Az író ujjlenyomata – a jövő útja ismeretlen szerzők azonosítására?
Egyedi stílus – biztos, hogy elsősorban ez tesz különlegessé egy írót. De vajon mitől lesz unikum egy szerző írásmodora? Egy friss kutatás szerint a szókincs a döntő: ez alapján azonosítható be az alkotó „nyelvhasználati ujjlenyomata”.
Léteznek speciális szavak, amelyek kizárólag egyszer tűnnek fel egy-egy szerző műveiben, mintegy „nyelvi ujjlenyomatot” kölcsönözve használójuknak – állapították meg svéd kutatók olyan klasszikusok munkáit tanulmányozva, mint Herman Melville, Thomas Hardy és DH Lawrence.
A tudósok egy 1935-ös tanulmányra alapozták eredményüket. Akkor George Kingsley Zipf, a Harvard Egyetem nyelvésze kimutatta, hogy a második leggyakrabban használt szó éppen fele olyan gyakran bukkan fel egy adott szövegben, mint az első, a harmadik pedig harmad olyan gyakran és így tovább... S hogy egy-egy szerzőnél melyek pontosan ezek a szavak, abból matematikailag könnyen fel lehet állítani egy „nyelvi grafikont”.
A kutatók szerint minden szerző egy „metakönyvből” választja ki azt a szókészletet, amit beleépít a művébe. S bármennyire is igyekszik nem ismételni önmagát, egy idő után mégis kifogy az egyedi, egyszer használatos szavakból. Akkor következnek a többször használatos kifejezések – és máris kirajzolódik a csakis egy íróra jellemző, speciális görbe a „szógrafikonon”.
„Voltaképpen mindegy, hogy egy százezer vagy egy kétszázezer szót tartalmazó könyvből emelek ki tízezer szót, mindig ugyanazt a mintát kapom. Az író egész egyszerűen kivesz egy darabot a saját metakönyvéből, és ez világosan kifejezi az ő egyedi stílusát” – olvasható a kutatócsoport vezetőjének magyarázata a BBC honlapján.
Mire szolgálhat mindez? Az analízist végzők szerint ezzel a módszerrel könnyen beazonosíthatók lehetnek az eddig bizonytalan eredetű művek is. Csupán össze kell hasonlítani a kérdéses munkát a már megszületett „ujjlenyomatokkal”, és kész is a végeredmény. Ehhez persze az kell, hogy minél több ujjlenyomat készüljön el: ezen fáradoznak jelenleg az Umea Egyetem kutatói, akik további angol szerzők elemzése után más nyelvek vizsgálatára is szeretnének áttérni.