Finnugor nyelvrokonság: mítosz és valóság
A finnugor nyelvrokonság sokaknak nem tetszik. Elavult, mondják, új tényekre hivatkoznak, új elképzelésekre – amiket a hivatalos tudomány nem hajlandó komolyan venni. De hol végződik a képzelődés és hol kezdődik a tudomány? Valóban olyan gonoszak a nyelvészek? Keresse velünk a válaszokat a Nyelv és Tudomány vitaestjén ma este 17.00 órakor a budapesti Írók Boltjában!
„A finnugor nyelvrokonságot felül kell vizsgálni” – követelik sokan. „Meghaladottá vált” – mondják. Időnként a politika is a „szájára veszi”. A kérdésben véleményt nyilvánítók vehemensen védelmezik álláspontjukat: az általuk „hivatalosnak” hívott tudomány képviselőit vaskalaposnak, a finnugor rokonságot védelmükbe vevőket szemellenzősnek vélik. Új tényekre, meglátásokra, elméletekre hívják fel a figyelmet. Olyan elméletekre, amiket a tudományos világ nem hajlandó megvizsgálni.
(Forrás: Wikimedia)
Az is elhangzik időnként, hogy a finnugor nyelvrokonság kérdését érdemes lenne alternatív eszközökkel alátámasztani: például a genetikai összevetés segítségével. Sokan pedig felháborodnak, amiért a nyelvészek nem vevők ezekre a – laikus számára teljesen logikusnak tűnő – felvetésekre.
Ahhoz, hogy értelmezhető legyen e fura párbeszéd, érdemes tisztázni néhány dolgot.
Mitől tudomány a tudomány? Mitől mítosz a mítosz?
Mi a nyelvrokonság és hogyan állapítható meg? Hogyan értik félre? Miért utasítják el oly sokan a finnugor nyelvrokonságot? Mi az oka az agresszív támadásoknak?
Mitől olyan vonzóak az „alternatív”, ezoterikus elképzelések? Milyen társadalmi igény szülte őket? Milyen történelmi gyökerekre vezethető mindez vissza? Van-e közös az „alternatív” elgondolásokban?
Nyelvrokonság, néprokonság, genetika, régészet, etnikai identitás: mire jók az egyes tudományágak és mire nem?
Melyek a tudomány képviselőinek leggyakoribb hibái?
Feladata-e a tudományos kutatónak, hogy vitát folytasson az önjelölt „szakértőkkel”?
Lehet-e izgalmasabb az utca emberének a tudomány? Képes-e a tudományos világ megszólítani az érdeklődő laikusokat? Jól csinálja-e ezt vagy sem? Vajon minden lehetőséget kiaknáznak-e annak érdekében, hogy a tudomány is legalább annyira népszerű legyen, mint az áltudományos magyarázatok?
A válaszokat június 14-én hétfőn, 17.00 órakor az Írók Boltjában próbáljuk megtalálni (1061 Budapest, Andrássy út 45.), a Nyelv és Tudomány nyílt sajtóbeszélgetésén, ahová szeretettel várjuk érdeklődő, esetleg véleményt nyílvánítani kívánó olvasóinkat.
Beszélgetőpartnereink: Fejes László nyelvész, Pálfi Zoltán történész és Simon Zsolt régész–indogermanista.
Kedves barbabas!
Csodálkozom, hogy az Ön számára ez jött le a beszélgetésből. Én pl. mindig azt szoktam hangsúlyozni, hogy attól még, hogy valaki, aki "hisz" a finnugor rokonságban, nem feltétlenül okosabb vagy akár tájékozottabb annál, aki nem. (Bár az utóbbihoz kell némi tájékozatlanság.) Kifogásolni legfeljebb azt szoktam, ha valaki olyasmiben osztja az észt, amihez nem ért, de ez független attól, hogy milyen témában teszi.
Felhívnám továbbá a figyelmét, hogy a tudományban nem azért illene valakit támadni, mert nagyképű vagy gőgös, vagy mert Ön annak látja (és nem is azért, mert büdös a zoknija, csámcsog vagy túrja az orrát), hanem azért, mert állításaival nem értünk egyet.
Bizonyára félreértett valamit: mi nem állítottunk olyat, hogy az indoeurópai nyelvek története bizonyíték lenne a magyar nyelv történetére. Mi mindössze azt állítottuk, hogy minden nyelv történetét ugyanazon elvek alapján, az ún. történeti-összehasonlító nyelvtudomány módszereivel kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapíthassuk, mely nyelvekkel rokonok. Ha végiggondolja, rájön, hogy ez szükségszerű is: ha ugyanis a módszerek attól függenének, hogy mely nyelvcsaládba tartozik a nyelv, akkor a nyelvcsaládba soroláshoz előre tudnunk kellene, hogy melyik nyelvcsaládba is tartozik a vizsgált nyelv, ami ugye képtelenség...
Egyébként a vita valamivel élénkebben folyik itt: www.nyest.hu/forum/miert-nem-divatos-a-finnugor-nyelvrokonsag-1
(De magam sem tudom, miért van két topikja is ugyanannak a témának.)
Tisztelettel:
Fejes László
Én is jelen voltam és amellett, hogy az előadás unalmas volt, az a fő benyomásom támadt, hogy az előadó szakemberek, kivétel talán a történész úr, olyan nagyképűen és gőgösen nyilatkozott, hogy kezdtem kívülállóként is megérteni, miért támadják lépten-nyomon a finnugrista nyelvészeket és szimpatizánsaikat. A beszélgetésből kb annyi jött le nekem, hogy vannak ők, a tudós értelmiségiek és minden más véleményt valló, netalán szkeptikus honfitársunk egy ostoba és műveletlen pondró. Ha szabad egy jó tanácsot adnom a fiatal és feltörekvő géniuszoknak, több szerénységet és alázatot tanúsítsanak, mert "még nem fütyült a bíró". Azt meg végképp nem értem, hogy az indoeurópai nyelvcsalád egyes tagjainak a nyelvtörténete miért bizonyíték a magyar nyelv történetére is...
Hát úgy látom nem sok hozzászólás volt eddig. Én ott voltam az előadáson. A benyomásom az, hogy sok szempontból egymás kőzött is sok nézeteltérés volt. Az urak nyelvészeti szempontból elfogadhatóan meggyőzőek voltak, de a finnugor elmélet őstörténeti oldaláról mondhatni hiányos ismeretekkel rendelkeztek. A nyelvész urat nyelvészetileg nem bírálhatom, mivel nem értek hozzá, azt viszont igen, hogy nem tudta hogy a Kárpát medencében központi területeken már a honfoglalók előtt nagyszámú őslakós élt. Az archeogenetikai eredményeket nem akarják tárgyalni. Nem egyértelmű a vélemény arról, hogy ki magyar ki nem. A magyar mint nép nem jött szóba. Előbb az volt a vélemény hogy az magyar aki magyarul beszél. Majd egy nyelvész palánta mögöttem, megjegyezte hogy az indiánok is megtanultak spanyolul. Tehát az indiánok is spanyolok? A genetikai vizsgálatok esetében említettem, hogy Raskó úr kutatásai nem Budapestre korlátozódnak erre visszakérdeztek miért a Budapestiek nem magyarok? A történész előadó, bár nem szakterülete az őstörténet, megjegyezte, hogy mivel olyan keveset tudunk az őstörténetünkről, ezért használják a finnugrista nyelvészek tudományát. A genetikát pedig nem voltak hajlandóak a tárgyalásba kifejteni, hanem csak addig mentek el, hogy archeogenetikában még túl kevés adatunk van, viszont mindannyian egyetértettek abban hogy Szőcs Géza milyen butaságokat tud mondani, hogy genetikailag akarja megoldani a finnugor kérdést. Itt amit Szőcs Géza mondott: „Egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került.” Majd: „Egyébként magam is kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját” nyílván nem a nyelvészeti összevetésre gondolt hanem a finnugor elmélet őstörténeti megállapításaira.
A MTA 2008 Okt száma foglalkozik az arheogenetikai eredményekkel. Raskó István akkori és további nyilatkozatai alapján megfogalmazható, hogy genetikailag a magyar és a székely nép ős európai, több mint 90%-ban. Továbbá hogy genetikailag a sok népvándorlás beleértve a „magyarok” bejövetelét is nem hagyott mérhető genetikai nyomot. Vagyis az őslakók (egyszerű nép) sokkal nagyobb számban volt jelen, mint a honfoglalók. Figyelembe véve, hogy a honfoglalás után a magyarok nagy erőkkel vonultak hadba nyugat Európa különböző országaiba, majd István ugyan megalapítja a Magyar Királyságot, de mind a jogban mind az egyházban a hivatalos nyelv a latin lett. Vagyis a vezető réteg, a papság, az államhatalom, a krónikások mind a latint használták. Kétségtelen hogy az 1195-98 között leírt Halotti Beszéd nem akkor keletkezett hisz kiforrott nyelvezettel volt leírva latin betűkkel. Az is biztos, hogy nem a vezetők temetésén használták, hanem a köznép temetésén.
Kérem magyarázzák meg hogy, hogy tanulhatott meg a nép magyarul ezektől a vezetőktől néhány év alatt? Még az is lehet hogy a románoknak ez sikerült de a magyaroknak?
Legtöbb a finnugrászok által „dilettánsnak” nevezett nyelvész nem támadja a finnugor nyelvészeti rokonságot. Azt mondják hogy mint nép nem éltünk soha együtt a finnekkel, ami ugye genetikailag most már bizonyított, hanem volt egy ősnyelv ami a magyarhoz nagyon közel állhatott és további rokonságban áll a finnugorral, etruszkkal, sumerral stb. Vagyis amről elsősorban beszélni kellene hogy a finnugor elméletről le kellene választani a származáselméletet. Az ős kutatás túllépett a nyelvészek által elképzelt származáselméleten. Vagy mégsem?
Miért tartanak közös fórumokat a nyelvészek, történészek, régészek? A magyarázat az. hogy társadalompolitikai fejtegetésükkel (része a finnugor elméletnek) szemben áll a modern genetika, antropológia, ami viszont természettudomány és ellentmond a jöttünk valahonnan elméletnek. Attól még maradhatunk finnugorok is. A baj szerintem, ott van, hogy a nyelvészek elvárják a történészektől, hogy újabb elméleteket gyártsanak annak igazolására, hogy a magyar nyelv először a honfoglalókkal jelent meg a Kárpát medencében, ami sokunk számára ma már megkérdőjelezhető. Hiszen a hivatalos történelem szerint itt, a magyarok bejövetele előtt, hunok, avarok (török) és szlávok éltek nagy tömegben, a mi őseink, de azt magyarázzák nekem meg, hogy lehet hogy ez a tömeg nem magyarul beszélt, míg a tanult emberek mindent latinul intéztek? Miért nem lettünk mindannyian románok? Foglalkoznak ezzel a kérdéssel a nyelvészek?
Barabássy Miklós Németország