Elöl járó szavak
Tudja ön, mi a gáz a valósággal? Cikkünkből kiderül, ahogyan az is, miért szeretjük jobban az AKPH-s nyelvstratégiát, mint a MANYSI-t. Vigyázat, sok beágyazott videó és szókimondó szövegek!
Jóllehet a papíralapú kultúrán nevelkedett és a digitális nemzedékek közötti szakadék sokszor áthidalhatatlannak tűnik, mindig akadnak olyanok, akik képesek hidat verni múlt és jelen között. A fennállásának huszadik évfordulóját idén ünneplő Akkezdet Phiai is közéjük tartozik. Legkorábbi rajongóik ma már a harmincas-negyvenes éveikben járnak, ugyanakkor bármelyik 11-12-dikes osztályban jó eséllyel találunk legalább egy kamaszt, aki pontosan tudja a választ a leadben megfogalmazott kérdésre: A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A nyesten olvashatták már az AKPH Hisz sztori című számának elemzését, most a jeles évforduló kapcsán az életmű egészének rövid értékelésére teszünk kísérletet.
Akkezdet Phiai
- Süveg Márk (Saiid) 1980-ban született Budapesten. Dj, MC, producer, slammer, a slam poetry OB kétszeres győztese (2012, 2013).
- Závada Péter (Újonc) 1982-ben született Budapesten. MC, költő, drámaíró, fordító, dramaturg, eddig két verseskötete jelent meg (Ahol megszakad, Mész). Édesapja Závada Pál író.
- Havas Patrik (Dj Frequent) 1981-ben született Budapesten. 2004 óta dj-ként és producerként tagja a csapatnak.
Az AKPH jogelődjének számító Higher Tone Alliance nevű formációt két gimnazista alapította 1996-ban. Mindketten a hip hop kultúrában, elsősorban annak intellektuálisabb, önreflexívebb, szociálisan érzékeny válfajában, az ún. conscious hip hopban találták meg az önkifejezés számukra adekvát módját, így kezdetben angolul, majd – 1999-től immár Akkezdet Phiai néven – magyarul saját számok készítésébe kezdtek. Ahogyan azt Süveg Márk egy májusi, Tilos Rádióban adott interjúban elmeséli, a korai demók másolt kazettákon jártak kézről-kézre, majd behívták őket a hazai hip hop szcéna legfontosabb rádiójába, és egyre több koncertfelkérést is kaptak, így az ezredforduló környékére lényegében országos rajongótáboruk alakult ki. 2003-as első lemezüket (Akkezdet) egy szekrényben vették fel, saját kiadásban jelent meg, és úgy vált a magyar hip hop máig meghatározó albumává, hogy semmilyen promóciós gépezet nem állt a hátuk mögött. Művészi függetlenségüket a mai napig gondosan őrzik, a mainstream médiában pl. szinte egyáltalán nem találkozhatunk a számaikkal annak ellenére, hogy a fesztiválok rendszeres szereplői, és koncertjeik a legnagyobb klubokat is képesek megtölteni. Második lemezük (Kottazűr), mely egy dupla album, 2010-ben jelent meg, és hivatalos saját lemezt nem is adtak ki azóta, igaz, legalább egy albumnyi azoknak a felvételeknek a száma, melyekben közreműködőként vettek részt.
(Forrás: A Budepesmódhoz készített videó szintén Vadas Géza munkája)
Adott tehát egy formáció, melynek eddigi életműve mindössze két nagylemezből áll, egy formáció, melyet nem játszanak az országos rádiók és tévék, mégis a magyar hip hop színtér legmeghatározóbb szereplői közé tartozik. Újonc és Saiid szövegei pedig immár a digitális folklór részét képezik, nem egy soruk járta be a netet Facebook-os mémként (pl. „a CD ROM lesz sírom is, mely iPod, s eltakar”). A következőkben megpróbáljuk vázlatosan feltérképezni azt a szövegvilágot, mely szerintünk az AKPH-t az utóbbi évek magyar nyelvű kultúrájának egyik legjobb teljesítményévé teszi. (A zenei oldal értékelését meghagyjuk az ehhez értőknek, jóllehet nem kell vájt fülű zenegurunak lenni ahhoz, hogy egyértelmű legyen, Akkezdet Phiai ezen a téren is példaértékűen sokszínű és izgalmas.)
Azon olvasóinknak, akik először szállnak alá az underground hip hop sötét bugyraiba, javasoljuk, először hallgassák meg az alábbi szociolingvisztikai alapvetést, hogy némi ízelítőt kapjanak arról, mi vár rájuk a cikk további részében. És a többieknek is javasoljuk, mert jó.
Ha végighallgatjuk az AKPH első albumát, akkor egyfelől azt tapasztalhatjuk, hogy a szövegek nagy része a jól megszokott hip hop toposzok körül forog. Elsősorban az önmeghatározás, illetve a külvilág többi részétől való elhatárolódás áll a középpontban, melynek során autentikus (real) beszélők állnak szemben egy álságos (fake) világgal, melynek meghatározó elemei az egyéniséget megfojtó társadalmi konvenciók, az anyagiasság, a pénzen vásárolható talmi presztízs. Természetesen előkerülnek a törvényen kívüliség jellegzetes utcai szcenáriói: drogok, autólopások, könnyűvérű lányok, és az öndefiníciónak szerves részét képezik a földrajzi kötődések is. Másfelől azonban a megszokott hip hop sztenderdek hallgatása közben azonnal feltűnik az az egyedülálló kreativitás és nyelvi sokszínűség amellyel a két MC definiálja önmagát külön-külön és Akkezdet Phiaként egyaránt. Ráadásul mindeközben egy olyan hangulatjelentést adnak a 2000-es évek Magyarországáról, amelyet mindannyian magunkénak érezhetünk, és amely akkezdetektől fogva minden bizonnyal a rajongókat leginkább összekapcsoló erők egyike. Hosszú oldalakat kellene teleírnunk, ha minden egyes intertextuális kapcsolatot, minden kis utalást fel akarnánk fejteni (és talán sokat el is vennénk a dolog varázsából), ezért pusztán ízelítőként álljon itt egy olyan dal, amelyben egyszerre idéződik meg többek közt Hofi Géza, Weöres Sándor és a Guns and Roses, létrehozva ezzel azt az egyszerre nyomasztó és felemelő, játékos és filozofikus jelentésmezőt, mely az AKPH életművének meghatározó eleme.
A Kottazűr című dupla lemez első része a debütáló album által kitaposott ösvényen halad tovább, de az önértelmezésnek immár részét képezi a hazai hip hop életben betöltött szerep, az első album recepciója. A 06-1-996-2010 című szám pl. egy fiktív telefonbeszélgetés, melyben a 2010-beli Saiid meséli el 1996-beli önmagának, mi minden történt az elmúlt tizennégy évben – ezzel egyszerre viszi tovább egyebek közt a klasszikus idő- és értékszembesítő versek hagyományát, illetve mondja újra Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című novelláját, megfordítva annak beszédhelyzetét. A dalok szövegeiben továbbra is megvan minden, amiért az AKPH-t szeretjük: zavarba ejtő képzettársítások, bravúros szójátékok, odamondogatás, és éles szemű helyzetjelentés a nagy magyar valóságról. És a csapat végre elkészíthette első nagy költségvetésű videóklipjét is:
Ugyan nem végeztünk statisztikai vizsgálatot az albumok szókincsének stílusminősítéseit illetően, de az egyértelmű, hogy a dalszövegek a nyelvi regiszterek rendkívül széles köréből merítenek. Az irodalmi köznyelv, illetve a hip hop kultúrához kötődő szleng, valamint a jiddis és cigány elemeket jócskán tartalmazó argó mellett archaizmusok és népies szóalakok is szép számmal jelen vannak a dalszövegekben, és ami még fontosabb, ez a nyelvi sokszínűség nem válik erőltetetté, hanem egy karakteres, szerves egészet alkot. Természetesen nem hiányozhatnak a trágár szófordulatok és a szexista szeterotípiák sem (minden nő kurva), de egyrészt ezek a zsáner velejárói, másrészt többnyire reflektáltan vannak jelen, mint pl. a Nekemtenee című számban:
Tudom, szexista az iromány, de free your mind!
Csináljunk a Kiskegyedbe friss botrányt!
Harmadrészt, aki szerint a vulgaritás összeférhetetlen az igényes kultúrával, annak azt javasoljuk, olvasgassa Janus Pannonius erotikus epigrammáit. Utóbbiak egyébként szintén megidéződnek többek közt az első album Van egy gádzsi című számában, amelyben tablószerűen, egy-egy magyar helységhez kapcsolódóan jelennek meg a különböző nőkkel szerzett élmények meglehetősen explicit formában - a népköltészetben és a hip hopban egyaránt erőteljesen jelenlévő hetvenkedés hagyományát is tovább éltetve ezáltal. Egyszóval ha egy távoli, posztapokaliptikus jövőben valakiknek pusztán e két lemez alapján kellene valamiféle képet alkotnia a magyar nyelvről, a végeredmény minden bizonnyal szinte teljesen visszaadná anyanyelvünk 21. századi állapotának sokszínűségét.
Ami a hangulati jellemzőket illeti, a számok némelyikében megfigyelhető egyfajta kettősség a két MC szólamait illetően: Újonc szövegei depresszívebbek, a külvilágban tapasztalható elidegenedés és frusztrációk erőteljesen átitatják az egyéni létet, míg Saiid soraiban jelen van valamiféle kívülről alátekintő perspektíva, szövegei játékosabbak, és az én jobban feloldódik a közösségben.
Ez utóbbi látásmód aztán a Kottazűr második részében meghatározóvá válik, és ez az a pont, ahol Akkezdet Phiai végképp kiemelkedik a hip hop klisék világából. Egyrészt ez a rész zeneileg is jóval letisztultabb, másrészt az itt található szövegek nagy része már valóban a legszigorúbb szépirodalmi mércével mérve is kiemelkedő.
Az elkülönülés gesztusait egyre inkább felváltják a közösség élményének megnyilvánulásai, és egyre erősebbé válik az a gondolat, hogy van olyan nézőpont, ahonnan az elidegenedés és az otthontalanság élménye nemcsak szétválasztó erők lehetnek, hanem közös sorsként össze is kovácsolhatják az embereket. Az Egy házban, a Hisz sztoriban vagy a Zenebuddhizmusban megjelenő gondolatok távol állnak mindenféle vallási vagy filozófiai dogmatikától, ugyanakkor hangsúlyosabban jelen van bennük valamiféle pozitív válasz a korábbi számokban megjelenített hiányokra. Ezekben a dalokban részletesen kibomlik az a gondolat, ami már az első lemezen, a cikk legelején idézett sorban is megjelent, és ami a következőképpen folytatódik:
A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. - A kérdés, hogy átérzed-e.
Vagyis - a mi olvasatunkban - a legtöbb, amit tehetünk, hogy a világ dolgait, vagy ha úgy tetszik, a létet magát elfedő konvenciókat, hiedelmeket, illúziókat, egót minél inkább kikapcsolva megpróbálunk odafigyelni arra, ami körülvesz minket, így megtapasztalhatjuk, hogy a létezők valójában egy eleven, organikus egészet alkotnak.
Akkezdet Phiait az teszi különlegessé, hogy kiemelkedő színvonalon és nagyon érzékletesen jeleníti meg, hogyan ágyazódunk be az egyén és a közösség szintjén különböző kulturális hagyományokba. Ha készek vagyunk lebontani a konvencionális határokat „magas” és „populáris” vagy „underground” kultúra között, és el tudunk tekinteni az állandó címkézéstől, akkor azt látjuk, hogy a választott zsánertől függetlenül születhetnek olyan remekművek, melyek a művészet örök kérdéseire adnak érvényes válaszokat. Nem véletlen, hogy Saiid és Újonc dalai (a határterületnek tekinthető slam poetryvel együtt) egyre inkább beszivárognak a közoktatásba, hiszen a középiskolás korosztály számára is vonzó módon tárgyalnak olyan témákat, mint pl. az egyéni és a közösségi identitás vagy a társadalmi érvényesülés és a személyes integritás viszonya. Hidat képeznek múlt és jelen között, teszik mindezt úgy, hogy a magyar nyelv a mondanivaló deklarálásának uralható eszköze helyett az alkotás termékenyítő közegeként jelenik meg.
Mi ez, ha nem a leghatékonyabb nemzeti nyelvstratégia?
Az AKPH dalszövegeit megtalálhatja a zeneszöveg.hu-n.