Fotókon a Finnugor Népek Világkongresszusa
A Finnugor Népek V. Világkongresszusán készült fotókból nyílt kiállítás decemberben Budapesten, az Orosz Kulturális Központban. Az alapító okirat szerint a négyévente megtartott világkongresszus a finnugor és a szamojéd népek kormányoktól és pártoktól független képviseleti fóruma – ezzel együtt semmi nem szövi át jobban, mint a politika.
Doboló sámánasszonyok, rénszarvasbőr lábbelik, medveünnepi zenészek: kiállítás nyílt 2008 decemberében az Orosz Kulturális Központban, Budapesten, a Finnugor Népek V. Világkongresszusán készült fényképekből. A Magyar Tibor fotóiból összeválogatott tárlat hűen illusztrálja, hogy a finnugor népek számára mennyire fontos kérdés a kulturális összetartozás, valamint, hogy milyen óriási érdeklődés kísérte a rendezvénysorozatot – hangzott el a kiállítás megnyitóján.
(Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)
A világkongresszus ötlete a Szovjetunió 1991-es széthullása után vetődött fel: akkor még úgy tűnt, van esély az ott élő kis létszámú őslakos népek kulturális újjászületésére, kapcsolataik önálló alakítására. Közel húsz évvel ezelőtt a szervezők számítottak ugyan sikerre, de arra nem, hogy az néha túlzottan is zajos lesz.
Lelkes kezdetek
A Finnugor Népek Világkongresszusát 1992. november 30. és december 3. között Komiföld fővárosában, a Moszkvától 1410 kilométerre északkeletre lévő Sziktivkarban rendezték meg először. Az összeesküvés-elméletek hívei szerint a konferencia résztvevői a rendezvény ideje alatt a kemény fagyra és a finnugor népek közti barátságra való tekintettel figyelemreméltó mennyiségű vodkát fogyasztottak el. Így eshetett, hogy az alapító nyilatkozatban az áll, hogy a világkongresszus „a finnugor és a szamojéd népek kormányoktól és politikai pártoktól független képviseleti fóruma, amely a világ finnugor népeinek együttműködéséről szóló nyilatkozat alapján tevékenykedik”. A szöveget politikusok fogalmazták; talán ezért lehet, hogy a mozgalmat az alapító szándék ellenére minduntalan áthatja a politika.
(Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)
A kongresszus feladata – a távirati iroda emlékeztetője szerint – az lenne, hogy „fejlessze és oltalmazza a világ több mint húsz finnugor népének nemzeti öntudatát, kultúráját és nyelvét, bővítse az együttműködést e népek között, és segítse minden finnugor nép önrendelkezési jogának megvalósítását a nemzetközi normák és elvek alapján”. Az öntudatfejlesztés olyan jól sikerült, hogy a 2008-as, ötödik találkozó egy botrányról maradt emlékezetes.
Fagyos hangulatban
A Finnugor Népek V. Világkongresszusát tavaly júniusban Szibéria területén, a Hanti-Manysi Autonóm Körzet fővárosában, Hanti-Manszijszkban tartották meg. Az ünnepélyes megnyitón részt vettek és felszólaltak az Észt és a Finn Köztársaság, hazánk, valamint az Oroszországi Föderáció elnökei is. Június 28-án, a nyitónapon Toomas Hendrik Ilves észt államfő a finnugor népeket függetlenségük kivívására biztatta. A Független Hírügynökség beszámolója szerint az észt köztársasági elnök példának állította saját népe Szovjetuniótól való elszakadását. Ilves szimbolikus utalásokban bővelkedő beszédében azt taglalta, hogy az észtek egy ponton a szuverenitás mellett döntöttek. Majd hozzátette: „még sok finnugor népre vár ugyanez”. Másnap az orosz alsóház külügyi bizottságának elnöke, Konsztantyin Koszacsov vágott vissza felszólalásában. Az orosz politikus bírálta az észteket, mert elnyomják az ott élő orosz kisebbséget. Szerinte az észtek egyáltalán nem törődnek a lakosság negyedét kitevő oroszokkal. Toomas Hendrik Ilves ekkor elhagyta a konferenciát. A kongresszuson egyébként több mint 20 finnugor és néhány szamojéd nép társadalmi szervezeteinek képviselői arról tanácskoztak, hogyan lehetne megállítani az állammal nem rendelkező finnugorok eltűnését.
(Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)
Népek reménye
Hasonló szándék jellemezte a korábbi találkozókat is. Az első, sziktivkari dzsembori után négy évvel Magyarország volt a házigazda. Az 1996. augusztus 16–21. között Budapesten megrendezett tanácskozást a Parlamentben tartották, ahol a résztvevőket Göncz Árpád, az akkori köztársasági elnök köszöntötte. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy a plenáris ülés után a munka szekciókban folytatódik.
2000-ben az összejövetelnek a finn főváros, Helsinki adott otthont. A kongresszusok történetében először a plenáris ülésen a három önálló államisággal rendelkező köztársaság (Észtország, Finnország, Magyarország) elnöke is részt vett.
Négy évvel később, 2004. augusztus 15–19. között az észtországi Tallinnban gyűltek össze a delegációk. A kongresszus általános címe a Fiatalok – a finnugor népek reménye és jövője volt; a témáról Pusztay János, a Nyugat-magyarországi Egyetem (2007. december 31-ig Berzsenyi Dániel Főiskola) uralisztika tanszékének vezetője tartott vihart kavaró előadást.
Kisebbségek, őslakók
A szombathelyi nyelvész elmondta, hogyan látja a kisebbségek helyzetét Oroszországban, és azt, mit ért kisebbségen. (Pusztay úgy véli, ha egy kis nép a saját hazájában lakik, akkor nem kisebbség, hanem őslakó.) Felszólalásában rámutatott az oroszországi finnugor népek anyanyelvi, kulturális és oktatási problémáira, valamint arra, „hogy a kis népeket be akarják olvasztani”. „Az előadás vastapssal végződött, de a politikusok elfordultak tőlem, mert megmondtam az igazat” – mesélte később a szerző a Vas Népe című lapnak nyilatkozva. Az orosz nagykövet odament hozzá, azzal fenyegetőzve, hogy a beszédnek diplomáciai következményei lesznek Magyarországra nézve. Az oroszok később elnézést kértek a nagykövet nevében. (Pusztay János előadása az oroszországi finnugor népek demográfiai és nyelvi helyzetéről itt olvasható).
Az eset különösen érdekes annak fényében, hogy az eddigi kongresszusokon több felszólaló is nyomatékosan leszögezte: a finnugorkérdés nem lehet politikai ügy. Mindannyian politikusok voltak.
A tavaly júniusi, Hanti-Manszijszkban tartott konferencián Sólyom László magyar államfő bejelentette: a következő, 2012-es tanácskozást Magyarországon, várhatóan Komáromban rendezik meg.