélő gépek
A szöveg beszéddé alakítása (beszédszintézis) a vakok és gyengénlátók számára készített berendezések és a szélesebb tömegeknek kifejlesztett elektronikus olvasógépek (elektronikus könyvek, e-könyvek) révén tökéletesedik. (A téma úttörője Kempelen Farkas volt, aki 1770 táján a világon elsőként épített beszélőgépeket. Ezek a beléjük nyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át. Az egyetlen megmaradt példány ma a müncheni Deutsches Museumban tekinthető meg.) Az egyik e-könyv gyártó a hangoskönyveket forgalmazó vállalkozások legnagyobb megrökönyödésére február végén olyan szerkezetet dobott piacra, amely ha kell, fel is olvassa az internetről (pénzért) letöltött műveket.
(Forrás: www.deutsches-museum.de)
A gép (jelen esetben a telefon) tehát már tud beszélni hozzánk, de a hangtárcsázásnál bonyolultabb beszéd szöveggé alakítása ennél jóval nagyobb falat, itt ugyanis az azonos alakú szavaktól a metakommunikációs jeleken át az érzelmi töltetig megannyi nehézséggel, tehát nem csak egy mintával kell megküzdenie.
Intelligens kommunikáció
Egy ehhez kapcsolódó problémakörrel már sikeresen foglalkoznak a kutatók, akik legutóbb március 10. és 12. között a kaliforniai La Jollában rendezett Human-Robot Interaction 2009 (Ember-robot interakció, HRI) konferencián számoltak be eredményeikről. Felvetésük szerint, ha a háztartásokban mind gyakrabban találkozunk robotokkal (márpedig igen), akkor ezeknek a berendezéseknek intuitívan kell reagálniuk hús-vér gazdájuk megnyilvánulásaira, és az ember számára is érthetően kell viselkedniük – különben nem többek drága játékszereknél. Számtalan tudóscsapat dolgozik azon, hogy a robotok jobban felismerjék és utánozzák az emberi kommunikáció finom, nonverbális rezdüléseit: a szemmozgást, a fizikai érintkezéseket, gesztusokat – olvasható a Technology Review beszámolójában.
A La Jolla-i találkozón többek közt a Carnegie Mellon University munkatársai mutatták be egy robottal végrehajtott kísérletüket, amelyben a – japán ATR Intelligent Robotics and Communication Laboratoryban (Intelligens Robotika és Kommunikációs Laboratórium) tervezett – Robovie nevű szerkezet egyszerre két emberrel kommunikált. A társalgás három forgatókönyv szerint zajlott. Robovie mindegyikben utazási ügynököt játszott: üdvözölte a résztvevőket, illően bemutatkozott, majd arról érdeklődött, hová szeretnének utazni. Ezután előbb az egyikhez beszélt, úgy, hogy a másikat figyelmen kívül hagyta, aztán az egyikükhöz beszélt, a másikkal pedig gyors pillantásokkal létesített kapcsolatot, végül mindkettővel beszélt és mindkettőre pillogatott. A robotok a sört már eddig is fel tudták szolgálni, és a porszívózással is elboldogulnak... eljöhet az idő, amikor a legmegrögzöttebb agglegények is nősülésre adják a fejüket.
Porszívó és impulzusok
Ha már a porszívózás szóba jött, a Calgary Egyetem informatikusai a közelmúltban megtanították érzékelni az emberi stresszt egy Roomba típusú robotporszívónak. Durvább megfogalmazásban: megtanítottak félni a háztartási eszközt. A kísérlethez egy kereskedelmi forgalomban is kapható, számítógépes játékokhoz kiötlött szerkezetet, a Neural Impulse Actuatort (NIA) használták fel. A nálunk impulzusgenerátorként hirdetett, fejpánthoz hasonló NIA olyan interakciót generál a játékos és a számítógép között, amely a játékos homlokán keletkezett elektromos impulzusok felfogásán alapszik. Ezeket a jeleket küldték el a porszívónak: ha a szobába ültetett ember nyugodt volt, a Roomba bátran közeledett felé, ha viszont ideges, akkor távol tartotta magát tőle. Az alkalmazás látszólag vicces, de komoly szerepe lehet még, ha a robotok átveszik az ápolók helyét a kórházakban, és érzékelniük kell, hogy a betegnek, mondjuk egy hirtelen fájdalom miatt, megváltozik a hangulata.
(Forrás: techdigestuk.typepad.com)
Ha minden ilyen alkalmazást sikerül tökéletesíteni és egy gépbe összezsúfolni, eljöhet az idő, amikor levelet diktálunk a karóránknak, miután felolvasta nekünk a tőzsdei árfolyamokat, vagy éppen ezt a cikket.
Addig is meg kell elégednünk azzal az okostelefonnal, ami az evolúció pillanatnyi csúcsa, és amit januárban a Las Vegas-i Consumer Electronics Show-n mutattak be. A világ első teljes érintőképernyős karóratelefonja a csúcskategóriás készülékek szokásos szolgáltatásain túl 3G-kompatibilis videohívásokat is le tud lebonyolítani. Van benne hangfelismerés, amely Bluetooth-fejhallgatóval vagy a nélkül is működik, az írott szöveget beszéddé átalakító programja pedig felolvassa a szöveges üzeneteket. Ja, és mutatja a pontos időt, hiszen végül is óra.
Chester Gould álma tehát megvalósult. A mester ezt már nem élhette meg, 1985-ben elhunyt. Azóta nyilván valami új szerkezeten töri a fejét a mennyországban.