Fico és az irredentizmus
Egyre hosszabbra nyúlik a szlovák államnyelvtörvény módosításának árnyéka. Robert Fico július 5-én magasabb dimenziókba emelte a parlament intézkedését, de nyilvánosan többen is bírálják és határolódnak el tőle.
Robert Fico szerint a Duna túloldaláról egyre erősebben érezni az irredentizmus leheletét Szlovákia irányában. A szlovák kormányfő erről a szlovák nyelv védelmével összefüggésben szólt július 5-én Dévényben. A szláv hittérítők, Cirill és Metód ünnepén elmondott beszédében úgy vélte: „a nyelv a szlovákok megkerülhetetlen kovászává vált”.
„A szlovák államnyelv védelme minden szlovák kormány legfontosabb támaszpontja kell, hogy legyen. Ez ugyanis az az út, amely védelmet jelent a veszélyes irredentizmus előtt, amelynek leheletét egyre erősebben érezni a Dunán túlról” – húzta alá a miniszterelnök.
Köszönetet mondott minden képviselőnek, aki június 30-án támogatta a szlovák államnyelvtörvény módosításának elfogadását.
„A szlovák nyelv miatt, amely a nemzet alapvető önismereti jele, a szlovákok sohasem hagyják zsarolni magukat” – szögezte le a kormányfő. Hangsúlyozta, hogy a „régi szlovákok gyökerei már 15 évszázada Közép-Európában vannak”.
Grigorij Mesežnikov, a pozsonyi IVO politikai elemzőintézet elnöke szerint azonban „szerencsétlen, sőt felelőtlen”, hogy Fico magyar irredentizmust emlegetett Szlovákiával kapcsolatban.
„Az irredentizmus politikai gyakorlat, a szomszédos ország etnikai kisebbsége által lakott terület elszakítását és az anyaországhoz való csatolását jelenti. Az irredentizmus lehetőségéről beszélni a szlovák–magyar kapcsolatok összefüggéseiben ma, amikor az Európai Unió és a NATO tagjai vagyunk, szerintem nemcsak szerencsétlen, de felelőtlen is” – jelentette ki július 6-án Pozsonyban.
Mesežnikov elutasítja a szlovák fél állítását, miszerint Magyarország ürügyül használta volna fel a szlovákiai államnyelvtörvény módosítását a tervezett kormányfői találkozó meghiúsítására.
„Ha volt itt valamilyen ürügy, akkor azt az ürügyet szándékosan szolgáltatták annak érdekében, hogy Szlovákia és Magyarország között ismét ne jöjjön létre legmagasabb politikai szintű találkozó” – jelentette ki a neves politológus. Úgy vélte: a nyelvtörvény módosításával Szlovákia olyan jelzést adott, amely Magyarország számára elfogadhatatlan. „Ezt el kellett volna kerülni” – hangsúlyozta. Mesežnikov szerint a felelős politikusok feladata, hogy megelőzzék az olyan lépéseket, amelyekkel a másik oldal úgymond visszaélhetne. Megjegyezte: ilyen forgatókönyv érvényesült a Beneš-dekrétumok érvényességéről szóló parlamenti nyilatkozat vagy a tankönyvek földrajzi névhasználata esetében. Budapest mindkét esetben már előre tiltakozott, így a szlovák fél tudhatta, mi következik.
De nemcsak Mesežnikov bírálta a szlovák államvezetést. „A szlovák oldalon sem politikai akaratot, sem készséget nem látok olyan politikai viselkedésre, amely lehetővé tenné a legmagasabb szintű kapcsolatfelvételt” – nyilatkozta a szlovák–magyar kapcsolatokkal összefüggésben Martin Bútora politológus, Szlovákia volt amerikai nagykövete. Úgy vélte: a viszony csak Szlovákia és Magyarország politikai csúcsvezetése között ilyen rossz, alsóbb szinteken a kapcsolatok normálisan működnek, s a felek meg tudnak egyezni.
Bútora attól tart, hogy Szlovákia rossz pozíciót épít ki magának a jövővel kapcsolatban, elhatárolja magát az ellenzéki Fidesztől, s nem figyel a kormányzó szocialisták soraiból elhangzó józan szavakra.
„Nem zárhatjuk ki, hogy miután a Fidesz hatalomra kerül, és közép felé tolódik, a radikális nacionalisták szerepét a Jobbik veszi át. Kérdéses, hogyan fogunk akkor egy olyan párttal tárgyalni, amellyel néhány legfelsőbb képviselőnk már most konfliktusban van” – jegyezte meg Bútora. Szerinte az Európai Unión belül talán a szlovák–magyar viszony a legrosszabb, s a közelgő választásokat tekintetbe véve javulásra most nemigen lehet számítani.